Az antropozófia hódít. Virágzanak a Waldorf-óvodák és iskolák, a biodinamikus földművelés, az alternatív weleda-gyógyászat. Cikkünk szerzője, Lothar Gassmann több éven keresztül élt antropozófikus környezetben.

Majd elkezdte olvasni Rudolf Steiner írásait. Oldalak ezreiből hámozta ki az antropozófia hatalmas épületének alapjait, és megijedt: ezt a világképet teljességgel összeegyeztethetetlennek találta azzal az élő, keresztény hittel, amellyel Isten időközben megajándékozta őt.

A magukat antropozófusnak nevező emberek közül sokan inkább csak az antropozófia gyümölcseit ismerik, a gyökereit alig-alig. A „félantropozófusok” nagy csapatára gondolok. Ők azok, akik mindent jónak találnak, ameddig nem tudják. mi rejlik mögötte. Én is évekig közéjük tartoztam.

Amikor azonban elkezdtem alaposabban olvasni, tanulmányozni Rudolf Steiner írásait, ijesztő, a keresztény hittel összeegyeztethetetlen világkép tárult a szemeim elé.

Az alapító

„Életem” c. önéletrajzában Rudolf Steiner (1825-1925) beszámol arról, hogy már kicsi gyerekként voltak természetfölötti megtapasztalásai, amelyeket környezete értetlenül fogadott. kora uralkodó világnézete, a materializmus nem volt megfelelő számára, hisz ellene mondott a magasabb világokról alkotott elképzeléseinek. Mégis vett át olyan emberek nézeteiből, mint Ernst Haeckel és Friedrich Nietzsche, hogy ezeket kibontakozó „szellemtudományának” „magasabb szintjére” ültesse át.

A horvát Kraljevicában született Steiner 1902 és 1909 között vetette meg az antropozófia alapjait. Hindu és buddhista források mellett különösen Nietzschének „az azonos visszatéréséről” vallott nézetei inspirálták (az ismételt földi élet, a reinkarnáció tana).

Goethe természettudományokkal foglalkozó írásainak kiadójaként és a weimari Goethe-Archívum  munkatársaként Steiner intenzíven foglalkozott a nagy klasszikus természettudományi és filozófiai örökségével.

Goethe kidolgozta az „ősnövényről” mint természetfölötti lényről való elképzelését, amely –szerinte- tartalmazza valamennyi érzékeinkkel felfogható növényt mint felülrendelt ideát. Szellem és anyag egységéről beszélt, amelyben a szellem a domináns elv. Steiner magáévá tette Goethének ezt az elképzelését. Sőt az emberek, ill. az egész világmindenség vonatkozásában is feltételezett egy ősideát, amelyet evolúciós fejlődés és megtisztulás útján kell elérni. A jelenlegi, érzékelhető ember csupán a szellemi emberré válás hosszú útjának egy lépcsőfokát képezi.

1900 táján belépett a Teozófiai Társaságba, amelyet 1875-ben egy médium, Helen Petrovna Blavatsky  alapított. A teozófusok egy szerintük természetfölötti módon „kinyilatkoztatott”, gnosztikus és ezoterikus tanokból gyúrt rendszert képviselnek. Steiner azonban e tanok közül sokkal nem tudott belsőleg azonosulni. A nézetkülönbségek végül oda vezettek, hogy megvált a Teozófiai Társaságtól és 1913-ban megalapította saját szervezetét, az Antropozófiai Társaságot.

A megismerés útja

Ha valaki az antropozófiai megismerés útját akarja járni, annak látnoki (okkult) erők birtokába kell jutnia.

A cél ugyanaz, mint bármely más okkult rendszerben, mint például jógában, a gnosztikus út esetében vagy a rózsakeresztes meditációban: az ember teremtse meg önmagában annak az előfeltételeit, hogy a természetfölötti „szellemi világ”, ill. a szellemvilág befelé áramolhasson. Ehhez a külső észlelést egyre inkább ki kell kapcsolni, a gondolkodást, az akaratot és az érzéseket a természetfölötti valóságra kell koncentrálni, és az értelmet ki kell kapcsolni.

