A szerkesztő megjegyzése: Az alábbiakban Viganò érsek üzenete olvasható, amelyet a Reggio Emilia-i Boldog Giovanna Scopelli Egyesület által 2022. július 2-án tartott jóvátételi felvonuláson mondott.

(LifeSiteNews) – Kedves hívek, Laudetur Iesus Christus – Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Azok számára, akik részt vesznek a ma esti jóvátételi körmeneten, és különösen a kevésbé fiatal résztvevők számára szinte hihetetlennek tűnik, hogy néhány évtized alatt Olaszországot ilyen radikálisan át lehetett alakítani, eltörölve a katolicizmus örökségét, amely naggyá és virágzóvá tette a nemzetek között.

A hit elszakadásának – látszólag visszafordíthatatlan – folyamatának vagyunk tanúi; egy olyan folyamatnak, amely éppen az ellenkezője annak, amit Nagy Szent Leó leírt Szent Péter és Pál apostolok ünnepén, amelyben méltatta az Alma Urbe, a szeretett Róma városának gondviselő szerepét: miután a tévedés tanítója volt, Róma az Igazság tanítványává vált – írta a nagy pápa. Ma az apjuk által elárult gyermekek megdöbbenésével mondhatnánk, hogy a mártírok és szentek Rómája, miután az Igazság tanítója volt, a tévedés tanítványává vált. Mert a jelenlegi hitehagyás, amely a polgári és vallási hatalmat a Teremtő és Megváltó Isten elleni lázadásba bevonja, nem alulról, hanem felülről indult.

Azok, akik a közügyeket irányítják, valamint az egyház pásztorai is megmutatják, hogy engedelmeskednek a világ antievangéliumának, és miközben megtagadják a kellő tiszteletet Krisztus Királytól és az engedelmességet az Ő szent akaratának, térdet hajtanak a politikai korrektség új bálványai előtt, és tömjént égetnek a bűn és a bűn által brutalizált emberiség hasonmása előtt. Akik ma világi és spirituális dolgokban vezetik az embereket, azoknak nem a polgárok közjava és a hívek lelkének üdvössége a céljuk, hanem a romlásuk, a kárhozatuk. És a tömegek, miután elhagyták a becsületesség, az igazságosság és a szentség útját, átadják magukat a csalásnak, a korrupciónak és az Isten elleni pokoli lázadásnak.

Nem meglepő, hogy a ’Pride’ obszcén megnyilvánulásait látjuk a városok utcáin: a közterületet, melyet az aberráltak az elmúlt évtizedekben meghódítottak, jóval korábban elhagyták a katolikusok, kiknek papsága az Oltáriszentség, a Boldogságos Szűz és a védőszentek tiszteletének megvallását a „poszt-Tridenti diadalmaskodás” hivalkodásának tartotta.

Nem meglepő a válás, az abortusz, az eutanázia, a szodomita párkapcsolatok legálissá tétele, és mindené, ami ennél rosszabb, amire csak a deviáns és elmebeteg emberiség képes: ha ez megtörténik, az azért van, mert a katolikusoknak azt mondták, hogy nem erőltethetik rá másokra a világról és a társadalomról alkotott saját elképzelésüket, és hogy a demokrácia és a szabadság nevében együtt kellene élniük Krisztus ellenségeivel. Ez egy megtévesztés volt, mert az a tolerancia, amit az ország keresztény többségétől megköveteltek, többé már nem megengedett, és mindenkinek alá kell vetnie magát az összehangolt eszmék, a gender ideológia és az LMBTQ doktrína diktatúrájának. Már nem emlékeztek? A házasságot nem kérdőjelezték meg, de a polgári házasság elismerését kérték tőlünk. És miután az érdekcsoportok legitimitást kaptak, megnyílt az ajtó az azonosneműek házassága, az azonosnemű párok örökbe fogadása, a béranyaság, a születés utáni abortusz és az egyes nemzetekben még a fiatalokra és a szegényekre is rákényszerített eutanázia előtt.

Scelesta turba clamitat: Regnare Christum nolumus, énekeljük a Te Saeculorum Principem himnuszban Krisztus király ünnepére. A tébolyult csőcselék kiabál: Nem akarjuk, hogy Krisztus uralkodjék. Ez a sátáni ihletésű, pokoli kiáltás talán az egyetlen őszinte dolog, amit mondani tudnak. És igaz is: Krisztus társadalmi királyságában nincs helye a bűnnek; nem lehet legitimitása a bűnnek, sem toleranciája a fiatalok romlottságának. Ellenfeleink jól tudják, hogy a Civitas Dei és a civitas diaboli ellenségek, és hogy bármilyen együttélés nemcsak lehetetlen, hanem elképzelhetetlen és abszurd, mivel a keresztény társadalom ellentétes és összeegyeztethetetlen a „világi” társadalommal.

Azért gyűltetek össze, hogy nyilvánosan tanúságot tegyetek a hitről azzal a szándékkal, hogy jóvátegyétek a scelesta turba Jézus Krisztus és az Ő Legszentebb Anyja elleni szentségtöréseit és káromlásait. Mert e lázadó lelkek kegyetlen és obszcén gyűlöletével szemben követnünk kell az Úr példáját, akit hóhérai ugyanabban a pillanatban felháborítottak, amikor feláldozta önmagát a kereszten az ő üdvösségükért. Valójában maga Krisztus volt az, aki megtestesülésével, szenvedésével és halálával először jóvátette az emberek végtelen bűneit az örök Atya felé. Mert csak egy Isten tudta kiengesztelni az Istennel szembeni engedetlenséget, és csak egy Ember tudta ezt a jóvátételt az emberiség nevében felajánlani. És mi is, akik Krisztus misztikus testének, az Anyaszentegyháznak élő tagjai vagyunk, ugyanolyan lélekkel, ugyanolyan engedelmességgel és ugyanolyan bizalommal, az Atyának való átadással tehetünk és kell megtennünk a jóvátételt embertársaink vétkeiért és bűneiért.

