Esztergom, 1987. I. 18.

Összegyűjteni Izraelt

Kedves Testvéreim!

Az Izaiás tekercsből most fölolvasott részlet azt mondja, hogy a messiásnak – mi most már tudjuk, hogy Jézus Krisztus az – a föladata, hogy összegyűjtse Izraelt. És ugyanakkor világossága és üdvössége legyen a pogány nemzeteknek. Ez a kettő. Hogyan képes erre Jézus? Úgy. hogy elveszi a világ bűnét. Bűnbocsánatot hirdet Izraelben, és Szentlelket ad Izraelnek, hogy aztán fölragyogjon ott az igazi istenismeret és a szeretet, és a pogány népek is jöjjenek, zarándokoljanak a Szent Nép felé. Jézusnak tehát ez a küldetése. Nem mellékes. Igazában az evangéliumban nem is használja – talán kétszer ezt a szót – összegyűjteni. Mégis mindent ezért tesz. Már Simeon megjövendölte róla, hogy világosság és üdvösség lesz – visszhangozza az előbb fölolvasott szöveget – Izraelnek dicsősség, a pogányoknak pedig vonzó világosság lesz.

Az Úr Jézus nyilvános működésének ez a célja: összegyűjteni Izraelt. Tisztázza, hogy nem politikailag, nem királyságot akar, hanem Istennek a királyságát. Egy lelki országot. Azért választ ki tizenkét apostolt, hogy jelezze, a pátriárkák Istenét hirdeti. Nem a letelepedett dávidi királyságot akarja, nem politikát, hanem az emberiséggel, Izraellel vándorló Istent akarja kinyilatkoztatni. Máté 15: 29-ben nagyon kemény szavakat mond az Úr Jézus számunkra.

Kemény, szinte elviselhetetlen: küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól. Ez a “csak” nagyon bántónak tűnik. Tehát Jézusnak nincs küldetése a pogányokhoz, csak a zsidókhoz. Mit jelent ez? Apostolainak is ezt mondja Máté 10, 6-ban, hogy a pogányok városaiba ne menjetek. Forduljatok Izrael házának elveszett juhaihoz. Izrael házának elveszett juhai egész Izraelt jelenti. Igen, mert Jézus az ő küldetését a Szentírásból is kiolvassa. Ott pedig most hallottuk, hogy az lesz a messiásnak a küldetése, hogy összegyűjtse a zsidó népet. Igen. A pogányok üdvösségét Jézus nem zárja ki, csak azt Izrael összegyűjtése által akarja a világnak adni. Az egy vonzás lesz. Nagyon jól próbáljuk ezt megérteni!

Egyetlen próféta sem mehetett át a görögökhöz, vagy Egyiptomba, nem is értették volna. Jézus nem hagyja el a szent népnek a területét. Csakhogy nem politikailag akarja összegyűjteni Izraelt, nem is egy új vallási szervezetbe, hanem megtérést hirdet. Egy belső hatalmas megtisztulást, és Isten lelkét adja. A politikai összegyűjtés mindig kudarcra van ítélve Izrael történelmében is, meg a pogány népek történelmében is. Úgy nevezzük az egységmozgalmat, amelyet most is ünnepelünk ezen a héten, hogy ökumenizmus. Az oikumené, görög szóból származik. Azt jelenti, hogy a föld lakott területe, és jellemző hogy ki használja először ezt a szót igazában – Nagy Sándor. Ő egy oikumenét, akar, politikai alapon, egy világbirodalomban összefoglalni minden népet. Megbukik vállalkozása, de megmarad az eszme, és átveszi Róma. Augusztus császárt megbabonázza, állandóan Nagy Sándor irányítja. Ő meg akarja valósítani, ami nem sikerült Nagy Sándornak. É

s ez a képlet egész a harmadik birodalomig hat – Hitlerig. Sőt, ma is! Az emberiség egységét egy politikai alapon álló hatalmas országba akarjuk megszervezni. A Biblia elítéli ezt. Elítéli és – Babilont és később Rómát, a római birodalmat – kéjnőnek nevezi, aki részegítő italával elbódítja a nemzeteket, és tulajdonképpen ez bálványimádás. Miért? Mert az adminisztratív és politikai ökumenizmus, hogy végre az egész emberi család egyetlen birodalomban egyesüljön, ez az ember, a meg nem váltott embernek, a belső félelmei gyümölcse, hogy minden birodalom, a romlatlan szív, az Istentől félő embernek a mesterkedése, hogy biztonságot építsen ki.

