Az Áldás és átok című hangos tanítás szöveges változata

Kell-e segíteni a szenvedőknek? „Igen!” – válaszolják azok is, akik ezt nemigen teszik. Meg kell-e keresni minden eszközt, amivel a szenvedőt megvigasztalhatom és megsegíthetem? „Igen!” – mondja szinte mindenki. Van-e oka minden szenvedésnek? Igen! – mondja a Biblia. Kell-e tudnunk az okokat, hogy segíthessünk? „Igen!” – vallja az egész európai segítéskultúra.

Van-e a szenvedések okai között ún. „örökölt sors”? vagy: „nemzedéki átok?”

 A Szűzanya június 18-i buzdítása Medugorjéból, a látnok Marija tolmácsolásában így szólt:
„Ma házi feladatot adott nekünk: imádkozzunk minden elhunytunkért és az egész családfánkért. Hogy Urunk megszabadítson minket minden gonosztól – minden gonosztól, amit rokonaink elkövettek. Hogy imádságunkkal, vezeklésünkkel irgalmat kérjünk számukra, hogy kijussanak a tisztítótűzből, és a mennybe jussanak. Végül Szűz Mária a kereszt jelével megáldott mindannyiunkat, majd békében távozott. Később Marija azt mondta: Többet és erősebben kell imádkoznunk családjainkért. Azokért, akik elhunytak, és azokért, akik még élnek.”

1970-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán a pszichológiai tanszék vezetője átadott nekem egy könyvet, amelyet egy híres svájci magyar pszichoanalitikus, Szondi Lipót írt németül. Nagyon tetszettek a gondolatok, és lelkesen fordítottam le egy jó adagot belőle német tudásom hiányosságaival küzdve. Ennek bevezetőjében a híres terapeuta egy ifjúkori emlékét adta át. A történet lényege az volt, hogy fiatal orvosként megtetszett neki egy vonzó, szőke, német orvosnő, majd döbbenten jutott eszébe az, hogy a testvérbátyja jóval azelőtt egy ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkező szőke és német nővel kötötte össze az életét, amely kapcsolat aztán nagyon rosszul végződött. Lipót pedig erre leállította a saját történetét, majd rendszeresen figyelni kezdte az emberek párválasztását és egyéb kapcsolati viszonyait, és kutatni kezdte, hogy van-e oka a múltban az ilyen párhuzamoknak. Így alakultak ki sorsanalízis és ösztöndiagnosztika elnevezésű kutatásai és alkalmazott módszerei. A bátyjáétól eltérő döntését Szondi Lipót úgy magyarázta, hogy ő tudatosan kilépett a tudattalan által irányított családi ösztönösség vonalából. Jung alapján Szondi azt vélelmezte, hogy az ember rendre öntudatlan választásoknak engedelmeskedik, melynek folyamatát a kollektív tudattalan irányítja.

Fiatal pap voltam még, amikor sorban, egymás után érkezni kezdtek hozzám családi szenvedéstörténetek, amelyeknél szélesebben is kezdtem vizsgálódni, érdeklődni a bajok okai után. A szenvedők szüleinek, nagyszüleinek és felmenőinek a dolgait kérdeztem, ahogyan a pszichológiai és pszichiáteri vizsgálat is kiterjed a családi előzmények emlékezetére.

A tanítás elolvasható itt.

Létrehozva 2026. július 20.