„Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek” (Zsid 10,36)

Kelj fel a gyerekek előtt – mondják. Vagy: Még munka előtt idd meg a kávédat és tarts csendes perceket. Ez csak kettő a jó szándékú tanácsok közül, hogy hogyan teremtsek énidőt magamnak.

De hát, mint tudjuk, ez nem ilyen egyszerű. Vannak nagyon zűrös reggelek. Éjszakák, melyek nem hoznak pihenést. Talán ha kevesebb feladatom lenne, több időt tölthetnék Istennel, és foglalkozhatnék azzal, amit szeretek. Ismerős?

Szoktad azt érezni, hogy a jelen szituáció, amiben élsz, nem egyezik szíved céljaival? Mintha hátráltatna a továbblépésben?

Én szoktam. Néha nagyon idegesít, milyen lassan haladnak a dolgok. A szolgálat eredménye alig látszik, vagy úgy érzem, hiába próbálom segíteni egy fejlődési mérföldkőhöz ért gyermekemet. Gyakran türelmetlenné tesz a lassú folyamat, azon rágódom, nem kellene-e valami más módszert kipróbálnom.

Néha valóban ez a jó út, de rá kellett jönnöm, hogy nem mindig az újrakezdés a megoldás. Sokkal gyakrabban arról van szó, hogy az adott körülmények tökéletes teret nyújtanak Istennek, hogy saját tervei szerint ösztönözzön növekedésre.

Ha idegesít a munkád, amit már nem szeretsz, Isten talán ezzel akarja fejleszteni a kreativitásodat, mielőtt valami nagyobba kezdhetsz. Ha türelmetlen vagy az állandó pelenkacserék és örökös tápszerkészítés miatt, Isten talán erősíteni akarja kitartásodat, állhatatosságodat. Ő tudja, hogy erre lesz szükséged, hogy megvalósítsd álmaidat, amelyek most még elérhetetlennek tűnnek.

Néha csak arra a távoli célra összpontosítok, amit Isten elém tárt, és nem tudom értékelni a mai nap kihívásait. Akadályt látok bennük, pedig általuk növekszik a szárnyam a majdani repüléshez.

Képzeld el, hogy egy mag úgy dönt, unja már a talaj sötétjét. Ki kell jutnom innen a fényre, mondja magának. Ha megteszi, sosem válik azzá, amivé lennie kellene. Hasonlóképpen nekünk is végig kell élnünk kevésbé ragyogó időszakokat, hogy olyan virággá bomoljunk ki, amilyennek Isten az ő népét látni szeretné.

A Zsidókhoz írt levél erre tanít: „Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek” (Zsid 10,36).

Egy ígéret elnyerése vár ránk, ha teljesítjük Isten akaratát. Úgy tűnik, a napi káosz elszippantja az időt attól, amit Isten vár tőlünk. De hátha rossz oldalról nézzük? Mi van, ha azokban a napi feladatokban kell rátalálnunk Istenre, melyek most minden időnket lefoglalják? Ha megtanuljuk mindenben Istent keresni, jobban fel fogunk készülni a hivatásra, amelyet nekünk szánt.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. május 18.