Ann Ross Fitch és Paul Robert Degrandis könyve a Marana Tha Kiadónál jelent meg magyarul 2006-ban. A szerk.

Bevezető

Ez a könyv római katolikusok részére íródott, hogy jobban megértsék, mi is az a megbocsátás. A megbocsátás az első lépés a gyógyulás, az egészség és a teljesség felé. Amikor megbocsátunk önmagunknak, másoknak és Istennek, akkor helyreáll a béke, a belső és a külső világ harmóniája.

Hallottál-e már a Nemzetközi Megbocsátás Hetéről? Minden évben február 1-6 között tartják! Robert Müller, az ENSZ egykori főtitkárhelyettese így buzdít minket a Megbocsátás Hetében, ami reméljük, hogy Téged is ösztönözni és segíteni fog abban, hogy megtedd az első lépést és megbocsáss:

Mától fogva a legfontosabb tennivalóm az,hogy megbocsátok,mert a harag negatív dolog.

A harag mérgező, a harag elemészti a személyiségemet.

Ezentúl nem várok arra, hogy bocsánatot kérjenek, hanem én fogom megtenni az első lépést: mosolyogni fogok és megbocsátok. Te se várj, hanem te is tedd meg az első lépést, mosolyogj és bocsáss meg! Majd meglátod, ahogy felragyog az emberek arcán a boldogság!

Meglátod, hogy Te leszel a sors ura, az élet formálója, a csodadoktor! A megbocsátás a legszebb, legerősebb szeretet-megnyilvánulás, ami kimondhatatlan békességet és boldogságot ad cserébe.

Mi, katolikusok a gyónásban tudjuk a legjobban megtapasztalni, hogy mi is az a megbocsátás. Olvashatunk könyveket, hallgathatunk szebbnél-szebb előadásokat, járhatunk lelkigyakorlatról lelkigyakorlatra, és mégsem fogjuk soha igazán megérteni a megbocsátás erejét, mert egyedül a bűnbánat szentsége az, ahol Jézus lehajol hozzánk, megbocsátja bűneinket, meggyógyítja sebeinket és új szívet ad nekünk, és megáld bennünket az Ő hatalmas jelenlétének erejével.        

Ez a könyv segítséget akar nyújtani ahhoz, hogy felismerjük: mi is az a megbocsátás, hogyan is kell hozzáfogni, hogyan lehet felfedezni régi, elintézetlen bűneinket és azután miként lehet elindulni a kiengesztelődés és a lelki, pszichológiai, érzelmi és fizikai gyógyulás útján. Aki valóban meg akar gyógyulni, annak találkoznia kell a gyógyító Jézussal, az Ő gyógyító szeretetével a gyónásban s utána az eucharisztiában.

1. FEJEZET

A megbocsátásról

„Tehát Krisztus követségében járunk. Isten maga buzdít általunk. Krisztus nevében kérlek: engesztelődjetek ki Istennel!”

(2Kor 5,20)

Ahogy Szent Pál buzdította a korintusi keresztényeket, úgy mi is buzdítunk benneteket, hogy állítsátok helyre a sérült kapcsolatot önmagatokkal, embertársaitokkal és Istennel a megbocsátás ajándéka, kegyelme által! A külső és a belső harmóniát csak a megbocsátás révén lehet helyreállítani!

Miből áll ez az ajándék, ez a kegyelem – a megbocsátás? A megbocsátás először is elhatározás, akarati cselekvés és nem érzelem. Te szabad akaratodból eldöntöd, hogy meg akarsz-e bocsátani saját magadnak, embertársadnak, Istennek. Szabadon eldöntöd, hogy megbocsátasz-e azoknak, akik megbántották szeretteidet. Egy fiatal nő így mondta el azt, hogy hogyan sikerült megbocsátania és megbékélnie:

Nem is olyan könnyű dolog megbocsátani

Kislány voltam, amikor a bátyám elvitt egyszer egy sátánista összejövetelre, ahol gyalázkodó szavakat kiabáltak rám, majd megkorbácsoltak, tűzzel megégettek, aztán megerőszakoltak, szodómiára kényszerítettek, stb. és végül a sátánnak ajánlottak fel engem és mindent, ami belőlem származik. Hat évig nem mertem szólni senkinek, mert féltem, hogy akkor én leszek a következő emberáldozat. Teljesen összezavarodtam, tele voltam keserűséggel, haraggal és gyűlölettel.