Steiner négylépcsős módszert fejlesztett ki:

1. A „szellemtudomány” tanulmányozása. Ez mindenekelőtt Steiner könyveinek az olvasását jelenti, méghozzá „előítéletektől mentes” olvasását, aminek hármas célja van: a) a gondolkodás iskolázása-beavatás az antropozófiai gondolkodásba; b) lényegi átformálódás azáltal, hogy az ember teljese beleéli magát az olvasottakba; c) etikai oktatás.

2. Imagináció. Miközben a lélek átadja magát jelképes, szimbolikus elképzeléseknek, szavaknak, formuláknak vagy érzéseknek, ezáltal –Steiner szerint- megszabadul fizikai testétől. Ez az eljárás a hindu meditációs és mantratechnikának felel meg. Az ember tudatának teljes megléte mellett két énné szakad szét, kioltja magát.

3. Inspiráció.  A fizikai testtől való elválás után már nincs szükség külső képekre és szimbólumokra. Az ember képessé válik egy „rejtett írás” (Akasha-krónika) olvasására és érzékiségmentes gondolkodásra; „belső hallásra” tesz szert. A „magasabb én” szellemekkel lép kapcsolatba, amelyek gondolkodnak benne és „asztráltestén” munkálkodnak.

4. Intuíció. Míg az inspiráció azt jelentette, hogy az ember egy szellemi lénnyel lép kapcsolatba, addig az intuíció a vele való tökéletes együttlétet jelenti, amikor az ember már egyesült azzal belsőleg. Ez tehát a természetfölötti megismerés útjának további lépcsőfoka.

Mindazonáltal Steiner tiltakozott a gondolkodást kikapcsoló, alsóbbrendű spiritizmus és a szokásos látnoki gyakorlat ellen. Ennyire különbözne ettől az ő útja? A megismerésnek ez az egész útja azt szolgálja, hogy feloldódjon a személyiség, kikapcsolásra kerüljön a kritikus gondolkodás azáltal, hogy létrejön a „két én”, kioltódik az ember maga és engedi beáramolni a „magasabb világokat”.

A pszichológia ezt a folyamatot a valóságérzékelés elvesztésével párosuló személyiséghasadásnak nevezi. Biblikusan vizsgálva azonban arról van szó, hogy az ember démoni hatalmak előtt nyitja meg magát.

Steiner rendszere tekintélyelvű hitrendszer, amely azon áll vagy bukik, hogy hisz-e az ember annak megalapítójában, valamint Steiner megismerési útjában és látomásaiban. Amennyiben Steiner tévedett, akkor az antropozófia egész rendszere kártyavárként omlik össze.

Sok más okkult képességekkel rendelkező emberhez hasonlóan Steiner is beleolvasott az Akasha-krónikába, ebbe a titokzatos éteri krónikába, amely valahol az ég és föld között lebeg, és amelyben –szerintük- a múlt, jelen, jövő minden eseménye fel van jegyezve. Ez a hinduizmusból levezetett világemlékezet, amelybe a meditáló a makrokozmosszal történő egybeolvadás révén hatolhat be.

Hogy megtudjon valamit a múltról, Steiner az Akasha-krónika segítségével a múlt szereplőinek lelkébe tapogatózott vissza. Például Caesar lelkével ő is átélte Caesar csatáit.

Nem más ez, mint a halottidézésnek, a spiritizmusnak az okkultizmus területéről ismert jelensége, még ha magasabb, „tudományosnak” álcázott szinten is.

„Az ilyen praktikák pedig utálatosak az Úr előtt” (5Móz 18,9-14).

Az én kultusza

Az antropozófia az én kultusza a bibliai verseket, mint pl. a Galata 2,19-20 („többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem”) úgy értelmezik át, hogy bár az alsóbbrendű énem meghalt, azonban Krisztus mint magasabb rendű énem feltámad. Krisztust nem reális személyiségnek tekintik, hanem bizonyos mértékben mint az ember részét, végletekig kiélezve ezzel az ember önistenítését.

