„A feleségem foglalkozik ezzel.” Mennyire döbbenetes hallani ezeket a szavakat egy férfitől, amikor megkérdezik, hogy gyakorolja-e katolikus hitét vagy továbbadja-e gyermekeinek annak hittételeit és  erkölcsét. Tekintettel annak szükségességére, hogy a halál a kegyelem állapotában következzen be, és az általános szabályra, hogy a fa ott ér földet, amerre dől, ebből következik, hogy ezeknél az embereknél a menny a nőké, a pokol a férfiaké.

Nem zárjuk ki a halálos ágyon való megtérést vagy a kegyelem csodálatos beavatkozásait. Ezek a dolgok megtörténnek, de a legjobb katolikus hagyomány morális ösztönzése arra kötelez bennünket, hogy ne feltételezzük ezeket; a szentek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy úgy halunk meg, ahogy éltünk. Ezért törekedni kell arra, hogy jól éljünk, vagyis Isten kegyelmében.

Egy férj és apa esetében a döntés, hogy elhanyagolja vallási kötelességeit (és következésképpen elveszíti a megváltás kilátásait) nem pusztán személyes jellegű, mivel ő az Isten által elrendelt legkisebb társadalom, a család feje. Főszereplőként, mint akit megtámadtak, megtagadtak, kigúnyoltak és kicsúfoltak, továbbra is nagy jelentősége van ebben a kérdésben. Azt mondják, hogy a papok nem mennek egyedül a mennyországba vagy a pokolba. Ugyanez vonatkozik arra az emberre is, akinek hivatása lelkileg vezetni a családját: az apára. (Nem, uraim, nem a pap a családod lelki vezetője, hanem te magad – egészségesen vagy betegen. Ez nagyon bibliai.)

Az apa erényei és bűnei, erkölcse és hűsége az Egyházhoz (vagy ezek hiánya) mind jelentősen befolyásolja gyermekeit.

Ha az apa befolyása ennyire bizonyos – és valóban az -, akkor van néhány igazán riasztó jel előttünk. Tucker Carlson röviden összefoglalja a férfi válságát egy Fox News (csatornán sugárzott) prezentációban. Íme néhány részlet ebből:

• Az átlagos amerikai férfi öt évvel korábban hal meg, mint az átlagos amerikai nő. Ennek egyik oka a függőség. A férfiak több mint kétszer nagyobb valószínűséggel válnak alkoholistává, mint a nők. Kétszer akkora valószínűséggel halnak meg túladagolás (OD) miatt. New Hampshire-ben, amely az egyik legsúlyosabban érintett állam az ópium válságban, a túladagolás következtében beállt halálesetek 73 százaléka férfi volt.
• Az öngyilkosságok 77 százalékát férfiak követik el. Az összesített arány drámai ütemben növekszik. 1997 és 2014 között a középkorú amerikai férfiak öngyilkossági halálozási aránya 43% -kal nőtt. Az arány a legmagasabb az amerikai indiánok és a fehér férfiak körében, akik kb. tízszeresen haladták meg a spanyol és a fekete nők arányát.
• Gyakran hallunk Amerika bebörtönzési válságáról. Ez szinte kizárólag a férfiak problémája. A fogvatartottak több mint 90 százaléka férfi.
• A lányokhoz képest a fiúk gyengébben teljesítenek az iskolában. Több lány, mint fiú végzi el a középiskolát. Jelentősen több megy főiskolára és diplomázik. A fiús esetek adják az iskolai fegyelmi ügyek túlnyomó többségét. Egy tanulmány kimutatta, hogy ötből egy középiskolás fiút hiperaktivitási rendellenességgel diagnosztizáltak, míg tizenegy lányból csak egyet. Sokat kezeltek gyógyszerrel emiatt. Ezeknek a gyógyszereknek az egészségre gyakorolt hosszú távú ​​hatása nem teljesen ismert, de úgy tűnik, hogy depressziós hatásúak lehetnek a későbbiekben.
• Sokkal több nő szerez diplomát, mint férfi. A doktori fokozatok többségét nők szerzik. A mostanában beiratkozottak többsége is nő mind a jogi, mind pedig az orvosi egyetemeken.
• 1979 és 2010 között a munkaképes korú, középiskolai végzettségű férfiak esetében a tényleges órabér 20 százalékkal csökkent. Ugyanebben az időszakban a középiskolai végzettségű nők bére emelkedett. Az ipari gazdaság visszaesése aránytalanul sújtotta jobban a férfiakat.
• Jelenleg hétmillió munkaképes amerikai férfi nincs jelen a munkaerőpiacon. Kiestek. A férfiak közel fele szed fájdalomcsillapítót bármelyik adott napon. Ez a legmagasabb a világon.
• Kevesebb fiatal férfi nősül, mint néhány évtizeddel ezelőtt, és kevesebben maradnak meg a házasságban. Mintegy ötödik amerikai gyermek csak az anyjával él. Ez duplája az 1970-es aránynak. Sok millióval több fiú nő fel apa nélkül. A fiatal felnőtt férfiak nagyobb valószínűséggel élnek a szülőkkel, mint házastárssal vagy partnerrel. A fiatal nők esetében nem ez a helyzet. Több mint kétszer annyi egyedülálló nők vásárol saját otthont, mint egyedülálló férfi. Több nőnek van vezetői engedélye, mint férfinek.

