(LifeSiteNews) – Aki az utóbbi időben figyelemmel követi az egyházi híreket, egyre gyakrabban találkozik a „skizma” kifejezéssel, amely szokatlanul nagy port kavar.

Spanyolországban a szegény klarisszák egyik konventje most szakított az egyházzal, és XII. Pius (1939-1958) után minden pápát illegitimnek tart. Szerintük a Szent Szék megüresedett. Ezt általában „szedevakantizmusnak” nevezik.

A spanyolországi szegény klarisszákhoz hasonlóan Carlo Maria Viganò érsek is nagy port kavar Olaszországban: a korábbi amerikai nuncius a szegény klarisszákhoz hasonlóan nem akarja elismerni a jelenlegi pápa tekintélyét.

Míg a spanyol szegény klarisszákat már exkommunikálta [kiátkozta] az illetékes püspök, az érsek esetében ez valószínűleg csak formalitás. Ez azonban nem fogja lecsendesíteni a helyzetet. Mind a szegény klarisszák, mind Viganò érsek elég sok katolikus titkos szimpátiáját élvezik. Legfeljebb azok a modernisták tartják őket ténylegesen skizmatikusoknak, akik maguk is régen átlépték a skizma Rubiconját, bár anélkül, hogy kiátkozták volna őket.

A skizma olyasvalami, ami szétszakítja az Egyházat. Mindenekelőtt azonban az egyház állapotáról mondanak valamit. Gyakran akkor keletkezik, amikor az egyház zűrzavarba kerül, és ez napjainkban éppúgy így van, mint például Luther Márton idejében.

Ez persze nem indokolja a skizmát. És mégis, egy skizmának mindig két oldala van: A skizmatikus és az egyház, vagyis a pápa.

A múltban a pápák az egyházi doktrína tisztaságát képviselték, míg a skizmatikusok elutasították ezt a dokrínát. Ma azonban a dolgok másképp festenek, és éppen ez a probléma: ma a „skizmatikusok” ragaszkodnak az Egyház hagyományos tanításához, Ferenc pápa pedig ambivalens szerepben találja saját magát.

Egyre inkább az a benyomásunk, hogy Ferenc elnézi a skizmákat, sőt provokálja ezeket. Hadd fogalmazzak így: ez a pápa alapvetően kudarcot vallott az egység szolgálatában, és éppen ez az, ami a szegény klarisszák vagy Viganòk skizmáit jelentőssé teszi: felkiáltójelet tesznek e pontifikátus tévelygései után.

Aki elolvassa Viganò vagy a szegény klarisszák nyilatkozatait, annak nem feltétlenül kell elfogadnia azok szedevakantista álláspontját. Mindazonáltal minden ortodox katolikus számos olyan álláspontot talál benne, mellyel tiszta lelkiismerettel azonosulhat, sőt – szigorúan véve – azonosulnia kell. Végül is csak az katolikus, ami mindig is katolikus volt, és Ferenc most éppen ettől távolodott el eléggé.

A „homoszexuális eretnekség” nyilvánvaló támogatása egyfelől és a latin mise fanatikus üldözése másfelől csak két fő kritikája ennek a pontifikátusnak; a katolikus egyház „szinodális” átalakításának szándéka csak egy újabb a tetszőlegesen folytatható listán: ez a házasság szentsége felhígításának (jogos) vádjától az Amoris laetitia szinódus utáni levélben megfogalmazott vádtól az Abu Dhabi dokumentumban a katolikus istenhit tagadásáig terjed.

Amióta Ferenc kinevezte Victor Fernándezt, pornográf szövegek szerzőjét, aki kevés teológiai ismerettel rendelkezik, a Hittani Dikasztérium prefektusává, ezzel a pontifikátus paródiává vált. Ferenc és Fernández nem tudja eretnekséggel vádolni sem a szegény Klarisszákat, sem Viganòt anélkül, hogy saját álláspontjukat ne kérdőjeleznék meg. Ennek a pontifikátusnak a hozadékai, mint például a „homoszexuális párok megáldása”, nem tartoznak az egyház állandó magisztériuma alá, és Ferencnek a latin mise iránti ideológiai gyűlölete aligha helyezi őt a katolikus egyházzal való folytonosságba.

Ráadásul a pápának mostanra sikerült skizmák sokaságát létrehoznia az Egyházban. Itt kétségtelenül elsőként a német püspökök skizmáját kell megemlíteni, amit Ferenc csak azért tűr meg ilyen feltűnően, mert megelőlegezi az ő elképzeléseit a „szinodális” egyházreformról.

Mindenekelőtt azonban ott van e pápa elutasításának csendes skizmája, amely most csendben egyre szélesebb köröket rajzol ki, ahogy hallani lehet, egészen a Kúria legfelsőbb szintjéig ér.

Legkésőbb azóta, hogy George Pell bíboros „katasztrófának” nevezte ezt a pontifikátust, világossá vált, milyen mély az a szakadék, amelyet Ferenc okozott az egyházban. Ez a pápa nem felel meg a saját maga által megfogalmazott elvárásoknak. Nem az új evangelizáció korába vezette az egyházat, hanem mélyen megosztotta azt.

Ferenc már nem lesz képes meggyógyítani az Egyház szétszakadt testét. Pedig éppen ő volt az, aki az Egyházat „kórházként” akarta látni, és akit ő maga vitt a kórházba. Egyetlen pápa sem ejtett mélyebb sebeket az Egyházon, mint ő.

A szegény klarisszák és a Viganók skizmája csupán tünetei ennek a pápai sebnek, és ezért aligha lehet nem együttérzéssel tekinteni rájuk.

Annál is inkább, ha Németországra gondolunk. Az ottani skizmatikus püspökökkel ellentétben a szegény klarisszák és Viganók hűek maradtak a katolikus hithez. Ez elég furcsa a “skizmatikusoktól”, de furcsa időket élünk – ez egy nagyon furcsa pontifikátus.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. július 6.