a) Mitől, mennyiben válik bűnné a harag?

Az egész Bibliát átszövik az igazságos harag kitörései. A „szelíd Mózes” haragja, az aranyborjú előtt. Magának Jézusnak, az Isten-Embernek a haragja, mikor a templomudvarban nagytakarítást végez és kiűzi az árusokat. Amikor meggyógyítja az elszáradt jobb kezű embert, Márk evangélista azt írja, hogy Jézus körüljártatta „haragos tekintetét” a farizeusokon (Mk 3,5) (ez az egyetlen hely, ahol a harag szó van Jézusra alkalmazva a Szentírásban!).

Ráadásul, ennek az igaz haragnak a hiánya lehet bűn is! Gyengeség! Aranyszájú Szent János nem fél azt írni: „Mindaz, aki nem gerjed haragra, amikor pedig oka lenne rá, bűnt követ el.”

Hiszen használjuk azt a kifejezést is, hogy „szent harag”. Ha a düh a villámait igaz ügyben szórja, akkor mi lehet benne bűn?

Mégis, a Példabeszédek könyve nagyon világosan fogalmaz: „Mérges emberekkel ne tarts barátságot, és aki forrófejű, azzal ne érintkezz” (Péld 22,24)

Szent Pál pedig a következőképpen buzdít: „Hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést” (Kol 3,8). Krisztus pedig a nyolc boldogság között biztosít bennünket arról, hogy „boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld” (Mt 5,4), Akkor hát hogyan is van mindez? Milyen nehéz világosan látni ebben az érzékeny kérdésben, amelyben látszólag nincs egység az Egyház hagyományában!

Minden haragot száműzni kell?

A lelki írók úgy tűnik, nem értenek ebben egyet. Némelyikük számára, a harag egészen tiltott dolog kell, hogy legyen. Közéjük tartozik Evagrios Pontikosz: „Nem létezik igaz harag a felebaráttal szemben.” Kassziánusz lános ugyan ezt követi: „A tökéletes gyógymód ez ellen a betegség (ti. a harag) ellen, az, ha hisszük, hogy sohasem szabad haragra gerjednünk, akár igaz, akár igazságtalan ügyben.” Kicsit árnyaltabban fogalmazva, Szalézi Szent Ferenc minimalistának tűnik: „Világosan kérlek titeket, kivétel nélkül, hogy semmiért se haragudjatok meg, ha lehetséges… Jobb erőteljesen visszaszorítani, mintha egyezkedni akarunk vele.”

Ezzel szemben Szent Bernát állítja: „Nem haragudni, akkor, amikor kell, és elmulasztani a szükséges korrekciót (korholást), bűn. Ha pedig jobban haragszunk, mint kellene, az egyik bűnt másikkal tetézzük.” Szent Tamás is megállapítja, hogy „a harag ösztönének hiánya, bűn” és ha nem teszünk igazságot akkor, amikor tehetnénk, sőt tennünk kellene, bűnt követünk el.

Összeegyeztethetetlenek ezek az álláspontok? Nem. Akkor, ha figyelembe vesszük a különböző karaktereket. Szalézi Szent Ferenc nem szelíd báránynak született. A grafológiai vizsgálatok kimutatták, hogy fiatal korában rendkívül erőszakos volt. Egy nap pedig, mikor szemére vetették, hogy nem volt elég szigorú, így felelt: „Mit akartok? Amit tudtam megtettem azért, hogy olyan haraggal fegyverkezzek föl, amely nem követ el bűnt. És az igazat megvallva, attól félek, hogy egy negyedóra alatt elveszítem azt a kevés szelídséget, amelyet huszonkét éve gyűjtögetek, cseppről cseppre, mint a harmatot, szívemnek szegényes edényébe.”

A lelki-vezetők a következő tanácsot adják a Dictionnaire de Spiritualié (lelkiségi szótár) -ban: „A túl lobbanékony természetűek, akik túlzottan készek arra, hogy haragjuknak igaz okot találjanak, általában jobb, ha Szalézi Szent Ferenc gondolataiból merítenek, hogy ne bízzanak túlzottan az ítéleteikben és inkább a szelídségre hajoljanak. Azok pedig, akik inkább puhábbak és a felelősségtől való felelemből, a lélekbeli határozottság hiányából fakadóan, vagy túlzottan emberi óvatosság miatt inkább a szelíd megoldásra hajlanának, jobb, ha az erő mellett döntenek. Így a különféle karakterrel rendelkezők azzal, hogy saját természetük ellenében reagálnak, könnyebben megtalálják majd az arany középutat, amelyhez tartaniuk kell magukat. Ezáltal sok igazságtalan haragot el lehet kerülni és sok gyengeséget, amelyet túl könnyen elfogadnánk.”

