(LifeSiteNews) — Az életvédő mozgalomban gyakran tapasztalják azt, hogy az abortusz támogatói, miután megismerik az abortusz mögött álló tudományos tényeket, gyakran szembefordulnak azzal. Néhányan gyorsan átállnak az abortusz támogatói közül az abortusz heves ellenzőivé és az életvédő mozgalom nyilvános támogatóivá.

Az abortusz támogatói azzal népszerűsítették és legalizálták az emberölést, hogy az abortusz egyszerűen egy orvosi beavatkozás normális változata. Nyilvánvaló, hogy ezek az állítások hamisak.

Mostanában publikálták, hogy egy homoszexualitást és transzneműséget támogató pap találkozott a pápával. A pap azt állította, hogy XIV. Leó pápa bátorította őt, hogy folytassa „szolgálatát”, amely szintén támogatja a homoszexualitást.

Az abortuszhoz hasonlóan a homoszexualitást is tévesen az emberi tevékenység normális változatának tartják. A katolikus egyház pontosan leírja a homoszexuális hajlamokat, mint „objektíven rendelleneseket”. Ez ugyan erkölcsi állítás, de a tudomány is alátámasztja.

Az abortuszhoz hasonlóan még több ember ellenezné a homoszexualitást és a „homoszexuális házasság” néven ismert álházasságot, ha megtanítanák nekik a tudományt – különösen az anatómiát és a fiziológiát. A homoszexualitás tudományát azonban groteszksége miatt nehéz tanítani és megtanulni. Sokan valószínűleg nem akarnak beszélni semmilyen típusú emberi szexualitás tudományáról, nemhogy a homoszexualitásról.

Ezenkívül úgy tűnik, hogy a mai társadalomban sokan egyszerűen azért nem akarnak komoly tudományos vitát folytatni a homoszexualitásról, mert tudják, hogy tévednek, és nem akarják ezt beismerni. Ez is hasonlít az abortuszvitához: könnyen bizonyítható, hogy az anyaméhben lévő emberi lény megölése bűn, de sokan nem akarják beismerni, hogy tévednek.

A vita kedvéért, és a nem specifikusság fenntartása érdekében vegyük fontolóra a következő kérdéseket, melyek felmerülhetnek egy anatómia és fiziológia vizsgán:

1. Igaz vagy hamis: A vastagbélben található emberi simaizom szükségszerűen és könnyen károsodhat az erőszakos beavatkozástól, beleértve az ismételt erőszakot is.
2. Igaz vagy hamis: A férfi protézis szükségessége orvosi rendellenességre utal.

Nyilvánvaló, hogy mindkét állítás igaz. Az ilyen állítások pedig nem minősülnek vitásnak – amíg pontosan nem alkalmazzák ezeket a homoszexualitásra és az úgynevezett „homoszexuális házasságra.”

Tudományos tény, hogy a szodómia valószínűleg szükségszerűen károsítja minimum a „fogadó” férfit, míg a heteroszexuális közösülés általában egészséges. A biológiai nőknek erős és rugalmas fogadóterük van a szexuális aktushoz, amely öntisztító és más tudományos tulajdonságokkal rendelkezik, melyek biztosítják a tiszta és normális aktust. Az olvasó könnyen megtalálhatja ezeket az információkat az interneten vagy egy anatómia és fiziológia tankönyvben.

A szodómia azonban szükségszerűen piszkos – szó szerint. Az olvasó itt is elvégezheti saját kutatását; furcsa módon, ha a kutató a megfelelő keresési kifejezéseket használja, akkor még a Google mesterséges intelligenciája is többnyire őszinte a szodómia velejáró piszkosságáról és hibás voltáról, bár nem ezeket a szavakat használja. Ez részben azért van, mert a belek és a környező területek nem szexuális aktusra lettek teremtve; a bél érzékeny és könnyen sérül.

Egy másik tudományos tény, amit nem lenne szükséges elmagyarázni, de a vita kedvéért itt megemlítjük, hogy a belekben átjutó széklet gyakran, ha nem is mindig, szó szerint piszkos; baktériumokat, parazitákat és más betegségeket okozó organizmusokat tartalmaz, beleértve a vírusokat is, melyek könnyen fertőzést okoznak a szodómia okozta szakadás és sérülés miatt.

Ezért a tudomány ellenzi a homoszexualitást és a homoszexualitás iránti élethosszig tartó elkötelezettséget, amit „homoszexuális házasságnak” neveznek.

Tudni kell, hogy sok helyen olyan információkat találunk, hogy „mind a férfiak, mind a nők szodómiát folytatnak, ezért ez normális.”

