(LifeSiteNews) — A Chad Ripperger atya főszereplésével készült új film, a What a Woman Is (Ami valójában a nő) feltárja a feminizmus sátáni gyökereit, és a keresztény patriarchátushoz való visszatérést hirdeti.

A dokumentumfilm 2025. december 10-én jelent meg Candace Owens weboldalán, és a feminizmus gyökereit tárja fel, miközben javaslatokat kínál arra, hogyan kellene a keresztény férfiaknak és nőknek Isten tervének megfelelően élniük, elutasítva a feminizmus minden formáját.

A film társproducere Timothy Gordon katolikus író és YouTuber, aki a keresztény patriarchátus védelméről és a feminizmus éles kritikájáról ismert. Gordon a LifeSiteNews-nak elmondta, hogy a film Matt Walsh nagy sikerű filmjének, a What is a Woman [Mi az, hogy nő?] folytatása, amely feltárta a transznemű ideológia gonoszságát és abszurditását.

Azt mondta, hogy a feminizmus egyfajta „funkcionális gender diszfória”, amely „sokkal elterjedtebb” és a gyakorló katolikusok többségét is érinti, míg viszonylag kevesen szenvednek közvetlenül tényleges gender diszfóriától:

A film fő témája, hogy a feminizmust rosszul definiálták, és ha a néző megérti a feminizmus helyes definícióját, azaz a funkcionális vagy viselkedési gender diszfóriát, akkor rájön, hogy ez a legnagyobb probléma a kereszténységben, a kultúrában és a politikában. Ez a legnagyobb probléma és az összes baloldali ideológia alapja.

A filmben szerepel egy 2007-es interjúból vett részlet, amelyben Aaron Russo üzletember és filmrendező egy barátjával, Nicholas (Nick) Rockefellerrel folytatott beszélgetésére emlékszik vissza a feminizmusról és a nők felszabadításáról.

Russo elmondta, hogy Rockefeller szerint az amerikai családdinasztia finanszírozta a nők felszabadítási mozgalmát, hogy adót vessenek ki a női lakosság felére, és hogy a nőket kivonják az otthonból, hogy felbomlasszák a családot, hogy a gyermekeket korai életkorban állami oktatásba adják, és hogy indoktrinálják őket.

„A gyerekek az államot, az iskolát, a tisztviselőket kezdik családjuknak tekinteni, nem pedig a szülőket, akik tanítják őket” – mondta Russo.

A dokumentumfilm egyik interjúalanya, az ortodox szerző és apologéta Jay Dyer kijelentette, hogy „szoros kapcsolat van a feminizmus és a boszorkányság között”, ami szerinte történelmileg is dokumentált.

A narrátor a feminizmus első hullámának úttörőiről, akiknek gyökerei az 1848-as Érzelmek Nyilatkozata című dokumentumig nyúlnak vissza, azt mondta, hogy „a legtöbbjük jelentős időt töltött a szeánsz asztalnál”.

„Ezek a nők teozófusok, okkultisták, sátánisták, ateisták voltak, és ha véletlenül keresztények voltak, akkor is olyan fenntartásokkal, hogy egy új, felismerhetetlen hitvallást hirdettek.”

Ripperger atya, aki a dokumentumfilmben többször is interjúalanyként szerepel, elmagyarázza, hogy a feminizmus gyökerei Éva bűnére vezethetők vissza az Édenkertben.

„Amikor a sátán azt mondta neki [Évának] … „Olyanok lesztek, mint az istenek” stb., lényegében két dolgot sugallt neki” – mondta Ripperger. „Az egyik az önellátás: ő maga mentheti meg magát, vagy saját maga szerezheti meg ezt a dolgot. Ez a nőkben felkeltette a vágyat, hogy Ádámtól függetlenül önellátóak legyenek.”

„A második része az, hogy ez felkeltette benne a vágyat, hogy saját sorsát és életének kimenetelét is irányítsa, szintén Ádámtól függetlenül” – tette hozzá.

A filmben Gordon említi a „női boldogság csökkenésének paradoxonát”, amely a modern tudósokat zavarba ejti, mivel azt várták, hogy a „nők felszabadulása” előrehaladásával a nők boldogabbá válnak, ehelyett azonban a nők boldogsága az 1950-es évek után jelentősen csökkent.

A film erőteljesen támogatja a hagyományos nemi szerepekhez való visszatérést, amelyben a férj gondoskodik a családról, a feleség pedig a gyermekekről, és nem dolgozik otthonán kívül, kivéve, ha ez feltétlenül szükséges.

Gordon a LifeSiteNews-nak nyilatkozott, és a Szentírást és a hagyományt, különösen a Tridenti Zsinat katekizmusát (római katekizmus) idézte ennek a világos előírásnak az eredeteként.

„Gyermekeik erényes életre való nevelése és a háztartási teendőkkel való különös törődés is különös figyelmet érdemel” – állítja a római katekizmus a nőkről. „A feleségnek szeretnie kell azt, hogy otthon maradjon, kivéve, ha szükségszerűen kénytelen elmenni; és soha nem szabad megengednie magának, hogy férje beleegyezése nélkül elhagyja az otthonát.”

„Ismét, és ebben áll a házastársi egység lényege, a feleségek soha ne felejtsék el, hogy Isten után a férjüket kell szeretniük, mindenkinél jobban tisztelniük kell őket, és mindenben, ami nem ellentétes a keresztény jámborsággal, készségesen és önként engedelmeskedniük kell neki.”

A film egyes részei még a hagyományosan gondolkodó keresztények körében is vitát váltottak ki. Az egyik ilyen pillanat a „Pelenkagate” néven vált ismertté. Megha Lillywhite, aki szintén szerepel a dokumentumfilmben, heves vitát váltott ki az interneten, amikor a következő bejegyzést tette közzé: „Ha egy férfi pelenkát cserél, akkor valami komoly baj van a kapcsolattal vagy a háztartás rendjével. Ez azt jelzi, hogy a családnak sokkal nagyobb problémái vannak.”

Lillywhite kijelentése hatalmas visszhangot váltott ki az interneten, többek között a tradicionális katolikusok körében is.

A film készítői azonban ezt a kijelentést arra használták, hogy elmagyarázzák véleményüket, miszerint a keresztény házasságban a hagyományos nemi szerepek döntő fontosságúak, és azokat lehetőség szerint be kell tartani.

Gordon a LifeSiteNews-nak elmondta, hogy ritka kivételek lehetnek, amikor a férjeknek át kell venniük a nők feladatait, vagy fordítva, de ez csak akkor fordulhat elő, ha a szükség megköveteli.

„A kivételek rossz törvényeket hoznak” – mondta Gordon. „A háztartások 99 százalékában a férfiaknak dolgozniuk kell, kenyeret kell keresniük, majd hazatérve energiával kell ellátniuk valódi hivatásukat, amely messze túlmutat a kenyérkeresésen” – ide tartozik az imádkozás és a gyermekekkel való játék is.

A What a Woman is című dokumentumfilm 1,99 dollárért megtekinthető a CandaceOwens.com oldalon.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2026. január 31.