21. AMIT A KEZÜNKBŐL KÖVETKEZTETHETÜNK

Ideje, hogy arról is szóljunk, milyen lesz a mi feltámasztott testünk, ha üdvözült lelkünkkel újra egyesül. Mielőtt a következő fejezetben e kérdésre határozott és biztos választ adnánk, kíséreljük meg pusztán okoskodással következtetni egy tényre.

Abból indulunk ki, hogy már ez a mi törékeny, gyarló, halandó testünk is milyen csodálatos remekmű! Persze ennek a részletezése köteteket telíthetne. Szemléljük meg tehát egyelőre testünknek csak az egyik végtagját, mondjuk: a kezünket.

Kezünk szabad mozgását három forgó is elősegíti: a vállnál, a könyöknél és a csuklónál, úgyhogy kezünk mozgatása minden képzelhető irányban biztosítva van. Ma már azt is tudjuk, hogy kezünk mozgása a legkisebb erővel történik, úgyhogy ezzel összehasonlítva a gépek erőtakarékossága elenyészik.

Kezünk csodálatos eszköz, szerszám, műszer, gép és szerkezet. Ezzel fogunk, tartunk, dolgozunk, vésünk, ütünk, húzunk, emelünk, mászunk.

Kezünkkel érezzük a tárgyak keménységét, melegségét, hidegét, érdes vagy sima voltát.

Kézzel indítja meg a munkás a gépet, a kéz irányítja az autót, a hajót, a repülőgépet és vezeti le a villámot.

Ma, amikor a gépek finomságáról és pontosságáról csodákat mesélnek, elfelejtjük, hogy mindent, ami finomságot, pontosságot, megbízhatóságot, műszóval precíziót jelent, kezünknek három ujjával hozzuk létre.

Az orvos keze állapítja meg a beteg állapotát érverésének érintésével és kezével végzi az életmentő műtéteket.

Kezünkkel irtjuk ki az erdők fáját és ápoljuk a gyengéd virágot.

Kézzel dagasztják kenyerünket és készítik el mindennapi eledelünket. Kézzel eszünk.

Kézzel forgatjuk a kardot és simítjuk meg a beteg homlokát.

A kultúra története voltaképp a kéz története. A történelem előtti korszakokat is aszerint osztják kő-, vas- és bronzkorszakra, amint az emberi kéz e tárgyakat használni kezdte. Keze útján lépett viszonyba a tűzzel, vízzel, állattal, ellenséggel, veszéllyel!

A művészet elképzelhetetlen a kéz munkája nélkül: kézzel írta Homer, Vörösmarty, Petőfi, Arany a költeményeit.

Kézzel fest a művész, alkot műremeket a szobrász. Kézzel hegedülünk, zongorázunk, orgonálunk, hárfázunk.

Kezünket semmiféle más műszer nem tudja pótolni. Viszont kezünk pótolni képes más érzékszervünk hiányát. A vak kezével tapogat, a süketnéma kézjellel érteti meg magát. Mennyi jelet is tudunk adni kezünkkel: hívni, fenyegetni, inteni, köszönni, tisztelegni.

Mennyi mindent ki tud fejezni egy kézfogás, kézszorítás, cirógatás. A haldoklónak azzal mondunk búcsút, hogy kezünket végigsimítjuk homlokán vagy rá keresztet vetünk. Kétségbeesésnél a kezünket tördeljük. Kézcsókkal fejezzük ki tiszteletünket, szeretetünket, hódolatunkat. Eskünél felemeljük kezünk ujjait és a másikat szívünkre helyezzük.

Kézzel kötünk barátságot, üzletet, fogadást, ismeretséget. Kézzel búcsúzunk, tapsolunk, kézzel áld a pap, püspök, pápa és esdi le vele Isten kegyelmét.

A kezet összefüggésbe hozzuk a jellemmel és az egész egyéniséggel. Innen a magyar szavak: kézmegkérés, kézfogó, kezes, tisztakezű s í. t.

