Alig hogy kimondtuk az „Igen”-t, férjemmel beléptünk egy olyan világba, ahol újra meg újra felmerült a kérdés: „Ez az, amire igent mondtam?”

Az étkészletekkel és az enyém-tied törülközőkkel együtt lassacskán eltitkolt bűnök, múltbeli sérelmek, mély sebek kerültek elő a dobozokból. Ráébredtünk, hogy a házasélet, amiben vagyunk, nagyon különbözik attól, amit elképzeltünk. A sok-sok sérelem bőven adott alkalmat a megbocsátás gyakorlására.

Kívülről nézve szabad folyása volt nálunk a megbocsátásnak. De belülről valami hiányzott.

Ahogy szaporodtak az ellentétek, igyekeztem a legjobb szándékkal gyakorolni a megbocsátást. És mégsem éreztem szabadnak magam. Szavaim a megbocsátásról szóltak, de a szívemet egyre jobban szorította a keserűség.

A feszültség éveken át tartott, mígnem egy konferencia imaestjén Isten ráébresztett erre a csúnya, irgalomba rejtett igazságra: 90 százalékosan megbocsátottam a férjemnek, de a maradék 10 százalékot nem engedtem ki a markomból.

Abban a percben világosan láttam lelkem fogyatékosságát (és nem a férjem okozta sérelmeket!). Isten kedvesen, de határozottan rámutatott, hogy mérlegelő megbocsátásom nem is igazi megbocsátás.

Talán sejted, miről beszélek.

Szívedet mély sebek érik. Tovább akarsz lépni, megbocsátani úgy, ahogy Jézus megbocsátott nekünk, és talán hiszed is, hogy ez megtörtént. Talán ugyanaz az ember bántott meg újból és újból. És te újra meg újra megbocsátottál – de valami általános keserű érzés árnyékolja be az életedet.

Talán, mint én, egyik nap rácsodálkozol, miért olyan nehéz a szíved. Hát nem bocsátottál meg elégszer?

Nem csak te meg én küszködünk a teljes megbocsátással. Máté evangéliumában Péter apostol kérdezi meg Jézustól, hogy hol van a megbocsátás határa.

„Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” 22„Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer” (Mt 18-21-22)

Meglepetésünkre, Jézus nem ad konkrét mennyiséget. Nem mondja meg, hány százalékban kell megbocsátanunk. Amikor azt mondja, „hetvenhétszer” (más fordításokban „hetvenszer hétszer”), ez azt jelenti, hogy a megbocsátás legyen korlátlan és teljes.

Nem 90 százalék. Még csak nem is 99. Százszázalékosan bocsássunk meg minden egyes alkalommal.

Az igazi megbocsátás így szól: „szabad vagy”. Kitárja a „börtön” ajtaját, ahol fogva tartottuk azt, aki megbántott. Egy ilyen tett azt az érzést keltheti, hogy szabadjára engedjük a másikat, és ezért természetesnek, sőt talán igazságosnak is érezzük, ha kicsit visszatartunk a sértettségünkből – biztos, ami biztos.
De az Ige világosan kimondja: úgy kell megbocsátanunk, ahogy Jézus megbocsátott nekünk. És ő nem csak csökkentette az adósságunkat. Elengedte mindenestül.