A válások aránya az égboltra tör, a házasságtörések száma megfékezhetetlen: nem házas élettársi kapcsolatok, apa vagy anya által elhagyott gyermekek, „azonos neműek szövetsége”, akik gyermekeket adoptálnak és ezt a „modern családnak” nevezik, az otthont letámadó pornográfia, ami erős megkötözöttséghez és teljes elidegenedéshez vezet a család többi tagjától – madártávlatból nézve ilyen a családok állapotának mai helyzete.

Mindazonáltal Jézus Krisztus követői felemelik a transzparenst a REMÉNY felirattal. A remény egyike azon három teológiai erénynek, melyek a keresztség pillanatában bejutnak a lélekbe: a hit, a remény és a szeretet.

A remény az az erény, amivel teljes bizalmunkat Istenbe helyezzük. Kudarcaink, gyengeségeink, hiányosságaink, bűneink és teljes törékenységünk ellenére tudjuk, hogy Isten a mi sziklánk, a mi erősségünk és a fényességünk a sötét alagút közepén. Ahogy Gábriel arkangyal kijelentette Máriának: „Istennek semmi sem lehetetlen”.

Ebben a rövid tanulmányban egy tételt szeretnénk bemutatni a támadás alatti családok megerősítésére, ez pedig az apa nélkülözhetetlen szerepe az egészséges, szilárd és szent családok kialakításában.

Az anya a család szíve, de az apa a család „feje”.

Melyek azok a célok, melyekre minden férfinak, akit vár a házassági hivatása, törekednie kell, hogy elérje, hogy valóban meg tudja valósítani az igaz „apaságot” a „lemorzsolódó apák”, a gondatlan apák és túlságosan félénk férfiak világában?

A jó apasághoz először „Isten az Atya” jó fia kell hogy legyen. A családapa képviseli és tükrözi az Atyaisten képét. Ha egy apa a szellemi birodalomban identitási válságban van – vagyis nem érti a bensőséges kapcsolatot az Atyaistennel -, akkor nem lesz képes átadni gyermekeinek és családjának az Atyaisten hiteles nézőpontját.

Ha azonban a földi apa intim, személyes, barátságos és meggyőző módon találkozott az Atyaistennel, akkor képes lesz átadni ezt az apaságot azoknak, akiket Isten az ő gondjaira bízott.

Kiváló példa erre Karol Woytyla – a későbbi II. János Pál pápa. Édesanyját elveszítette 9 éves korában, majd ideje nagy részét apjával töltötte, megosztották még ugyanazt a hálószobát is éjjelente.

A fiatal Karol emlékezett arra, hogy amikor korán felébredt pirkadat előtt, sokszor látta apját térdelve, mélyen elmerülve az imában. Ez az apai példa kitörölhetetlen benyomást gyakorolt a fiatal Karolra. Földi apjának mély és bensőséges kapcsolata volt az Atyaistennel és ezt átadta a fiának.

Ezután Karol lett a nagy „Szentatya” – II. János Pál pápa, a világtörténelemben az igaz apaság egyik legnagyobb és legtisztább tükröződéseként.

Másodszor, miután elsődleges hangsúlyt fektetett az Atyaistennel való kapcsolatra, az igazi apának szeretnie kell a feleségét. A szeretet és a barátság elengedhetetlen a feleséggel szemben. Ez a szeretet nem pihen meg, vagy ami még rosszabb, nem halványul el. Éppen ellenkezőleg, ez a házasság szent kötelékével megáldott emberi szeretetnek kivirulnia, növekednie és virágoznia kell a halál pillanatáig.

Túl sok házasság veszíti el élénkségét, a szerelem hidegen növekszik addig a pontig, amíg mindketten ugyanabban a házban élnek, de mintha idegenek lennének egymásnak. Nyilvánvaló, hogy ennek a gyerekek fogják megszenvedni a következményeit!

Hogyan őrizhetik meg a házastársak a lángot? Mint bármely tevékenységben, sportban vagy hivatásban, a házastársak közötti kapcsolathoz munkára, kemény munkára van szükség – vérre, verejtékre és könnyekre.

