Miért nem kellene neked sem

Számtalan ember megfontolás nélkül ünnepli március 8-át „Nemzetközi Nőnapként”, nem törődve annak véres eredetével.

2025. március 8-án, szombaton a lányom frusztráltnak tűnt, amikor megkérdezte tőlem: „Milyen nap van ma? Még csak nem is tudod. Ma van a nők napja!” Természetesen pontosan tudtam, hogy milyen „nap” van, de azt válaszoltam: „Nem ünneplek egy olyan napot, amit gyilkos kommunisták hoztak létre”. A hirtelen válaszommal vitát akartam kezdeményezni – ami sajnos soha nem jutott túl ezen a néhány szón. Ez az elmaradt beszélgetés azonban arra késztetett, hogy megírjam ezt a rövid esszét a Nemzetközi Nőnap eredetéről, egy olyan ünnepnapról, amit széles körben és kritikátlanul elfogadnak, pedig az emberi történelem egyik legpusztítóbb ideológiájának véres örökségét hordozza.

A Nemzetközi Nőnapot hivatalosan 1922. március 8-án alapította Vlagyimir Lenin, a bolsevik forradalom kitervelője és a Szovjetunió első vezetője. (Később, 1977-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete ugyanezen a napon ezt hivatalosan is elismerte). Lenin, aki meggyőződéses forradalmár és lelkes materialista ateista volt, vezette az 1917-es októberi forradalmat, amely a kommunista uralom kezdetét jelentette Oroszországban. A bolsevik forradalomként is ismert esemény megdöntötte az ideiglenes kormányt és totalitárius marxista államot hozott létre.

Az orosz forradalom 1917. március 8-án kezdődött, amikor a petrográdi (a mai Szentpétervár) munkásnők tiltakozást kezdeményeztek az élelmiszerhiány, a gazdasági nehézségek és a politikai elnyomás miatt. A zavargások gyorsan teljes körű lázadássá fajultak, ami II. Miklós cár lemondásához és végül a bolsevik puccshoz vezetett még abban az évben. A cárt később 1918-ban családjával együtt kivégezték. A nőknek a felkelésben játszott szerepének emlékére Lenin március 8-át a nőknek a szocializmushoz és a forradalomhoz való hozzájárulásának ünnepnapjává tette. Így a Nemzetközi Nőnap a kezdetektől fogva soha nem a nők tiszteletéről szólt, semmilyen általános értelemben, hanem inkább a marxista ideológia előmozdításáról.

A forradalom a történelem egyik legvéresebb rendszerét hozta létre. Lenin és utódja, Joszif Sztálin alatt a Szovjetunió rémálomszerű tájjá változott, amit az erőszakos kollektivizálás (amely arra kényszerítette a gazdákat, hogy földjeiket és gazdaságaikat állami ellenőrzés alá adják), a tisztogatások és a tömeges kivégzések jellemeztek. A bolsevik forradalom több millió emberéletet követelt a polgárháború, a politikai tisztogatások, a mesterséges éhínség és a gulágok miatt. A szovjet rendszer – közvetlenül a kommunista politika következtében – összesen több mint20 millió ember halálát okozta. Oroszországon kívül a kommunizmus különböző megvalósulási formái világszerte több mint 100 millió ember halálát okozták. Ezeket a tényeket ritkán tanítják állami iskoláinkban.

Ugyanaz az „ideológiai felforgatás” taktikája, amely lerombolta Oroszország alapjait, most a modern globalista vezetők napirendjét irányítja. A szovjet disszidens és egykori KGB-propagandista Jurij Bezmenov az 1970-es és 1980-as években arra figyelmeztetett, hogy a kommunizmus nem csak a katonai hódításra támaszkodik; ehelyett belülről gyengíti a nemzeteket azáltal, hogy aláássa kulturális, erkölcsi és keresztény alapjaikat. Lenin már korán alkalmazta ezt a stratégiát, a marxista ideológiát használta a hagyományos struktúrák lebontására és a teljes állami ellenőrzés biztosítására. Politikája közvetlenül támadta a házasságot, a vallást és a társadalmi nemek [gender] közötti szerepeket – nem az egyenlőség előmozdítása, hanem a kollektivizmus útjában álló természetes hierarchiák lebontása érdekében. A radikális feminizmus előmozdításával és a családi struktúrák aláásásával a bolsevikok arra törekedtek, hogy megszakítsák a személyes lojalitást az államhatalmon túli dolgokkal.

Bezmenov figyelmeztetései ma is érvényesülnek, amikor az olyan globalista vezetők, mint Justin Trudeau és Mark Carney olyan politikát folytatnak, amely aláássa a nyugati civilizációt. Trudeau, aki nyíltan csodálja Kína „alapvető diktatúráját”, olyan radikális politikákat támogatott, amelyek gyengítik a családi struktúrákat és elmossák a biológiai valóságot. Eközben Carney, a Világgazdasági Fórumhoz mélyen kötődő globalista technokrata, úgy tűnik, készen áll arra, hogy ezt a napirendet tovább vigye. Ha nagyobb politikai vezetést vállal Kanadában – ami ijesztő, de talán nagyon is reális lehetőség, tekintve a liberálisok újbóli felemelkedését a (még ha megbízhatatlan) közvélemény-kutatásokban is a Trump-vámügyi fiaskó során -, akkor csak fel fogja gyorsítani a hagyományos családi értékek lebontását, a gender szerepek újradefiniálását, a szülői jogok csökkentését és az ideológiai konformitás kikényszerítését.

E politikák hullámhatásai nyilvánvalóak a modern radikális feminista mozgalmakban, melyek a férfiak és nők közötti biológiai különbségek eltörlésére, az anyaság leértékelésére és a hagyományos családi szerepek felszámolására törekszenek. Lenin marxista politikája szétzúzta a hagyományos értékeket, megtámadta a vallási intézményeket, és a családot, mint a civilizáció alapkövét igyekezett eltörölni. Ugyanez a romboló ideológia ma is fennáll, most a haladás és az egyenlőség álarca alatt.

Mégis, minden évben számtalan ember ünnepli meggondolatlanul március 8-át, nem törődve annak véres eredetével. Nem ismerik fel, hogy ezt az „ünnepet” nem azért hozták létre, hogy tisztelegjenek a nők előtt, hanem azért, hogy a kommunista ügy gyalogos katonáinak tekintsék őket, a forradalom egyszerű eszközeiként tekintettek rájuk. A nők méltósága és értéke nem igényel megerősítést egy olyan ideológiától, amely lemészárolta a saját népét, elnyomta a másként gondolkodókat, és az egyéneket az államgépezet egyszerű fogaskerekeivé alacsonyította.

A nők valódi tiszteletét nem az üres, politikailag motivált ünnepségek adják. A nők és férfiak természetes, egymást kiegészítő szerepének elismeréséből, a feleségek és anyák utánozhatatlan hozzájárulásának megbecsüléséből, valamint a nőiesség tiszteletéből fakad – nem politikai eszközként, hanem isteni és természetes valóságként. Ez nem egy, a bolsevizmus tüzében kialakult ünnepből ered, hanem olyan időtlen igazságokból, amelyek régen megelőztek és túlélnek minden marxista megtévesztést. A nőket minden nap ünnepelni kell, mert egyedül ők rendelkeznek azzal a szent képességgel, hogy új életet hozzanak a világra – Isten képmására teremtett, örök értékkel felruházott emberi lények. Ez a szent képesség továbbra is a teremtés egyik legnagyobb misztériuma és csodája.

Tehát én nem ünneplem a nemzetközi nőnapot. És nektek sem kellene.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. április 27.