Gyűlöltem mindent és mindenkit, a családomat, magamat, Istent – és nem szerettem, nem tiszteltem semmit. Tizenéves koromban fellázadtam. Menekülést keresvén az italhoz és a kábítószerekhez fordultam, aztán felváltva fiúkkal és lányokkal szeretkeztem, hol pénzért, hol szerelemért, és mindenáron azt akartam, hogy szeressenek és elfogadjanak. Teljesen becsavarodtam. Két abortuszom volt, és húszéves koromra idült alkoholista lettem. Szerettem volna meghalni, de az öngyilkossági kísérletem is félresikerült és ettől még dühösebb és kétségbeesettebb lettem. Úgy éreztem: „Engem senki sem szeret igazán! Senki sem ismer! Senki sem ért meg!” Nyomorult lett belőlem.

A családom katolikus, de én csak csúfolódtam rajtuk és a hitükön. Nekem nem volt Istenem, rajtam sosem segített, akármennyire is kértem, és biztos voltam benne, hogy nem szeret engem. Hátat fordítottam Istennek is, meg az egyháznak is, de valahol mélyen, bent azért folyton sírtam, hogy „jaj, valaki segítsen már rajtam, végre-valahára”.

Katolikus iskolába jártam, de mihelyt végeztem, azonnal faképnél hagytam az egyházat. A szüleim időnként hívtak, hogy menjek velük a templomba és egyszer azt gondoltam: „Hát tulajdonképpen el is mehetnék, miért ne?”

Nagyon boldog vagyok, hogy akkor elmentem velük, mert azon a szentmisén az Úr megérintette hideg, kemény szívemet. Lassan hinni kezdtem, hogy Ő mégiscsak igazán szeret engem, ismer engem, és megért engem. Azóta rendszeresen járok szentmisére és imádkozom a belső gyógyulásért.

Lassan megtanulok megbocsátani magamnak is, meg másoknak is. Nagyon nehéz dolog megbocsátani azoknak, akik bántottak! De már nem azon töröm a fejemet, hogy milyen válogatott kínzással állok bosszút majd egyszer mindazért, amit velem tettek, hanem csak Jézust látom a keresztfán, amint így imádkozik: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” Ha Jézus meg tudott bocsátani nekik, akkor én is képes vagyok erre Jézus kegyelmével és segítségével!

Kezd békesség uralkodni az életemben, pedig azt hittem, hogy ezt én sosem fogom megérni. Nem iszom és teljes munkaidős elfoglaltságom van. Folyton imádkoznom kell azért, hogy legyen erőm tisztán élni és nem inni, de most már tudom, Isten segítségével mindent meg tudok tenni. Érzem, hogy Isten megbocsátott nekem és én is megbocsátottam Neki. Ez nem azt jelenti, hogy sohasem haragszom már Rá, magamra, vagy azokra, akik bántanak, de mindig tudom, hogy a megbocsátás itt van közel. Lehet, hogy egy életen át kell majd küszködnöm, amíg végre sikerülni fog mindenkinek megbocsátanom, de egészen biztos vagyok benne, hogy Isten segítségével egyszer el fogom érni ezt is!

– F.E.T., Memphis, TN

Bizony úgy van, ahogy ez a hölgy írta: „Nagyon nehéz dolog megbocsátani azoknak, akik bántottak… Lehet, hogy egy életen át kell majd küszködnöm… de egészen biztos vagyok benne, hogy Isten segítségével egyszer el fogom érni ezt is!” Amint már korábban is megállapítottuk, a megbocsátás elsősorban akarati cselekvés, nem érzelem. Ez a szeretet cselekedete, amelyhez Isten, a mi szerető Atyánk adja az erőt. A bennünk élő Jézus szeretete, irgalma és együttérzése ösztönöz bennünket arra, hogy állítsuk helyre a belső és a külső harmóniát, ha az összedőlt, mert megbántott valaki vagy én bántottan meg valakit. A megbocsátás a Szentlélek ajándéka, kegyelem, amellyel vagy élek vagy nem élek a saját döntésem szerint.

Erre a legjobb példa maga Jézus Krisztus, aki a keresztfán függve így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34). Jézus a kereszten bizonyára nem érezte jól magát, és nem lehettek különösebben szeretetteljes gondolatai azok iránt, akik megfeszítették Őt, de mégis úgy döntött, hogy elfogadja a Szentlélek ajándékát egy szeretetből és irgalomból fakadó cselekedethez, amelyhez az Atya adja az erőt, és megbocsát azoknak, akik gyötörték és kínozták Őt.