A civilizáció és az egyetemes birodalom az a bizonyos fügefalevél Ádámon. Általában félreértik ezt a jelenetet. A mezítelenség miatt szégyenkező Ádám nem azt szégyelli, hogy ő férfi, és azért bújik el. Ez teljes félreértése a jelenetnek. Hiszen Jóbnál olvassuk, hogy mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és mezítelenül térek vissza oda – vagyis a földanya méhébe. Tehát, a Bibliában a mezítelenség ezt jelenti: szegénység. Hogy csak ember vagyok. A bűn előtt is mezítelen volt, de akkor örült az ember, hogy ember. Most Isten szeretetéből kiszakadva, hirtelen rettegés fogja el, amit a mai filozófia egzisztencializmus úgy mond, hogy abszurdum, hogy létezek. Ki vagyok dobva a létbe és engem senki sem szeret. S akkor megkezdi, hogy leplezze ezt a mezítelenséget, ezt a gyöngeséget.

A nagy birodalmak kiépítése, amely fegyverre épül, egy rettenetes gyönge alapon áll, és össze is borul mindegyik birodalom – a félelmen áll! Ezen az alapon nem lehet oikumené, ökumenizmus fegyverekkel, de még adminisztratív módon sem lehet az emberiségből egy családot, egy egységesen működő emberi családot formálni.

A vallás is átveheti ezt a politikai képletet – sajnos. Akár zsidó, akár keresztény. A zsidók Jézus korában így értették sokan a prófétákat. Tehát megszervezni a zsidó államot, és ha lehetne a pogányokat is leigázni, mert persze jót akarunk nekik. Most fáj nekik, hogy leigázzuk őket, de ezt el kell viselniük nekik, hogy ők is majd Isten félelmében növekedhessenek. Jézus ezt visszautasítja. A középkori egyház is megpróbálja. Még ez a képlet bennünk is él, amikor azt hisszük, hogy a világ végére – mire Jézus eljön – mindenki katolikus lesz, vagy legalábbis keresztény. Jézus ezt nem mondja, hanem azt mondja, hogy az Ő egyháza valóban só lesz és világosság: a megtértek gyülekezete.

Jézus hogyan valósítja meg az emberiség egységét? Elveszi bűneinket, és Isten Lelkét adja nekünk. Egy óriási dolog, hogyha énnekem megbocsátanak, ha tényleg tudom azt, hogy szeret az Isten, akkor tudok kinyílni mások felé. Az emberek azért vadóc természetűek, azért gyilkolnak kollektív módon is, mert úgy érzik, hogy őket senki sem szereti. Az a kutya a legveszélyesebb, amelyik fél. Az harap. Az széttép. Ez az állati mozzanat bennünk is megvan nagyon mélyen, hiszen elődeink több millió évig voltak állatok, mint emberek. Nagyon bennünk van.