A bibliai kinyilatkoztatás szent Jézus Krisztus az Élő, személyes Isten Fia. Ő az egyetlen út az Atyához. Helyettünk vállalt kereszthalála által bűneinkből való tökéletes megváltást és szabadulást szerzett nekünk, és feltámadása ereje által örök életet kínál minden embernek, aki csak hisz Őbenne.

Steiner azonban „elvet” csinált Krisztusból, egy olyan kozmikus impulzust, amely az evolúció hajtóereje. Steiner szerint Krisztus az önmegváltást beindító löket, amely az evolúciós folyamatban a különböző megtestesülések által történő továbbhaladásra, valamint jó cselekedetek halmozására indít. Két teljesen különböző világ ez, Az antropozófiában a bibliai kinyilatkoztatás helyére emberi-okkult spekuláció lép.

De nem tesznek-e az antropozófusok sok jót is?

Talán többen is felteszik magukban ezt a kérdést, és felületesen szemlélve vitathatatlanok az antropozófia pozitív hatásai. Meg kell azonban néznünk a cselekedetek indítékait is. És akkor fény derül arra, hogy az antropozófia tanának hátterében a karma-gondolat rejtőzik, tehát az a törekvés, hogy az ember jó cselekedetek által megváltsa önmagát. Ez azonban ellentétben áll a megváltásról szóló örömhírrel. Az ember nem tudja magát megváltani, csak Isten üdvözít. Csak az részesül a megváltásban, aki teljes bizalmát Jézus Krisztusba veti és hisz abban, hogy bűneiért őhelyette Jézus halt meg.

Természetesen a jó cselekedetek mindentől függetlenül jó cselekedetek maradnak. Legalábbis az emberek szemében. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek Isten szemszögéből nézve is jók.

Isten szemében az a jó, ami az Ő akaratával összhangban történik. Ha valaki saját tettei által akarja megszerezni a saját megváltását, akkor Isten szemében ezek a cselekedetek nem lehetnek jók.

Mint mindenben, itt is érvényes azonban hogy Isten –egyedül Isten- ismeri és látja az egyes ember szívét. Ő az, aki ismeri mindaz Ön indítékait, mind az enyémeket. Megítélhetjük az antropozófia tanát, de nem az egyes antropozófusokat (Máté 7,1).

Gyökerek nélkül nincs gyümölcs. Azt jelenti ez, hogy az antropozófiai pedagógiát, gyógyászatot, mezőgazdaságot, művészetet és minden antropozófiai aktivitást meghatároz és átitat Steiner világnézete, okkultizmusa.

Pedagógia

A pedagógiában például a steineri emberkép határozza meg, hogy mit és mikor tanítanak. A tanítást a négy testről szóló tan értelmében hétéves ritmusban osztják fel. A tanár feladata, hogy „inkarnációs segítséget” nyújtson a gyermeknek. Az embert az evolucionizmus és az optikus humanizmus ideológiájának megfelelően tökéletesedésre képesnek és jónak tekintik. Különféle mesék, mondák és mítoszok mellett bibliai történeteket is feldolgoznak, ami a vallások összemosását szolgálja.

Antropozófiai fogalmak, gyakorlatok, tananyagok (pl. euritmia) és építészeti stílusok rányomják bélyegüket az iskola mindennapi életére, ha másképp nem, hát rejtett módon. Folyamatos a hívogatás az Antropozófiai Társaság rendezvényeire és gyakran az antropozófiai talajon kialakult Keresztyének Közössége (Christengemeinschaft) emberavatásaira is. A Waldorf-iskolák élete világnézeti szempontból semmiképp sem semleges tehát.

Gyógyászat

Az antropozófiai gyógyászatban is az ember látható-érzéki és láthatatlan-érzékfeletti testekre felosztása uralja a diagnózis felállítását és az orvosság megválasztását. „Titokzatos erők” és „hierarchikus szellemlények” beszélnek állítólag az emberrel a gyógyélelmiszerek és egyéb gyógyászati szerek által. Az anyagok nem halottak, hanem olybá veszik ezeket, mintha lélekkel ruházta volna fel őket egy „természetfeletti szellemvilág”, amely –például homeopátiás módszerekkel felébresztve- hat a testben. Ilyen szerek a Weleda- és Wala-termékek.