Gyakran nem is tudjuk, mekkora szükségünk van arra, hogy megbocsássunk. Olyan sokszor és olyan sokféleképpen bántanak meg minket életünk folyamán.

Egyébként a legtöbb sérelemre nem is emlékszünk, hiszen csak 10% marad a tudatunkban, az emlékeink 90%-a a tudatalattiba süllyed. Ezt a sok, mélyen eltemetett sérelmet mind meg kell találni, hogy megbocsáthassunk magunknak, másoknak, sőt még Istennek is.

A megbocsátás során megszabadulunk sérelmeinktől és fájdalmainktól. Olyan sok ember tanúsítja ezt a felszabadulást, ezt a mély, belső békességet, ami az után tölti el őket, hogy sikerült megbocsátaniuk! Egy úr így számol be erről az élményről:

Gyűlöltem az apácákat

Amit a legnehezebb volt megbocsátani, az egy rég elfelejtett sérelem volt: 1954-ben történt, hetedikes voltam, és egy apáca volt az osztályfőnököm.

Akkoriban pap akartam lenni, és ezt tudta, sőt helyeselte az osztály meg az osztályfőnököm is. Ebben az évben engem választottak meg az iskolai segélyszolgálat kapitányának, ami nagy megtiszteltetés volt és szinte az egyetlen társadalmi tevékenységem, mert hiszen tanítás előtt és után nagyon be voltam fogva otthon az állatok gondozásába.

Az iskolát éppen átépítették és az udvaron sok anyag volt felhalmozva. Egyik nap megláttam egy szép hosszú farönköt és mindjárt elkezdtem görgetni. Az osztályfőnököm meglátott és rám szólt: „Hát így kell egy jövendő papnak viselkednie? Milyen példát adsz a többieknek? Add csak vissza a kapitányi jelvényt, nem vagy alkalmas erre a megtisztelő megbízatásra!”

Borzasztóan rosszul esett ez a dolog, és azon nyomban elhatároztam, hogy nem megyek többé papnak. Attól fogva ki nem állhattam az apácákat egészen 1975-ig, amikor imádkoztak fölöttem és valaki kapott egy képet rólam, amint a farönkkel játszottam az iskolaudvaron. Akkor végre sikerült megbocsátanom annak az apácának. A megbocsátás nyomán békesség és nyugalom áradt szét bennem.

– S.A.B., Eden Prairie, MN

Olyan ember nincs ezen a földön, akit soha senki meg nem bántott, és olyan sincs, aki maga nem bántott meg soha senkit tudatosan vagy akaratlanul. Mindenkinek van mit megbocsátania és van miért bocsánatot kérnie. Amikor megbántjuk egymást szeretetlenségeinkkel, akkor valójában a bennünk lakó Jézust bántjuk, hiszen megmondta: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” és „Amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek” (Mt 25, 40,45).

Amikor tehát megbocsátunk saját magunknak és másoknak, akkor a bennünk lakó Jézust szeretjük, iránta vagyunk irgalommal és részvéttel. És amikor nem akarunk megbocsátani saját magunknak és másoknak, akkor a bennünk lakó Jézust nem szeretjük, iránta nem vagyunk irgalommal és részvéttel.

A megbocsátás a szeretet cselekedete, a meg nem bocsátás pedig a szeretet hiányának a cselekedete. A következő történetből kiderül, hogyan fedezte fel valaki azt, hogy amikor nem akarunk megbocsátani, akkor a bennünk lakó Jézust nem szeretjük, iránta nem vagyunk irgalommal és részvéttel:

„Légy irgalmas hozzám…”

Egyszer meglátogattam a plébánost, hogy megbeszéljek vele egy közösen végzett egyházközségi feladatot. Megvitattuk a részleteket és bizonyos változtatásokat, de közben kerültük egymás tekintetét. Nagyon ideges lettem és kiabálni kezdtem vele, mert úgy találtam, hogy rideg és makacs, nincs tekintettel az érintett személyekre, csak a saját akaratának az érvényesítése érdekli. Néhány igen sértő és elítélő dolgot is a fejéhez vágtam, végül sírva kiszaladtam az irodájából.

Hazafelé menet tovább rágódtam azon, amit egymás fejéhez vagdostunk, és idővel szégyellni kezdtem magam, sőt megszólalt a lelkiismeretem is. Ettől még erősebb sírhatnékom támadt és komolyan haragudni kezdtem magamra. Ekkor elkezdtem imádkozni azért, hogy meglássam, mit is kellene tennem. Azt kérdeztem Jézustól és a Szűzanyától: „Vajon most forduljak vissza rögtön és kérjek bocsánatot? Vagy gyónni menjek? Vétkeztem-e azzal, hogy megmondtam a véleményemet? Mit tegyek, mert szörnyen érzem magam?”