Ha mi tudjuk azt, hogy mi szeretve vagyunk, minket nagyon szeret az Isten, és nemcsak eltekint a bűneinktől, hanem elveszi bűneinket, föl vagyunk oldozva, akkor másokat is föl tudunk oldozni. Az egységnek, csak a bűntől megtisztuló szív lehet az alapja, nem pedig a romlott, félelemmel teli emberi természet. Minél inkább úgy érzi az ember, hogy őt nagyon szeretik, annál inkább szociális lény lesz, közösségi. Egy osztályban is lehet látni antiszociális gyerekeket. Alig lehet őket beilleszteni. Rettenetes dolgokat művelnek, és az ok mindig az, hogy otthon, a családban baj van. Nem szerették őket eléggé. Nem babusgatták kicsi koruktól fogva. (A testvéremmel a múltkor találkoztam, és azt mondtam, hogy a mi egyszerű szüleink semmi nagydolgot nem adtak nekünk, de amíg én otthon voltam a családi otthonban, tizennégy évet végig beszélgettünk. Tizennégy évet! Egy állandó szeretet-párbeszéd a szüleinkkel. A világról, az emberekről, az Istenről.) Amikor látni ugyanennek az ellenkezőjét egy osztályban, olyan érzelmileg jóllakott gyerekeket, akiket szerettek, azok tudnak kinyílni. Azok nem félnek. Valahogy az egységnek a kovásza csak ez lehet.

A másik, nemcsak hogy elveszi bűneinket, föloldja félelmeinket Krisztus, hanem Isten Lelkét adja nekünk. Az egységnek csak az lehetne az alapja, hogy te is, én is kedves vagyok az Istennek. Sőt az a harmadik is, aki nem tudja, hogy Isten létezik. És próbálom ennek a szerető Istennek a szemével nézni azt a nagyon sok utálatos alakot, akik engem esetleg sértenek. Nem lehet más alapja az egységnek, mint az, hogy elveszi a bűneimet Isten. Neki drága vagyok, izgul értem. Megfoghatatlan, hogy miért, de szeret, és a szabadságnak a Lelkét adja nekem.

Testvéreim! A világ jövője nem fakadhat máshol csak az emberi szívből. Éspedig abból a szívből, melyben megszűnt a félelem, ahol oldódik a jég. (Na de hát midig így volt!) Egy Szent Ferenc körül megoldódik a XIII. század. Feloldódnak az eretnek mozgalmak és az őket üldöző egyház. Fegyvereket tesznek le. Szelídül egy kicsit az ember Ferenc körül, mert egy ember elfelejt félni. Egy ember úgy tudja, hogy őt nagyon szeretik.

Ezt az elmélkedést folytassuk és alkalmazzuk a mi kis családunkban is, amiben élünk. Mert az ökumenizmust ott kell elkezdeni. A forrásokhoz visszamegyek. Tudom, hogy az Isten szeret. Tudom, hogy Lelkét adta nekem. Bátran mehetek a másik felé.

Testvéreim! Persze, az már nincs megengedve, hogy ez a hegyre épített város, az egyház, Krisztus egyháza ne világítson. Nem szabadna bevenni olyan embert, aki nem megtért ember. Mert így eláruljuk a pogányokat is. Szegények honnét kapjanak fényt? Ez az egész reménytelen világ honnét kapjon ízt, fényt, ha nem a kereszténységnek, a zsidóságnak a hitéből, hogy van egy jóságos Isten, aki nem hagy el minket és szeret. Micsoda nagy feladat ez, hogyha én ehhez a szent néphez tartozom, legyek világosság, hogy sugározzak! Ez az ökumenizmus, és ez a misszió!

Nem valláspolitika, amellyel egy erős katolikus egyházat akarunk kiépíteni. Nem erős, hanem feloldódó só, mely azonban megtartja ízét, és ízt ad az egésznek. Meg világosság, szelíd világosság, amely mégiscsak az embereknek eligazodási lehetőséget ad. Egy vonatkozási pontot a sötétbe. A jövő héten mi is vegyünk részt, nemcsak külsőleg az ökumenizmusban, hogy elmegyünk egymás templomaiba, Esztergomban, hanem úgy is, hogy munkánkkal, imádságunkkal a családon belül, az üzemen belül, ahol vagyunk, az egységért fogunk dolgozni. Nem szítjuk az emberi félelmeket, ellenszenveket, hanem a mi hivatásunkkal, prédikáció nélkül, sugározni, és ízt adni. Sugározni fényt, mert sötét van. Nagyon sötét van az emberek világában. És ízt adni, mert nagyon ízetlen kezd lenni ez az élet.

Ámen.

Létrehozva 2018. január 27.