És csodálatos valami: minden szerszám és műszer a használattól elkopik, elvásik, megromlik, idővel hasznavehetetlenné válik. A késünk életlenné válik, vagy kicsorbul, cipőnk kilyukad, ruhánk elszakad. Ellenben kezünk, amelyet mindennap, minden órában, minden percben használunk, egész életünkön át nem kopik, nem vésik, nem horpad, nem kisebbedik vagy fogy. Ellenkezően, születésünktől kezdve kb. 20 éven át nagyobbodik, erősödik és utána halálunkig nagyjában ugyanolyan alakú és nagyságú marad.

És végül szóljunk-e még arról, hogy nincs a világon két egyenlő alakú, szerkezetű kéz. Ezen alapul a rendőrségen bevezetett ujjlenyomat gyűjtemény. Így hát minden kéz, a miénk is, a teremtésnek külön, egyedülálló, utánozhatatlan, páratlan remekműve!

És amit a kézről mondottunk, testünknek e kis részéről, életünk fenntartására nem is okvetlenül szükséges végtagjáról, az csupán ízelítő, apró részletecske, parányi példája egész testünk csodálatos voltának.

Testünk rendkívül bonyolult, titokzatos rendszer, amelyben millió gépezet, vegyi műhely, csont, izom, ideg, forgó, foglalat, kapcsolás, apró nyílás (pórus) a legaprólékosabb pontossággal működik együtt és kapcsolódik egymásba.

Itt van agyunk, amelyben a tudósok minden évtizedben újabb csodákat fedeznek fel. Lelkünk az agyideg-rendszerünknek 14 milliárd idegsejt-billentyűjén és hozzájuk tartozó idegszál-húron működik. Szívünk már születésünk előtti időtől halálunkig szünet nélkül hűségesen szolgálja szervezetünket.

Vegyük vérünket, ezt a bonyolult, szerte elágazó csatornahálózatban hömpölygő, éltető nedvet, amely arányosan, kellő mértékben szállítja és osztja ki az egyes szerveknek a szükséges anyagot; itt csontot, ott velőt, emitt hajat, ott izomanyagot rak le; sehol sem többet vagy kevesebbet, mint amennyit az illető résznek szükséglete, aránya és a testnek egységes célja megkíván, a hasznavehetetlen anyagot pedig felkapja s tovasöpri. Emellett a legbonyolultabb vegyi és erőműtani, hő- s fizikai folyamatot végzi. Van saját rendőrsége: a fehér vérsejtecskék, melyek rögtön megjelennek, sőt megszaporodnak ott, ahol betolakodott ellenségre találnak és felveszik vele a harcot.

Táplálkozásunkat két megmagyarázhatatlan, érzékeny ösztön szabályozza és ellenőrzi: az éhség (a szomjúsággal) és az étvágy. Az előbbi a táplálék mennyiségét, utóbbi a minőségét ellenőrzi.

Szervezetünk hőfejlesztője egész életünkön át télen és nyáron, Szibériában és az Egyenlítő körül, ugyanazon a hőfokon (37°) tartja testünket.

Az emberi hang 15-17 millió különböző változatot tud előidézni.

Gondoljunk idegeink folytonos táviratváltására.

Testünk sok mirigyének váladékai (hormonok) szabályozzák, irányítják, izgatják és egyensúlyban tartják legfontosabb életműködésünket és az összes vegyi átalakulásokat.

Az eddig ismeretes mirigyeknek 1.358.954.196-féle tevékenysége van. (Sure Barnett: Az élet intézői. Bp. 1940. 342. old.) Ha e mirigyekhez hozzávesszük a velük szoros kapcsolatban és bonyolult összefüggésben álló vitaminok, erjesztők, baktériumok és ásványi anyagok hatását szervezetünkben, akkor a hatások ezerbilliós számához érünk.

Hogy mirigyeink váladékai mily erős hatásúak, mutatja, hogy pl. a mellékvesének váladéka (adrenalinhormon) 15 billiószoros hígításban is érezteti hatását szervezetünkben.

Szervezetünk a táplálékkal sok veszélyes terméket is magába vesz. A jó Isten az ily káros anyagok kiselejtezésére szervezetünket a megállás nélkül működő sziták, szűrők és rosták egész garmadával látja el.