És miközben szomorúan nézzük a bűnök sokaságát, amelyet mintaként állít fel egy olyan társadalom, amely éppen azért emberellenes, mert istenellenes, a Szeretet kötelessége megköveteli tőlünk, hogy imádkozzunk azok megtéréséért és bűnbánatáért, akik hagyták magukat elcsábítani a Kígyó megtévesztése által. A befogadó világ, amit ígértek; az állítólagos szabadság, hogy az legyél és azt tedd, amit akarsz, tekintet nélkül az Úr törvényére; a szabadosság és a bűn, amit ünnepelnek, és az erény, amit kigúnyolnak és lejáratnak – ezek mind hazugságok, ahogyan az ígéret is hazugság volt: „Olyanok lesztek, mint az istenek”, amit a Sátán mondott első szüleinknek a földi paradicsomban.

Azokhoz fordulok, akik részt vesznek az úgynevezett „meleg büszkeség” ezen megnyilvánulásaiban. Nem: nem lesztek olyanok, mint az istenek; olyanok lesztek, mint az vadállatok. Nem lesz boldogságotok; fájdalmatok, betegségetek és halálotok lesz – örök halál. Nem lesz békétek; viszály, veszekedés és háborúk lesznek. Nem lesz jólétetek; szegénységben fogtok élni. Nem lesztek szabadok; rabszolgák lesztek. És ez tökéletesen így fog történni, mert a hazug a kezdettől fogva gyilkos és a halálotokat akarja, kitörölve szemetekből Isten képmását, ellopva tőletek azt az áldott örökkévalóságot, amit először a saját lázadásával veszített el. Mert az első, aki büszkeségből vétkezett, Lucifer volt, ezt mondta, Non serviam – nem hajolok meg; nem hajolok meg Isten előtt; nem ismerem el Őt Uramnak és Teremtőmnek. Hogyan remélhetitek, hogy az, aki gyűlöli az élet Szerzőjét, szerethet titeket, akik az Ő teremtményei vagytok? Hogyan hihetitek, hogy az, akit örök kárhozatra ítéltek, képes lehet arra, hogy nektek ígérje azt az örök boldogságot, amitől ő volt az első, akit örökre megfosztottak?

Ez a körmenet nem lehet alkalom a konfrontációra, hanem inkább arra, hogy megmutassuk a Gonosz által megtévesztett sok embernek, hogy létezik egy nép, amelyet a Hit és a Szeretet érzései mozgatnak, egy nép, amely nagylelkűen és természetfeletti tekintettel ajánlja fel imáit, böjtjeit és áldozatait, hogy bocsánatért esedezzen testvérei bűneiért. Az Isten megváltoztathatatlan Igazságán alapuló szeretet hatalmas fegyver a Sátán ellen, és csalhatatlan eszköz a világ megtérítésére és sok léleknek az Úrhoz való visszavezetésére. Visszahozni őket ahhoz, aki még a vérét is kiontotta értük, szeretetből – egy végtelen, visszavonhatatlan szeretetből, egy szeretetből, amely legyőzi a világot, egy szeretetből, amely hegyeket mozgat, egy szeretetből, amely értelmet ad életünknek és nem hiúsítja meg létünket.

Amikor a keresztre szegezett Megváltó képét látjuk, és arra gondolunk, hogy milyen kínokat szenvedett el, hogy kiváltson és megváltson minket, nem maradhatunk érzéketlenek, ahogyan az elmúlt évszázadok pogányai, bálványimádói és bűnösök sem maradtak érzéketlenek. Az értelemben és akaratban megromlott, a legrosszabb erkölcsöknek engedő, a hamis vallások által behálózott társadalmakat legyőzte az a szeretet, amely a mártírokat, még a gyermekeket, a nőket és az időseket is arra késztette, hogy ne reagáljanak hóhéraikra, hogy ne valljanak kudarcot Isten szeretetében. Hányan térnek meg azáltal, hogy látják a keresztényeket méltósággal meghalni, miközben hitükért üldözik őket! Hányat kereszteltek meg, miután tanúi voltak a keresztények példájának és az Evangélium egyszerű Igazságának!

Végezzük hát el ezt a jóvátételt. Tegyük ezt természetfeletti lélekkel, meggyőződéssel, hogy éppen Krisztus alázatos követésével a Golgotára vezető úton sok olyan lelket tudunk majd Hozzá vezetni, akik ma oly távol vannak. És minél inkább látjuk a gonosz hatalmak elszabadulását, annál inkább tartsunk ki a jóban és Krisztusnak, a világ igaz és egyetlen világosságának a bűn és a halál sötétsége fölött aratott győzelmének bizonyosságában.

Kérjük a Szentlelket gyermeki bizalommal, hogy árassza szent kegyelmét a bűnösökre, érintse meg szívüket, világosítsa meg elméjüket és bátorítsa akaratukat. Hogy azok, akik eddig a tévedés tanítói és a bűn példaképei voltak, Isten segítsége és kegyelme által, valamint az Ő Szentséges Anyjának és a mi Anyánknak közbenjárására az igazság tanítványai és az erény példaképei lehessenek. És így legyen.

+ Carlo Maria Vigano érsek

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. július 12.