Mezőgazdaság

A Steiner által kifejlesztett biodinamikus mezőgazdaságban szintén szellemhordozónak, a föld és a kozmosz erőit hordozónak számítanak az anyagok. Asztrológiai csillagképek és alkimista folyamatok bevonásával állítják elő a preparátumokat és „dinamizálják” ezeket, azaz befogják bennük a kozmikus energiát.

Lássunk erre két példát: Steiner „Mezőgazdász tanfolyamában” (Landwirtschaftlischer Kurs) a következő „receptet” ajánlja mezei pockok ellen:

„Amikor a Vénusz a Skorpió jegyében áll”, akkor szerezzük meg ezt a pocokbőrt. Elégetjük, majd óvatosan összeszedjük azt, ami eközben keletkezik a hamu elégése által, egyáltalán ami alkotórész kiesik- (…) És abban, ami itt a tűzben megsemmisül, visszamarad a mezei pocok reprodukciós ereje elleni negatív erő. Ha mármost Ön ezt az ily módon nyert borsot (…) kiszórja földjeire, amennyiben az helyesen a Vénusz és a Skorpió együttállásakor vitetett keresztül a tűzön, akkor Ön egy olyan szert nyert, amely miatt a mezei pockok kerülni fogják az Ön földjeit.”

A tehénszarv trágyával kapcsolatban Steiner a következőket mondja:

„Azáltal, hogy beástuk a tehénszarvat annak trágyatartalmával együtt, konzerváljuk a tehénszarvon belül azokat az erőket, amelyeket a tehénszarv szokott magában a tehénben kifejteni, méghozzá annak a visszasugárzását, ami éltető és asztráli (…) És a tehénszarv trágyatartalmát ezek az erők (…) belsővel megelevenítik (…) Az egész eleven-mivolt konzerválódik ebben a trágyában…”

Ezekben az idézetekben megfigyelhetjük az asztrológia és a mágia kapcsolódását.

A biodinamikus mezőgazdaság a maga Demeter-termékeivel (Demeter volt a görög pogány termékenység-istennője) világosan megkülönböztetendő más biológiai földművelési módszerektől (pl. a biológiai-organikus vagy az integrált termesztési módszertől), amelyek nem alkalmaznak ilyen okkult eljárásokat.

Művészet

Az antropozófiai művészetben (pl. az euritmiában vagy építészetükben) az a cél, hogy kifejezésre jusson az érzékfeletti világok jelenléte a nyelvi elemeken, a mozgáson és a térbeli kialakításon keresztül.

„Tapogatózó kérdőhangulattal lesi az ember magában a magánhangzók és mássalhangzók, a bolygók és állatkörállások mozgását, hogy a szellemi erők és mozgások nyomára bukkanjon, amelyek Földünk és  az ember formagazdagságát alkották…Hiszen az euritmia folytatni szeretné azt a munkát, amelyet a magasabb lények a születés előtti individualitással, majd az első életkorban a test képzése, a járni, beszélni és gondolkodni tudás érdekében kifejtettek (idézet E. Göbel „Eurithmie im Kindergarten” – Euritmia az óvodában c. írásából).

Az euritmiában és a steineri misztériumdrámában szabályos szellemtáncokat adnak elő.

Szeretnék mindenkit óvni az antropozófiai intézményektől. Még ha közvetítenek is olyasmit, ami első pillantásra jónak, helyesnek és elbűvölőnek találunk, mégis ezen az elbűvölésen keresztül tör be oda a sötétség hatalma. Nem hiába figyelmeztet bennünket a Biblia, hogy a Sátán „a világosság angyalának adja ki magát” (2Kor 11,14). Aki azt gondolja, hogy megszerezheti az antropozófia gyümölcseit anélkül, hogy a gyökerekből is részesedne, az saját magát csapja be.

Világos beszéd

A Biblia világosan és egyértelműen bírálja az antropozófiát. Pál apostol ezt írja az 1 Kor 2,1-5 igeversekben:

„Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételelét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne az emberek bölcsességén (görögül: sophia anthropo=antropozófia), hanem Isten erején nyugodjon.”

(Forrás: ETHOS, 1997/4. szám)

Létrehozva 2021. december 14.