És szervezetünk e sok százezer és millió irányú működése milyen nyugodtan, csendesen, hangtalanul és észrevétlenül történik!

De minek folytassuk, hisz nem érnénk véget. A mondottakból is eléggé következtethetünk. Ha már ez a halandó, a földi lét néhány évére és végül koporsótöltelékre szánt testünk ilyen csodálatos műremek, elképzelhetjük és feltehetjük, hogy milyen lesz a mennybe jutott testnek hatványozott és felfokozott célszerű volta, tökéletessége, hiánytalansága, elbűvölő szépsége, dicsősége és felmagasztaltsága!

22. A VALÓSÁG

Az előbbi fejezetben csupán saját eszünk, elképzelésünk és következtetésünk alapján állapíthattuk meg, hogy a mennybe jutott testünknek milyen tökéletesnek kell lennie. De ez még nem döntő, teljesen bizonyos és feltétlenül megnyugtató érv.

Hogy milyen lesz a feltámadt és a mennybe jutó test, arról bizonyosat és csalhatatlanul igazat csak a kinyilatkoztatás nyújthat és nyújtott is. Erről voltaképpen már bőven és részletesen szóltunk könyvünk IV., vagyis a test feltámadásáról szóló részben. Ezért a jelen fejezetben csupán némely részlet megismétlésére, más részleteknek pedig kiegészítésére szorítkozunk.

Előzetesen azonban szóljunk arról a nagy örömről, amely a lelket éri, ha újra egyesülhet testével. Milyen boldog találkozás lesz ez, miféle ujjongó viszontlátás. ,,A lélek az újra egyesült testtel a szeretet balzsamában ölelkezni fog, mint a méh a virággal, melyből a mézet szívja.” (Vianney Szent János.)

Hogy mennyei testünk milyen lesz, arra a legtöbb adatot Szent Pál apostol szolgáltatta a korintusiakhoz írt első levelében. Íme idevágó szószerinti szövege:

„Azt mondhatná valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? És milyen testtel jönnek majd elő? Balgatag! Amit vetsz, nem kel életre, hacsak előbb meg nem halt. És akkor, amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, például a búzáét vagy egyébét. Isten pedig testet ad annak, amint akarja és minden egyes magnak tulajdon testet. Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké és más a barmoké, más a madaraké és más a halaké. És vannak égi testek és földi testek; de más az égiek fényessége és más a földieké. Más a fényessége a Napnak, más a fényessége a Holdnak és más a fényessége a csillagoknak; egyik csillag is különbözik fényességben a másik csillagtól, így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámad romolhatatlanságban. Elvettetik nemtelenségben, feltámad dicsőségben. Elvettetik gyöngeségben, feltámad erőben. Elvettetik az érzéki test, feltámad a szellemi test. Ha van érzéki test, van szellemi test is.” (I Kor. 15, 35-44.)

És ,,A halottak feltámadnak romolhatatlanságban … Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie.” (U. o. 15, 52-53.)

Szent Pálnak e közlése, a Szentírásnak egyéb (alább idézett) helye, az Egyház tanítása és a hittudósok egyhangú meggyőződése alapján mennyei testünk tulajdonságai a következők lesznek:

1. Ahogyan testünk most a természeti törvények szerint működik, úgy a mennyben természetfölötti törvények szerint fog élni. Most a teremtett természetnek részese, akkor pedig Szent Péter tanítása szerint „részeseivé leszünk az isteni természetnek”. (II Pét. 1, 4.)

Az Egyház több zsinatának döntése szerint mennyei testünknek anyagszerűsége megmarad ugyan, de sok tekintetben a szellemhez válik hasonlóvá. Más szóval testünk emberi marad, tehát nem lesz gázszerű vagy többé-kevésbé testetlen, anyagtalan valami. (Dencinger m. 40, 287. és 429.)

Az Anyaszentegyháznak hivatalos kátéja szerint: „Az eddigi durva, anyagi test a mennyben levet minden halandóságot, finommá és átszellemülté válik (tenue et spirituale effectum fuerit). (Catech. ex decr. Conc. Trid. ad pár. Pars I. cap. 13 qu. 11.)