A statisztikák, melyek riasztóak, teljesen függetlenek a vallási megfontolásoktól. De a valódi válság az lelki jellegű. Íme egy csipetnyi katolikus statisztika, mely segít értelmezni a szellemi katasztrófa mélységét:

A 2000-es évek óta 14 millió katolikus hagyta el hitét, a gyermekek plébániai hitoktatása 24% -kal, a katolikus iskolai jelenlét 19% -kal, a csecsemők megkeresztelése 28% -kal, a felnőtt keresztelés 31% -kal, a katolikus szentségi házasság 41% -kal esett vissza. [Forrás: Center for Applied Research into the Apostolate. Frequently Requested Church Statistics, 2014, hivatkozás innen: Bishop Thomas J. Olmsted, Into the Breach (magyar nyelven itt. A szerk.)

A fentiek nem konkrétan férfiakra vonatkoznak, de a férfiakra vonatkozó statisztikák segítenek megmagyarázni a nagyobb problémát: az általános katolikus válság nagyrészt a férfi lelkiségének válsága. Nézzük az aggasztó tényeket a katolikus férfiakról az Egyesült Államokban:

• 10 férfiből 8 egyetért abban, hogy „az élethez való viszony fontosabb, mint katolikusnak lenni.”
• 10 férfiből 4 úgy véli, hogy a katolicizmus „nem képviseli nagyobb arányban az igazságot, mint más vallások ”.
• A katolikus férfiaknak csak 38%-a ért egyet erősen abban, hogy „büszkék arra, hogy katolikusak”.
• “A katolikus férfiaknak csak 26%-a tartja magát „gyakorló katolikusoknak”.
• A katolikus férfiak 34%-a határozottan egyetért abban, hogy a katolicizmus „fontos része az életnek.”(Forrás: The Catholic “Man-Crisis” Factsheet, mely a katolikus férfiak válságának sokkal komorabb adatait katalogizálja)

Egy másik cikk azzal a megrázó állítással szembesít, hogy „ötven katolikus férfi közül csak egy gyón rendszeresen havonta.”

Egyszerű az oka, hogy miért krízis a katolikus „férfi válsága” mindannyiunk számára. Az apa a család feje. Mivel a család az emberi társadalom természetes építőköve, ezért világos, ahogy az éjszaka követi a nappalt, hogy

az emberi társadalom a természetéből fakadóan patriarchális.

Bármennyire is ellenkezik sok feminista az igazság ellen, ez természetünknek annyira része, hogy ennek bármilyen megváltoztatására tett kísérlet csak az emberiség elleni erőszakos cselekvés által lesz sikeres. Valójában azzal lehetne érvelni, hogy a patriarchátus ellen folytatott könyörtelen és denaturáló támadások éppen ezt tették, és szörnyűséges sikerük segít megmagyarázni jelenlegi helyzetünket. Ami az egyház természetfeletti intézményét illeti, az valóban patriarchális, a hierarchikus „pátriárka” cím a Kelet és Nyugat egyházainak egyik legtiszteletreméltóbbika. Az egyetlen magasabb rendű hivatal a „pápa”, amely szintén az apa szóból származik.

