Az okkultizmus él és virul mai világunkban.

Hagyjuk, hogy ez belénk ivódjon.

Elfogadjuk, hogy a világ túl sok mindennel bombáz minket, ezért elutasítjuk a kellemetlen képeket, nyelveket, zenét és művészetet. Elfogadjuk, hogy éppen azoknak a dolgoknak vagyunk kitéve, amelyeket legszívesebben elkerülnénk. Megtanuljuk figyelmen kívül hagyni a gonoszt, amit látunk.

Ennek eredményeként figyelmen kívül hagyjuk a közöttünk lévő okkult dolgokat. A jelenlétük egyszerűen a status quo [fennálló állapot]. Megvonjuk a vállunkat, és azt mondjuk: „Nem tehetek ellene semmit.”

Néhányan megbékélnek ezzel. Ezeket Istennek mutatják be, hogy Ő foglalkozzon vele.

Persze végső soron hagyjuk, hogy Isten gondoskodjon a lelkek üdvösségéről. Mi azonban az Ő egyházának tagjai vagyunk.

Ez azt jelenti, hogy Isten bizonyos mértékig ránk bízza a lelkek üdvösségét.

XII. Pius pápa a „Mystici Corporis Christi” című nagy enciklikájában kifejtette, hogy Krisztus úgy döntött, hogy úgy hozza létre Egyházát és úgy intézi a mi beilleszkedésünket, hogy most már tőlünk és a mi lelki cselekedeteinktől függ, hogy a lelkek megkapják a megtéréshez és az üdvözüléshez szükséges kegyelmeket.

A Szentatya kifejtette:

„De amikor ezek a kegyelmek kiosztásra kerülnek, nemcsak hogy megosztja Egyházával a megszentelődésnek ezt a munkáját, hanem azt akarja, hogy az valamilyen módon az ő tevékenységének legyen köszönhető. Ez mélységes misztérium és kimeríthetetlen elmélkedés tárgya, hogy sokak üdvössége függ azoktól az imáktól és önkéntes vezeklésektől, amelyeket Jézus Krisztus misztikus Testének tagjai e szándékért felajánlanak, valamint a lelkipásztorok és a hívek, különösen a családapák és családanyák együttműködésétől, egy olyan együttműködéstől, amelyet úgy kell felajánlaniuk isteni Megváltónknak, mintha az Ő munkatársai lennének.” (kiemelés hozzáadva)

Nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül az okkultizmus felemelkedését.

Urunk arra hívott bennünket, hogy működjünk együtt az Ő megváltó munkájában. Az élénk, bűnbánó és áhítatos Egyházból áradó kegyelem áradása nélkül az emberiség visszatér a pogánysághoz. Az Egyház azonban súlyosan gyenge. Az Egyház, mint a világ világossága, hagyta, hogy elrejtsék, mint lámpást a persely alá (Mt 5,15), és az emberiség elkényelmesedik a sötétségben.

XIII. Leó pápa azt mondta, hogy a megtestesülés harcot hozott a világba Isten országa és a sátán országa között. Amikor az egyik győz, a másik veszít. Ma az ördög azt hiszi, hogy diadalmaskodik. Büszkén vonul fel csatlósaival az utcákon.

Volt okkultisták kongatják a vészharangot.

Elmondásuk szerint a gyenge egyház volt az, amely részben az okkultizmusba vezette őket. De mondják, hogy az erős maradék Egyház volt az, amelyik kisegítette őket az okkultizmusból.

Végső soron az okkultizmus magában foglal minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy Istent eltaszítsuk magunktól és magunkat helyezzük a trónra, amelyet Ő helyesen elfoglal, létrehozva saját verziónkat az olyan valóságokról, mint a bűn, az igazság és a hatalom. A büszkeség és a dicsőség, a hatalom és az irányítás, az élvezet és a gazdagság kísértése, melyeket mindig is titokban suttognak az elménkbe, most úgy jelenik meg, mint ami hozzáférhető és megvalósítható az okkult rituálék, az ezoterikus tudás és az emberi akarat puszta ereje révén, azzal az ígérettel, hogy ezek a sötét vágyak valósággá válnak.

A volt okkultisták azt akarják, hogy ezt lássuk. Amilyen sokáig és olyan mélyen ők benne voltak ebben a sötét világban, nem tudják nem észrevenni ennek jelenlétét a kultúránkban.