A feltámadt Krisztus megjelent apostolainak és emmauszi tanítványainak, utána testi távozás nélkül eltűnt szemeik elől. A Szentírásban olvassuk, hogy „az Úr Lelke elragadá Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé s tovább megy vala az útján. Fülöp meg Azotusban termett.” (Ap. csel. 8, 39-40.)

Az egyháztörténelemben is előfordultak ilyen elragadtatások. Pl. Pazzi Szent Mária Magdolna magasabb emeletre jutott anélkül, hogy lépcsőt, létrát, kötelet vagy hasonló eszközt használt volna. Alcantarai Szent Pétert gyakran látták a levegőben lebegni.

A mennyben minden test nagyobb mozgási képességet nyer, oda mehet, ahová akar s mozgásához nem kell idő. „Szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem fáradnak ki, járnak és nem lankadnak.” (Iz. 40, 31.) Ez az ú. n. mozgékonyság kegyelme („agilitas”).

2. A mennyei test további tulajdonsága a légszerűség („subtilitas”). Ezen azt értjük, hogy mindenen áthatolhat anélkül, hogy nehézségbe vagy akadályba ütköznék, hasonlóan a feltámadt Krisztushoz, aki apostolainak zárt ajtókon keresztül jelent meg.

3. A mennyei test a lélek akaratának hajlítható, engedelmes eszközévé és szervévé válik. Megszűnik a lélek és test ellentéte. Már nem érvényesül az a földi gyarlóság, hogy „a lélek ugyan kész, de a test gyönge”. (Mt. 26, 41.)

4. A mennyei test ép lesz s egyetlen szerve sem fog hiányozni, kivéve valószínűleg a vértanúékat, akik sebhelyeiket, mint díszjeleket megtartják, amint a feltámadt Krisztus is megőrizte sebhelyeit.

5. A mennyei test valószínűleg átlátszó lesz, mint most az üveg vagy víz (átlátszóság, claritas).

6. A mennyei test sajátsága még a fényesség, amellyel a lélek elárasztja a testét. Ez a fényesség már e földi életben is előfordult néhány szentnél. Például Pazzi Szent Magdolnánál és a valencai imádkozónál, kinek fényétől éjjel ragyogott a templom.

Mielőtt e tárgyat folytatnók, állításainak valószínűsítése és a hitetlenkedők meggyőzése végett legyen szabad felhívni a figyelmet, hogy már e földi életben a természet mennyire át tudja változtatni a testek minőségét lényegük és alapjellegük fenntartása mellett. Csak néhány példa: A hernyóból pillangó lesz, a víz átváltozik hóvá, jéggé; az éltető levegő, ha cseppfolyóvá változtatjuk, éget, pusztít, rombol, roncsol és öl. Hevítsük fel a hideg, kemény, nehéz vasat 1600 fokra és a feketéből piros, a hidegből izzó, a keményből folyékony anyag lesz és ebből a folyadékból a villamos ívlámpának még nagyobb hőmérséklete mellett, a vas kezd elpárologni és gőzzé lesz; néhány pillanat múlva a vasból nem látunk semmit, pedig nem szűnt meg vas lenni. A levegőbe jutott, légiessé s láthatatlanná vált vaspára ugyanaz a vas, mint a hideg, kemény, súlyos, rozsdás vas, csak más állapotban. Csak a magas fokú hő izzítja fel a vasat, ellenben a legfinomabb lisztté őrölt vaspor a levegőn önmagától tüzet fog, akárcsak a foszfor s í. t. Isten mindenható, teremtő és alkotó hatalmát a másvilágon se akarjuk gyarló, tehetetlen emberi elgondolással korlátok közé szorítani!

Ma még fel sem tudjuk fogni, hogy mit jelentenek azok a szavak, amelyekkel Szent Pál apostol mennyei testünknek Krisztuséhoz való hasonlóságát említi: „Ő (Krisztus) újjáalakítja testünket és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez ama erejénél fogva, amellyel hatalma alá vethet mindent” (Fil. 3, 21.) és Szent János apostol: „Tudjuk, hogy mikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá.” (I Jn. 3, 2.)

