Egy levelezőlistáról érkezett egy rövid részlet XVI. Benedek pápa egyik könyvéből, megtoldva egy atya kiegészítésével.

“Minden kísértés magva Isten másodrangúként, vagy egyenesen feleslegesként és zavaró tényezőként történő háttérbe szorítása mindazon dolgok mögé, amelyek életünkben sürgetőbb jelentőségűekként jelennek meg. 

A világot saját erőnkből, Isten nélkül rendbe hozni, önnön teljesítményünkre építeni, valóságként a világnak csak a politikai és az anyagi realitását elismerni, Istent pedig, mint illúziót félreállítani; ez a kísértés fenyeget bennünket sokféle alakban.” (A Názáreti Jézus, I. kötet, 41. old)

Cseh Péter Mihály atya megjegyzése: Még erősebb a kísértés, ha Istent maga az Egyház kezeli másodrangúként, zavaró tényezőként. Nem lehet, hogy Isten megzavarná a miséinket, a temetéseinket, az egyházközségi képviselő testületi üléseinket, ha hagynánk őt megszólalni? Nyilván nem azzal a szándékkal szólalna meg, hogy összezavarjon (vö. 1Kor 14,33), de lehet, hogy meglepődnénk, mi mindent kellene lebontani a személyes és a közösségi életünkben, amelyeket hagyományosan jónak és elfogadhatónak tartunk (vö. Zsid 8,13).

Létrehozva 2011. szeptember 15.