Ha a fentiek igazak, akkor arra kell következtetnünk, hogy amikor a pátriárkák válságban vannak, a társadalom is válságban van.

A svéd kormány 1994-ben elvégzett, de csak 2000-ben közzétett tanulmánya a vallás átadásáról megerősíti azt, amit józan ésszel tudhatunk az apa kulcsfontosságú szerepéről. A The Christian Post szerzője, Michael Craven az alábbiakat állapította meg tanulmányában:

1. Ha az apa és az anya is rendszeres templomba járó, akkor gyermekeik 33 százaléka lesz templomba járó, 41 százalékuk pedig rendszertelenül fog járni. Gyermekeiknek csak egynegyede nem gyakorolja hitét egyáltalán.
2. Ha az apa nem rendszeresen, az anya rendszeresen jár templomba, akkor a gyermekek mindössze 3 százaléka lesz templomba járó, míg további 59 százalék rendszertelenül fog járni. Harmincnyolc százalék egyáltalán nem jár templomba.
3. Ha az apa nem gyakorolja hitét, míg az anya rendszeresen jár templomba, a gyermekek mindössze 2 százaléka válik rendszeres imádóvá, 37 százalék rendszertelenül fog templomba járni. Gyermekeik több mint 60 százaléka teljesen elveszik az egyház számára!

Mi történik, ha az apa rendszeresen, de az anya rendszertelenül jár, vagy nem gyakorolja hitét? Elképesztő módon a rendszeresen templomba járó gyermekek aránya 33 százalékról 38 százalékra emelkedik rendszertelenül járó anya mellett, és 44 százalékra, ha az anya nem jár templomba. Ez arra enged következtetni, hogy az apa elkötelezettsége iránti lojalitás növekszik, válaszul az anya lazaságára vagy a vallással szembeni közömbösségére.

Röviden, ha egy apa nem jár templomba – függetlenül felesége hitétől -, ötvenből csak egy gyermek válik rendszeres imádóvá. Ha egy apa rendszeresen jár, függetlenül az anyától, gyermekeik kétharmad és háromnegyed közötti arányban lesznek az egyház tagjai (rendszeres és rendszertelen templomba járással). Ennek a megkülönböztetésnek az egyik oka az, hogy a gyerekek az anyjukról mintázzák az otthoni életről alkotott felfogásukat, míg a külvilágról alkotott elképzeléseik az apától származnak. Ha az apa komolyan veszi hitét Istenben, akkor a gyermekeknek szóló üzenet az, hogy Istent komolyan kell venni.

Mit tegyünk?

Az apáknak – és a potenciális apáknak – felül kell vizsgálniuk prioritásaikat szent kötelességeik fényében, melyeket meg kell tanulniuk és komolyan kell venniük.

A katolikusoknak az egyháztól való tömeges eltávolodása megakadályozására törekvő apostoloknak sok energiát kell irányítaniuk a férfiak megformálásához (és reformálásához). Ez nem jelenti a nők elhanyagolását, szó sincs erről. Az elmúlt években túlságosan figyelmen kívül hagyták a férfiakat. Ha a „férfiproblémával” megfelelően foglalkoznak, akkor a fennmaradó problémák kevésbé égetőek lesznek a már kifejtett okok miatt.

A katolikus férfiaknak segíteniük és támogatniuk kell egymást, lelki testvérként és hű barátként.

Végezetül, a vallás papságunk általi gyakorlásának sokkal férfiasabbnak kell lennie. Ennek egyik oka, és meg vagyok győződve erről, hogy sok férfi azt mondja, „a feleségem foglalkozik ezzel” azért, mert „az a dolog”” annyira nőiesnek tűnik sok férfinek. Ennek ahhoz van köze, amit Richard Cipolla atya helyesen „a liturgia férfiatlanításának”, és amit James McLucas atya „a papság kasztrálásának” nevezett.

A „montforti maszkulinitás” egészséges adagja mindannyiunkat segíteni fog. Szent József, Názáret nagy pátriárkája és a Szent Család feje, imádkozz érettünk!

A cikk angol nyelvű forrása itt található.

Létrehozva 2022. szeptember 7.