Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Az Úr Lelke, a Szentlélek, Ő az, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Ő támaszt fel minket is a romlandóságból a romolhatatlanságba, az ideiglenességből a véglegességbe, a tökéletlenségből a tökéletesség létállapotába. Ő által fogja megújítani Jézusban, a megtestesült Igében az egész világot. Ő adott hitet szívünkbe Jézus iránt, s adott érzéket ahhoz, hogy megízlelhessük Isten, hozzánk lehajló szeretetét.

Ma pedig arra irányítja figyelmünket, hogy ez az isteni örök szeretet: Tevékeny. Ezért szólít fel minket is újból és újból a szeretetre, s a szeretetben buzgólkodó, vagyis tevékeny életre. Ha Isten szeretete már megjelent bennünk, akkor Isten cselekvése is jelen kell, hogy legyen életünkben. A Szentlélek alakítja át a világot, minden esetre minket. Igaz, hogy az Új Teremtés Jézus Krisztusban, a Feltámadás zsengéjében, primőrjében jelent meg itt köztünk a Földön, a borzalmas kereszthalált követő hét első napján. Ezzel az újjáépítés fundamentálisan már elkezdődött. Ennek a gigantikus műnek lettünk mi is, mintegy részesei és munkatársai – a hit által.

A hit tehát hozza magával a tevékeny közreműködést a kegyelemmel, az Úrban való gyümölcsöző tevékenykedést. Az Úrban való élet tehát azt jelenti, hogy az Úr cselekszik bennünk a kegyelem által, mellyel együtt kell működnünk, ha meg akarunk maradni az Úrban elrejtett életben. Ahogy ezt szent Ágoston mondja:Isten megteremtett minket beleegyezésünk nélkül, de nem üdvözít közreműködésünk nélkül. Szent János apostol pedig így fogalmaz: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1Jn 4,16).Tehát megismertük Isten szeretetét!

A szeretet ugyanis tevékeny. S mivel Isten maga a Szeretet, ezért Isten állandóan tevékenykedik. Nem véletlenül mondja Jézus: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” (Jn 5,17). Istent követjük, amikor az Ő tevékenykedését követjük. Isten Etalon, ősminta, s ennek a szent mintának alapján járunk el, munkálkodunk és fáradozunk az Úrban. Képmás-mivoltunk is erre szólít fel. Ha szeretetünk csak elméleti lenne, nem volna igazolva. Így szeretetünk is, életünk is, s egész életünk is   – igazolatlan lenne.

Mi ugyanis a Krisztusban való munkálkodásra kaptuk életünket, követve a Mestert, aki bennünk él. Jutalmunkat is az Úrtól várjuk. Pál apostol felszólítása is cseng a fülünkben: „Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.” ( 1Kor 15,58)- De másutt is buzdít: „Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek. Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól jutalmul kapjátok az örökséget. Urunknak, Krisztusnak szolgáljatok.” (Kol.3,23)

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2017. június 12.