Ma az ördög kézzelfogható eszközöket kínál arra, hogy istenné változtassuk magunkat, rejtett erőket és energiákat becsatornázzunk és uraljunk és szellemekkel kommunikáljunk, hogy szerencsét és hatalmat szerezzünk. Az ország szinte minden városában megjelennek a „metafizikai kellékboltok”, melyek mindenféle okkult kellékeket árulnak. Az okkult könyvek száma az egekbe szökik, és a mainstream könyvesboltok ezeket helyezik a középpontba a zsályakötegekkel és kristályokkal együtt.

Az online világ robbanásszerűen bővül az okkult tudáshoz és a virtuális varázslatokhoz való könnyű hozzáféréssel. A közösségi média legnépszerűbb trendjei közül néhány a boszorkánysághoz kapcsolódik. A boszorkányok ellepték a YouTube-ot, és kétszázezer, néha négyszázezer követővel rendelkező sikeres csatornákkal dicsekedhetnek.

Az amerikai állampolgárok közel háromnegyede (közülük sokan, akik kereszténynek mondják magukat) valamilyen New Age hitet vallanak. A hitehagyó keresztény csoportok egyre több elégedetlen vándorló lelket termelnek ki, miközben az okkultizmus egyre népszerűbbé válik és új megtérőket vonz. Az ország egyes területein több a varázslat, mint a katolikus iskolák és plébániák száma.

A sátán agresszivitása valódi aggodalomra ad okot az ördögűzőknél. Elárasztja őket az okkultizmus elől menekülő és segítségüket kérő emberek száma. Egy aktívan pogány világban felnőni, ahol csak a haldokló kereszténység maradványai vannak, miközben elárasztja az erkölcstelenség, és az emberről és magáról az életről alkotott sátáni nézetek, több mint elég ahhoz, hogy az ember már korán károsodjon, és az ördög hamisított vallásába csábítsa, hogy izgalmas és ezoterikus gyógymódot találjon a kétségbeesésre.

Ezért fel kell vennünk a fegyvereinket és a páncélunkat.

A Szentlélek Szent Pál által azt parancsolta nekünk, hogy „Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok… hogy ellen tudjatok állni a gonosz napon, és miután mindent megtettetek, meg tudjatok állni…. öltsétek magatokra a megigazulás páncélját… Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját.” (Ef 6,11,13,16,17).

A fegyverek, melyeket Urunk a kezünkbe ad, sokfélék. De csak azok használhatják őket, akikben Ő lakozik.

Minden nap többet kell tehát imádkoznunk. Több időt kell töltenünk összpontosított, hűséges beszélgetéssel Istennel. Ébernek kell lennünk a bennünk lévő titkos büszkeségre, és azt azonnal keresztre kell feszítenünk bűnbánattal és alázatos cselekedetekkel. Ki kell zárnunk a bennünket bombázó gonoszt azáltal, hogy szent bölcsességgel, szent képekkel és szent énekekkel áztatjuk magunkat. Hálószobai papucsunkat a lelki lövészárokharc durva csizmájára kell cserélnünk.

Egyre több keresztény látja világosan, hogy szellemi háborúban állunk. Ez megnyilvánul az utcáinkon, mind az okkult tevékenységben, mind az okkult erkölcs és filozófia által megtévesztett lelkek számában. Embereket pusztítanak el azok a gonoszságok, amelyekről mi igyekszünk tudomást sem venni.

Bárányok vagyunk a farkasok között, de közöttünk van Isten Báránya és lelkünk Pásztora. Ha arra vagyunk hivatva, hogy a harcban való kitartásunkban vérünket ontsuk, dicsérjük Istent. Mert a mi vérünk összekeveredik isteni Testvérünk, Krisztus vérével, az egykor megölt Bárányéval, aki most győzedelmesen áll (Ef 5,6).

Biztosítsd be a lelkedet ezen a napon. Az Úr megadja neked, az Ő hűséges szolgájának, az erőt, hogy legyőzd a gonoszt.

Charles D. Fraune a Krisztus Király Katolikus Gimnázium alapító teológiai tanára volt Huntersville-ben (NC), és tíz évig volt ott teológiai tanár. Most főállásban a Slaying Dragons Apostolátusnál dolgozik, a lelki harccal kapcsolatos témákról ír és kutat. A Christendom College Graduate School teológiai mesterképzésén szerzett diplomát, valamint felsőfokú apostoli katekétikai diplomát. Számos könyv szerzője (lásd az angol forrást).

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. október 1.