Ez nyilvánvalóan téves érvelés; az a tény, hogy a férfiak és valószínűleg néhány nő is szodómiát folytat, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez normális. A férfiak és a nők sok hasonló rendellenes tevékenységet folytatnak, melyek továbbra is rendellenesnek minősülnek függetlenül attól, hogy mindkét biológiai nem folytatja-e ezeket.

Másodszor, és ezt hangsúlyozni kell, azok a homoszexuális férfiak, akik nőnek tartják magukat, azt állítják, hogy heteroszexuálisak. Egy homoszexuálisokat támogató csoport hivatkozása, amit nem támogatunk, de itt meg kell említenünk, így szól: „az a személy, aki férfiból nővé válik, és kizárólag a férfiakhoz vonzódik, általában heteroszexuális nőnek tartja magát”. A „transzneműek” és nyilvánvalóan a szodómiában részt vevő másik férfi is heteroszexuálisnak tartják magukat – ez téves.

Így az olyan online hivatkozások, melyek azt állítják, hogy „mind a férfiak, mind a nők szodómiában vesznek részt”, valójában a „transznemű nőkre” utalhatnak, akik valójában férfiak, és ezért homoszexuálisok.

(Nehéz meghatározni, de az amerikai CDC statisztikákat közöl a nemi úton terjedő betegségekről, és ezekben a statisztikákban néha megkülönbözteti a „férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiakat” és a heteroszexuálisokat.

Például a CDC statisztikákat közöl arról, hogy mely csoportok felelősek az új HIV-esetekért, és azt állítja, hogy a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak 2022-ben az új HIV-esetek 67 százalékáért voltak felelősek, míg azok, akik heteroszexuális kapcsolatot jelentettek, az új HIV-esetek 22 százalékáért. A homoszexuális férfiak által okozott új HIV-esetek becsült száma valószínűleg sokkal magasabb lenne, ha a „transzneműeknek” be kellene jelenteniük tényleges nemüket a fenti információkban. Minden más, heteroszexualitáson vagy homoszexualitáson alapuló, nemi úton terjedő betegségre vonatkozó statisztika hamis lehet, mivel a nemi identitásukban zavaros emberek hamisítják az adatokat.)

Most pedig a házasság tekintetében – a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok „egyenlő” kapcsolatra kötelezik-e magukat? Nyilvánvalóan nem. A férfi homoszexuálisok (beleértve a „transzneműeket” is) egy életre szóló szodómiára kötelezik magukat, ami szükségszerűen káros, míg a heteroszexuális aktus nem az.

A női „homoszexuális házasság” eltér a férfi változattól, de szintén hibásnak bizonyulhat. A női „homoszexuális házasság” magában foglalja a két nő és egy férfiprotézis közötti álközösülésben való elkötelezettséget. Technikailag nézve úgy tűnik, hogy ez a tevékenység nem „közösülés”, mert a cselekményt egy férfi protézis végzi, és nem a másik érintett nő. A szexuális aktushoz szükséges férfi protézis, amint azt a fenti tudományos kérdés is sugallja, orvosi rendellenességre utal.

Ezért a női homoszexualitás és/vagy a női „homoszexuális házasság” eredendően hibás, vagy a Római Katolikus Egyház pontos megfogalmazásával „objektíve rendellenes.”

Egy másik hangsúlyozandó pont, amit nem lehet teljesen kifejteni, az a tudományosan bizonyított tény, hogy mind a férfiak, mind a nők tapasztalnak parafíliákat. A parafíliák alapvetően abnormális dolgok iránti szexuális vonzalmak – sokféle dolog iránt. Úgy gondolják, hogy a homoszexualitás egyszerűen egy másik parafília – egy kondicionált, tanult és megszokott abnormális szexuális vonzalom. A homoszexuális hajlamú tudósok egyszerűen 1970 körül kezdték el hamisan tanítani, hogy a homoszexualitás normális.

Sok ember, beleértve azokat is, akikről a cikk elején szó volt, és akik tévesen támogatják a homoszexualitást, gyakran olyan típusú emberek, akik haláluk után is jó hírnévnek akarnak örvendeni. Ha az emberiség túllép a jelenlegi gonoszságokon, és ha valaki normálisnak akar emlékezni, akkor követni fogja az egyház tanítását a homoszexualitásról. Ha nem követi az egyházat, akkor legalább a tudományt kellene követnie, amely egyértelműen ellenzi a homoszexualitást és a „homoszexuális házasságot”.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. szeptember 11.