Akkor hirtelen úgy éreztem a szívem mélyén, hogy a Szűzanya könnyek közt így szól hozzám: „Kedves gyermekem, gondolod, hogy Jézus így beszélt volna? Vagy így viselkedett volna?” Ezek a szavak megdöbbentettek. Aztán az Úr hangját hallottam, amint így szól: „Amit neki tettél, azt velem tetted, ahogy most gyötröd magadat, az is nekem fáj. Bocsáss meg! Légy irgalmas hozzám azáltal, hogy irgalmas vagy hozzá és magadhoz!”

Erre patakzani kezdtek a könnyeim, mert megértettem, hogy mennyire megbántottam Jézust és a Szűzanyát, sőt saját magamat is azzal, amit a plébános úrnak mondtam. Bocsánatot kértem Jézustól és igyekeztem teljesen megbocsátani a plébános úrnak is meg magamnak is.

– A. R.F., Scottsdale, AZ

Szent Pállal együtt mi is így biztatunk Benneteket: „Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Ef 4,31-32) Csak így lesz béke és harmónia bennetek és körülöttetek!

A legfontosabb tanulságok:

• A megbocsátás helyreállítja a belső és a külső békét és harmóniát.
• A megbocsátás elsősorban az akarat cselekedete, nem érzelem.
• A megbocsátás a szeretet cselekedete, amelyhez istentől, a minket szerető Atyától kapjuk az erőt.
• A bennünk lakó Jézus szeretete, irgalma és együttérzése indít minket a megbocsátásra.
• A megbocsátás a Szentlélek kegyelmi ajándéka.
• Mindenkinek szüksége van megbocsátásra, és arra is, hogy megbocsásson.
• Amikor megbocsátunk, akkor a bennünk lakó Jézust szeretjük és iránta vagyunk irgalommal és együttérzéssel.
• A megbocsátás a szeretet cselekedete, a meg nem bocsátás a szeretetlenség cselekedete.

Elmélkedésre ajánlott szentírási részletek:

1. „Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.” (Mk l1,25)
2. „Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Ef 4.32)
3. „Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak!” (Kol 3,13)

És most határozd el, hogy megbocsátasz három embernek, akik ellen panaszod van! Ne az érzéseidre hagyatkozz, hanem az akaratodat vedd elő és mondd ki: „Jézus, én most megbocsátom xy-nak azt, hogy kiabált velem, vagy amikor…, és kérlek Téged, hogy áldd meg őt a mai napon!”

Fontold meg a következő kérdéseket:

1. Béke és harmónia van-e az életedben?
2. El tudod-e fogadni a megbocsátás kegyelmi ajándékát?
3. Megbocsátasz-e magadnak, másoknak és/vagy Istennek akkor is, ha erre nem érzel semmi kedvet?
4. Milyen szeretetlen cselekedetekkel gyötörted meg Jézust?
5. Megszabadultál-e minden keserűségtől, indulattól és haragtól? Mondasz-e még gorombaságokat? Rágalmazó vagy rosszindulatú dolgokat mondasz-e?

Imádság:

Köszönöm, szerető Atyám, amiért elküldted Szent Fiadat, hogy megtanítson engem megbocsátani. Úr Jézus, köszönöm, hogy példát adtál és megmutattad, hogyan kell megbocsátani. Köszönöm, Szentlélek, a megbocsátás ajándékát, ezt a nagy kegyelmet!

Bárcsak harmónia uralkodna a lelkemben és az életemben! Bárcsak szeretni tudnék, hogy irgalmas és együtt érző lehessek Jézus iránt, és meg tudjak bocsátani magamnak és másoknak.

Úr Jézus, kérlek, mutasd meg nekem azt, hogy mit kell még megbocsátanom és kinek az Atya akarata szerint, Szentlelked erejével. Segíts, hogy sikerüljön az elhatározásom, és megbocsássak mindenkinek, akinek meg kell bocsátanom, beleértve önmagamat is.

Szűzanya, kérlek, járj közben értem a Szentháromságnál és a megbocsátás által vezess engem az alázatos szeretet útjára.

Jézus Krisztus nevében kérlek. Ámen. Alleluja. Ámen.

Bocsáss meg! (2)

Bocsáss meg! (3)

Létrehozva 2023. július 3.