Tehát különbséget kell tennünk. Egyrészt a harag egy érzés. Márpedig erkölcsi szempontból minden érzés semleges és pszichológiailag pedig jó. A harag olyan lelki energiát hordoz, amelyet az ész egyedül nem tudna mozgósítani. A védő vagy perelő ügyvéd képes „elszörfölni” ezen a tudatalatti erőn, amely lángra lobbantja az ő ügyét és erőt és meggyőződést ad neki. „Az értelem sokkal erőteljesebben lép föl a bűnök ellen, írja Nagy Szent Gergely, ha szolgálatába áll a néki alávetett harag.”

Másrészt, a harag akkor jelenik meg, mikor az igazság megsebződik. Erkölcsileg helyes erővé válik, amikor az igazság szolgálatába van állítva. Ezt a haragot érezte Krisztus a törvényt őrző farizeusokkal szemben, akik nem akarták fölismerni Őt Messiásként, mikor pedig minden jel adva volt számukra.

Igaz harag

2000. 2000. július 8-án emberrablók elraboltak Mexikó állam Tepoztlan községéből egy Paola

Gallo nevű lánykát. Egy héttel később halva találták a gyermeket annak ellenére, hogy kifizették az érte várt váltságdíjat. Eduardo Gallo, Paola édesapja, otthagyta könyvelői munkáját és a rendőrség elutasító tehetetlensége láttán detektívnek állt. Haragja segítette a nyomozást. Éjjeleit és nappalait erre szánta. Tizenegy hónap nyomozás után megtalálta gyermeke gyilkosát, az El Apache álnevű Francisco Zamora-t. Ó lőtte le Paolát, miután fölvette a pénzt. Mikor pedig revolvervégen tartotta a gyilkost, Eduardo lemondott arról, hogy ő maga álljon bosszút és átadta a hatóságoknak.

b) Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy haragunk igaz ügyet szolgál?

Három feltételnek kell teljesülnie: igaz legyen a tárgya; egyenes legyen a szándék; és arányos legyen a reakció (Summa Theologiae, IIa-IIae, q.158, a.2). A harag tehát akkor válik bűnné, ha igazságtalan, bosszúálló, vagy mértéktelen. Miként ánizsos aperitifben a víz, egyetlen egy ezek közül a feltételek közül képes az egészet megzavarni.

Igaz tárgy?

Megtudjuk, hogy Düsmok, a „Az úton lévő haladás” pártjának listáján néhány tíz szavazattal megelőzte Dübrüköt, a „haladó úton-levés” pártjából, akinek pedig egy hónapja, minden éjjel plakátot ragasztottunk… Szörnyűség! Kiszalad a szánkon néhány madár-név, és nagy düh keletkezik bennünk. A haragunk jogos? Nem. A választás a szabáIyok betartásával történt és nem történt a jogot, az igazságot sértő cselekedet. Ezzel szemben, amikor egészen jogos ügyben, erőszak nélkül és méltósággal kiállunk valami igazságtalanság és botrány ellen, akkor az igaz harag mozgat bennünket.

Egyenes szándék?

A felső szomszéd minden szombat este hajnali kettőig folyamatosan házibulit tart, lehetetlen aludni. Majd megfizetnek! A következő lakógyűlésen azt a javaslatot teszed, hogy a feljebb lakók több lift-díjat fizessenek. Magunk között szólva, tényleg az egyenlőség és az igazságosság iránti nagy elkötelezettség vezet bennünket ebben? Annak a szándéka, aki igaz haragból cselekszik, csak az igazság helyreállítása lehet, nem pedig a bosszú.

Arányos reakció?

