Szent Brigitta hosszú időn keresztül imádkozott azért, hogy megtudhassa vajon hány sebet szenvedett el Krisztus, míg egy napon megjelent neki az Úr, és teljesítette kérését: eszerint 5480 sebet ejtettek Szent Testén. Bár Szent Brigitta látomásainak hitelességéről kifejezetten sosem nyilatkozott az Egyház, de életszentségének elismerésével, látomásainak több évszázados másolásával és terjesztésének engedélyezésével mégis közvetve hitelesnek fogadta el, amely megfontolásra érdemessé teszi azokat a mi számunkra is.

És e megfontolás elsőként rögtön Brigitta kérésének okára irányulhat. Hogy Szent Brigittát nem a puszta kíváncsiság vezette imájában, az magából a kitartó imából és Jézus válaszából is látható, hiszen abból kiderül („Ha valamilyen módon meg szeretnéd azokat tisztelni), hogy minden seb elmélkedő, imádságos tiszteletben részesítésének szándéka vezethette Brigittát kérésében. És az ő példájára elterjedt gyakorlat lett Jézus szent sebeire való egy éven át tartó imádságos megemlékezés. Mert napi tizenöt Miatyánkot és Üdvözlégyet mondva a Jézus által adott imákkal pont egy évig tart mind az 5480 sebről való megemlékezés. Ha pedig konvertálnánk mindezt rózsafüzér tizedekre, egy napi teljes rózsafüzér (tizenöt tized) szükséges egy éven keresztül a minden egyes sebről való megemlékezéshez. És a felvilágosodás előtti sötétnek nevezett korban mégis elterjedt volt ez a kitartó ima, tehát volt a keresztényekben kitartás és kompassióra való határozott és kitartó szándék. Bárcsak ennyire sötét lenne a mi korunk is…

A látomás számairól beszélgetve többen meglepődtek Jézus hatalmas számú sebeinek hallatán, mert úgy vélték, hogy az ostorcsapások száma negyven körüli lehetett – talán Szent Pál példája nyomán, aki a második korintusi levélben leírt tanúságtétele szerint öt ízben kapott egy híján negyvenet. De Szent Pál a zsidóktól szenvedte el ezeket, a rómaiakat pedig nem kötötte a negyvenes szabály, és szükséges volt ennél több csapást elszenvednie Jézusnak, hogy nyilvánvalóvá váljék az ok nélküli embertelen gyűlölet, amellyel a zsidók az Élet Urának 137-szer (a zsidó számmisztika névadó kabala szó betűinek értéke) negyven sebét látva is inkább Barabást választották az életre méltónak. Pedig az ostorozott Jézus látványa nem hagyhatott volna emberi szívet szánalom nélkül.

Hogy a negyvenes nagyságrendű ütés tévképzetét eloszlassam, előkerestem egy tanulmányt, amely a torinói lepel vérfoltjainak képi elemzése alapján igyekezett meghatározni a sebeket okozó eszközöket.

A tanulmány megállapításai szerint a vérfoltokat három különböző eszközzel testre mért ütések okozták. A legfeltűnőbb sebek okozója a rómaiak által előszeretettel alkalmazott flagrum taxillatum, a hármas ostor, amelynek szárain három kisméretű, kerek sebet hagyó nehezék volt.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. december 5.