Először is mindkettőnek egyre mélyebb kapcsolatot kell ápolnia Istennel. Hogyan? Imádság (mind egyénileg, mind családilag, szem előtt tartva a rózsafüzér papja, Patrick Peyton szavait, „Az együtt imádkozó család együtt marad”); a szentségi élet (gyakori gyónás és szentáldozás); Mária iránti tisztelet a Szent Rózsafüzér mindennapos imádkozása által – ezek részei az Istennel való kölcsönös kapcsolat növekedésének. Ez természetesen elősegíti az egységet férj és feleség között.

Nem szabad kizárni más tevékenységeket, mint például házas lelkigyakorlat minden évben, házas hétvége (lelkiség, a ford.), valamint jó barátság ápolása más, jó katolikus házaspárokkal.

Harmadszor, az apának szeretnie kell gyermekeit, értékes kincsként kell rájuk tekintenie, amit Istentől kapott azzal a céllal, hogy ezeket a kicsiket kísérje végső rendeltetésük, az ég felé. A gyermek az apának és az anyának adott ajándék, ahol a szülők elsődleges célja, hogy létrák legyenek, melyen a gyerekek fel tudnak mászni a mennybe.

Egy hiteles apának először biztosítania kell a gyermek lelki szükségét. Tanítsa meg gyermekét imádkozni a lehető leghamarabb. A kisgyerekek olyanok, mint a szivacsok. A szivacs természete a felszívódás; összeszedi a szennyezett vizet vagy a tiszta vizet. Hasonlóképpen a gyermek is beszívhatja a modern világ szennyét, vagy egy jó apa segítségével azt, amit tiszta, nemes és felemelő.

Az apa legyen tanító a gyermeke számára, különösen az imában. Mindig szem előtt tartsa Patrick Peyton atya halhatatlan mondását: „Az együtt imádkozó család együtt marad.” Az imádság művészetével kapcsolatban az apának három különböző imát kell gyakorolnia:

1) legyen imádkozó férfi, és ne féljen ezt nyilvánosan kifejezni. Van egy mondás, az ima dicséretéről: ”A férfi akkor a legnagyobb, amikor térdel!” Miért? Mert felismeri, hogy az igaz nagyság minden jó ajándéka Atyjától, magától Istentől származik.

2) A családdal együtt kell imádkoznia – az étel megáldása, a családi rózsafüzér és a szentmisén való aktív részvétel, ami természetesen a legnagyobb minden imádság közül.

3) Végül az igazi apa legyen olyan, mint Mózes, aki felemelte a karját, hogy a zsidók megnyerhessék a harcot ellenségeik ellen. Az apának gyakran és lelkesen kell imádkoznia családjáért, hogy megvédje őket minden – fizikai, erkölcsi, spirituális – gonoszságtól, a családja szentségéért és üdvösségéért.

Egy hiteles keresztény apa mindig szemmel tartja a mennyet és figyelemmel kíséri a világot és a nyáját (feleségét és gyermekeit) fenyegető veszélyeket.

Az apa legnagyobb vágya, hogy megváltsa a családtagok halhatatlan lelkét. Jézus azt mondta: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? “

Amíg nem állítjuk helyre az apa alapvető szerepét a családban, a világ sokat fog szenvedni. Az a férfi, akit vár a házasság hivatása, rendkívül fontos felelősséget vállal. A hivatás vége az életszentség és a mennyei jutalom.

A férfinak (az apának) nap mint nap arra kell törekednie, hogy egyre mélyebb kapcsolatot ápoljon Istennel. A feleségét, mint legdrágább földi ajándékát nagy becsben kell tartania. Aztán ha Isten gyermekeket küld, őket felbecsülhetetlen értékű drágakőnek kell tekintenie. Az apának készséggel kell őket fogadnia az Atya, a Teremtő kezéből. Az apa érzelmileg, intellektuálisan, erkölcsileg, és különösen lelkileg kell formálnia őket. Valójában az apának mindent tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy elültesse bennük az Úr mélyen gyökerező félését, de még ennél is jobban a tiszteletteljes és szerető bizalmat és szeretetet Mennyei Atyánk felé.

Forduljunk a földi atyák legjobbikához, a jó Szent Józsefhez, és könyörögjünk erős közbenjárásáért. Szent József, házas élet ékessége, családok pártfogója, apák védelmezője, imádkozz érettünk!

Ed Broom írása eredetileg a Catholic Exchange portálon jelent meg.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. június 16.