7. Szent Pál külön hangsúlyozza, hogy testünk tökéletes lesz és olyan életkorú, „melynek mértéke Krisztus teljessége”. (Ef. 4, 13.) Ebből következtetnek a hittudósok a mennyei test dicsőséges, felséges szépségére is. Azt mondják, hogy e szépséghez nem hasonlítható semmiféle földi szépség sem.

A mennyei test tökéletes voltából következik, hogy nem szenvedhet, nem sérthető meg, nem válhatik beteggé, nem halhat meg.

„Isten majd letöröl szemünkből minden könnyet és halál nem lészen többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem leszen többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel. k. 21, 4.)

Nem szorulunk éjjeli nyugalomra, mert szemünk nem álmosodik el. Nem alvásra, mert nincs szükségünk megújulásra.

Egészség fog sugározni minden arcról, tavaszi erő lesz minden lábban, felség minden homlokon, öröm minden szívben, hozsanna minden ajkon.

Ez az ú. n. szenvedésmentesség (impassibilitas) kegyelme s jutalma.

8. A mennyben a test számára nem lesz anyagcsere, táplálkozás és mindaz, ami ezzel összefügg. Nem lehet tehát szó éhségről, szomjúságról: „Nem éheznek és nem szomjaznak többé.” (Jel. k. 7, 16. V. ö. I Kor. 6, 13.)

9. A mennyben megszűnik a nemi élet és az ezzel járó mindenfajta érzelem, kísértés, változás s szenvedés.

Az evangéliumban olvassuk: „Jézushoz járulónak a szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és kérdezők őt, mondván: Mester! Mózes rendelte: Ha valaki gyermek nélkül hal meg, akkor fitestvére vegye el annak feleségét és támasszon magzatot testvérének. Vala pedig nálunk hét testvér. Az első feleséget vevén, meghalt és nem lévén magzata, testvérére hagyta feleségét. Hasonlóképpen a második és a harmadik is egész hetedikig. Mindezek után pedig végre meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát melyiknek lészen a felesége a hét közül, mert mindegyiké volt. Felelvén pedig Jézus, monda nekik: Tévedtek, nem tudván az írásokat, sem az Isten erejét. Mert a feltámadáskor nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.” (Mt. 22, 23-30; v. ö. Lk. 20, 34-36.)

A mennyei testek nem lesznek ugyan egyenlők (erről később bővebben lesz szó), de köztük nem lesz nemi, faji és korkülönbség, mert megszűnik a lélek függése a testtől. A mennyben mindegyik test saját lelkének külön érdeméhez és dicsőségéhez alkalmazkodik.

10. Nem bizonyos, csupán valószínű, hogy Isten mindegyik érzékünk számára nyújtani fog szent örömöket s gyönyöröket. És ugyancsak valószínű, hogy jelenlegi érzékszervünkön kívül újabbakkal fogja testünket felszerelni.

Persze az említett örömökön és gyönyörökön nem szabad talán felfokozott földi élvezeteket érteni, pl. mulatságokat, vadászatokat, táncokat és hasonlókat.

A menny fokozott élet, öröm, élvezet és boldogság Isten végtelen gazdagsága révén, nem pedig olyan öröm, amelyet az emberi érzéki képzelet teremtett az Elysiumban, a Walhallában, Mohamed paradicsomában vagy Marc Conelly amerikai írónak „Green Pastures” c. szín­ darabjában, amelynek mennyei szereplői például szivarra gyújtanak, mint a gyönyörűség egyik fajtájára.

Liguori Szent Alfonz a következő hasonlattal szereli le az ilyen földies ízű elképzeléseket:

„A lovak urukat esküvője napján elviszik a templomba és innen ismét vissza az örömlakodalomra. Ha a lovaknak eszük volna, bizonyára azt gondolnák, hogy a lakoma jó zabból és finom szénából áll, mert az emberek eledeléről nincs fogalmuk. A lovakhoz hasonlók azok az emberek, akik azt hiszik, hogy a menny örömeihez tartozik a jó evés, ivás, érzéki öröm. Pedig Szent Pál megírta, hogy „Az Isten országa nem étel és nem ital, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben.” (Róm. 14, 17.)

(folyt.)

Létrehozva 2020. szeptember 15.