Az Amoris Laetitia pápai buzdítás nyomán hithű katolikusok könnyen ellentétben találhatják magukat Ferenc pápa tanácsaival és megjegyzéseivel. Ezeket a hívőket, noha ők csak az Egyház örök érvényű tanításához ragaszkodnak, elkerülhetetlenül azzal fogják vádolni, hogy „magukat katolikusabbnak tartják a pápánál.”

Ezt a régi kifejezést, hogy „katolikusabb a pápánál” történetileg az olyan katolikusokra használták, akik (általában akaratlanul) a hit egy sajátos, korlátozott vagy hibás értelmezésére támaszkodva és kedvelt ájtatosságukat és hitbuzgalmukat mérceként használva ítélték meg mások hithűségét. Ha valakire azt mondták, hogy azt gondolja, vagy úgy viselkedik, mint aki „katolikusabb a pápánál”, akkor ez azt jelentette, hogy az ember egy álszent, önhitt, rigorista ember, aki feltehetően aggályos lelkiismeretben szenved – ahogy legalábbis a vádolók mondanák. 

A kifejezés természetesen kapcsolatban van a pápai tekintély, a tévedhetetlenség és a joghatóság katolikus hittételeivel. Szó szerint alkalmazva azonban a kifejezés, hogy „katolikusabb a pápánál” manapság azt sugallja, hogy a katolikusoknak az alapján kéne meghatározniuk, hogy mi katolikus és mi nem az, hogy mit tesz és mond a pápa a hétköznapjaiban. 

Semmi sem lehet távolabb az igazságtól. Ahogy az Első Vatikáni zsinat dogmatikus konstitúciója a Pastor Aeternus kimondja: az Egyház szilárdan hiszi, hogy „[3070] Péter utódai … nem abból az okból kapták a Szentlélekre vonatkozó ígéretet, hogy annak kinyilatkoztatása nyomán új tanítást hozzanak nyilvánosságra, hanem, hogy segítségével az apostolok által átadott kinyilatkoztatást, vagyis a hitletéteményt szentül őrizzék, és helyesen magyarázzák.” 

A katolikus hit nem olyasmi, amit minden pápa újonnan kitalál a saját véleménye, részrehajlása, megértése vagy hangulata alapján. A pápa csak akkor jó mérce, amikor kiáll a “hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek”, ahogy Szent Júdás apostol írta. 

Amikor Libériusz pápa hozzájárult Nagy Szent Atanáz igazságtalan kiközösítéséhez, és amikor közreműködött egy kétértelmű hiszekegyhez, melyet az ariánus vagy fél-ariánus eretnekséghez is lehet alkalmazni, akkor minden hívő katolikus „katolikusabb volt a pápánál”. 

Amikor I. Honóriusz pápa hamis teológiai véleményeket mondott ki, majd nem javította ki és nem ítélte el a monothelétista eretnekeket, minden hívő „katolikusabb volt a pápánál”. Annyival katolikusabbak voltak, mint Honóriusz, hogy az Egyház posztumusz eretnekként elítélte őt, mely döntést utódja II. Szent Leó jóváhagyta. „Kiátkozzuk az új tévtanítás kitalálóit, név szerint, Theodórt, Sergiuszt … és Honóriuszt, akik nem szentelték meg az Apostoli Egyházat az Apostoli tradíció tanításával, hanem profán árulással engedték tisztaságának bemocskolását.” Az Egyház történelmének nagyobb részében a papok napi zsolozsmájuk során elismételték Honóriusz pápa kiátkozását is. 

Amikor VII. István pápa megszentségtelenítette Formózusz pápa holttestét a szégyenletes Synodus Horrenda (a „hullazsinat”) alatt, minden katolikus, aki igyekezett az igazságosságot gyakorolni, és tisztelte az emberi test szentségét, „katolikusabb volt a pápánál”.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. szeptember 20.