Az amerikai újságokban csak úgy hemzsegnek a különféle hírek, amelyben autósokat, akik véletlenül neki mentek egy másik autónak, megfenyegetnek, vagy lőfegyverrel megsebesítenek, amelyet a kárvallott autós kapott elő. Még ha el is fogadjuk, hogy a harag tárgya jogos, a szándék is egyenes, a reakció igen nagy mértékben aránytalan. (Gondolhatunk itt az olaszliszkai tanárra is, akit a gyermekei szeme láttára vertek agyon…)

Másrészt a harag bűne nem csak a másik iránt elkövetett igazságtalanság lehet, hanem Istent is megsérti. Azért, mert valami módon a másik ember, a felebarát megsemmisítésére irányul, mert nem akarja elfogadni, elutasítja a Teremtő által akart sokféleséget. Pedig az arcoknak ritmusoknak, személyiségeknek ez a különfélesége nagy gazdagság. Szépek a rózsák, de ha csak a rózsa lenne az egyetlen virág… A Teremtés hat napjának a végén Isten, mikor a műve teljességére tekint, ahelyett, hogy azt mondaná, hogy „jó” mindez, miként a az egyes napok végén tette, azt mondja, hogy „nagyon jó” mindaz, amit teremtett.

A közös jó ugyanis több mint az egyedi jóknak az egyszerű összeadása: az egész több, mint a részek összege. A személy egészsége több, mint az egyes szervek egészségének összege. Egy

sikeres koncert több mint az egyes zenészek hozzájárulásának az összessége: egy harmónia, amelybe mindenki bele tette a legjobbat, amit tudott, és amely sokszoros örömben visszahat minden egyes zenészre.

A kolerikus, haragos ember, miként az irigy, nem tud örülni ennek a közös jónak, amely fölülmúlja őket: az első (a haragos) azt keresi, hogy hogyan ronthatja el, romboló és harcias módon, a második (az irigy) pedig lehangoló, leértékelő módon.

2) Mitől főbűn?

Mint minden főbűn, a harag is más bűnöket von maga után. A legbensőbb bűnöktől, a legkülsőbbekig mindenfélét.

Gondolatban;

A harag első negatív kifutása az ítéIkezés. A bűn itt kezdődik. Egyébként a pszichológusok szerint a belső gondolataink háromnegyed része ítélkezés…

Szóban:

A harag ritkán marad benn a belsőnkben, hanem szeretne kifejeződésre jutni! „A

nyelvünkkel elkövetett bűnök” nem a rágalommal kezdődnek, amikor hazug módon valami rosszat állítunk a másikról, hanem a megszólással, mikor valami olyan rosszat mondunk neki, ami igaz. Ezt elterjesztve leromboljuk a másik jó hírét. Ami még rosszabb, megsebezzük a másik jóságának a termékenységét, az ő kisugárzásának erejét, mert a jóhíre lehetővé teszi, hogy sok jót tegyen. Ezért Szalézi Szent Ferenc a megszólást a súlyos bűnök közé számította. Mikor egy ember azt gyónta, hogy rágalmazott, megszólt valakit, Néri Szent Fülöp különös elégtételt adott… (a tyúk tollainak útközbeni kitépkedése, majd hazafelé összeszedése… már elfújta a szél… „Sokkal nehezebb összeszedni, jóvá tenni a megszólásban terjesztett szavakat, mint kitépett tollakat!”)

Mgr. Bourdaloue, Orleansi püspök azt állította, hogy a megszólással az ember három személyt öl meg: „azt, akiről rosszat mond; saját magát, és azt, aki előtt a rosszat mondja. És, már Jézus számára is a haragos szó gyilkosságnak számít: „Hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: ‘Ne ölj.’ … Én pedig azt mondom nektek, mindaz, aki haragszik testvérére a törvényszéken felel érte. Ha pedig azt mondja a testvérének: „Te esztelen!” a Szanhedrin előtt felel érte (Mt 5,22). Egy rabbi kommentárja szerint valakit megölni vérontást jelent. Amikor pedig kemény szavakat mondunk, a másikat belesápasztjuk. Elsápasztani valakit pedig azt jelenti, hogy kiontjuk a vérét, csak belülről. Ezért Jézus nem tétovázik egyenlőséget tenni a harag és a gyilkosság közé. Vannak szavak, amelyek ölni képesek. (ahogy életet adó szavak is vannak, szerencsére).

(folyt.)

Létrehozva 2022. december 26.