Mivel a sátánizmus naturalizmus, ezért egyben anti-kereszténység is. A kegyelem Istenével szembeni dölyfből a kegyelem hozója és hordozója, Jézus Krisztus elleni gyűlölet lesz. A sátán Krisztus és minden, ami Krisztushoz tartozik, személyes ellensége, halálos ellensége.

A hittudósok véleménye szerint az angyaloknak, csakúgy, mint az ősszülőknek, mielőtt Isten színe látására jutottak, ki kellett állniuk egy próbát. Ez abból állt, hogy Isten látomásban megmutatta nekik Jézust megváltóként, és felszólította őket, hogy ismerjék el és imádják Őt.

Krisztus és a sátán ezért kibékíthetetlen ellentétek. Jézus Krisztus, mint a kegyelem Istene egyúttal a szeretet Istene. Ő maga az ajándékozó, a szánakozó és a megbocsátó Jóság a bukott emberi nemmel szemben. A sátánnak ezért, mint a kegyelem elvi ellenségének, a Krisztus-birodalom ádáz gyűlölőjének kell lennie. A sátán az élő Krisztus élő Antikrisztusa, Krisztus- és keresztény-üldöző. A voltaképpeni Antikrisztus személyesen mindig maga a sátán lesz. De mint Krisztus utánzójának, csakúgy mint Krisztusnak, neki is megvannak minden időben a látható helyettesei, képviselői.

A „helyettes” (azaz evilági) Antikrisztus nem csupán egy apokaliptikus figura, hanem minden időben egy létező ember. Szent János és Szent Pál megmondták nekünk, hogy már az ősegyház korában is működött. Az Antikrisztus mindig az az erő, „aki Isten fölé emelkedik, és mind afölé, ami szent. Sőt, Isten templomában foglal helyet, s azt állítja magáról, hogy Isten”. (2 Tesz 2,4) A Krisztus-ellenes naturalizmus annak száz változó megjelenési formájában.

Mindazonáltal olyan kifejezetten, mint ma, még soha eddig nem lépett fel. Soha ennyire nagyképűen, soha ennyire kegyelem-tagadóan, soha ennyire kegyelem-ellenesen. Minden természetfelettinek és a kinyilatkoztatásnak ilyen ádáz ellenségeként – és ezért még soha ennyire sátánian.

A sátánizmus szellemét csak az ellentétével lehet legyőzni, a naturalizmust csak a természetfeletti szellemével. Az anti-kereszténységet csak az egész világszemlélet és az életfelfogás Krisztus-központúságával. A démoni gőgöt csak egy, a kegyelemből eredő vallással.

Isten birodalma ma úgy néz ki, mint egy kis enkláve a sátán nagy országában! A keresztény világ, nem maga a keresztény vallás, naturalisztikussá vált, nekünk tehát újra természetfelettivé kell tennünk. A keresztény vallás vagy olyan, amilyennek lennie kell, vagy semmilyen. A keresztény vallás a kegyelemből, Krisztusból, a szentmiseáldozatból, a szentségekből, Máriából, az imából él. Ha nem ezekből, akkor nem kereszténység. Minden másfajta ördögűzés, bármilyen jószándékú is, hatástalan. Nekünk minden vonalon vissza kell térnünk a természetfelettihez. Csak ily módon ördögteleníthető el a világ.

Ez a kifejezetten természetfeletti és ezért kifejezetten sátánellenes harc az egyetlen, ami szükséges, e mellett minden más, amivel próbálkoznak, csak jelentéktelenség és csekélység.

A sátán imperializmusa

XIII. Leó pápa a szabadkőművesség ellen 1884. április 20-án kiadott enciklikájában arra hívta fel a figyelmet, hogy a világ két különböző és egymással szembenálló táborból áll. Az egyik szakadatlanul az igazságért és az erényért harcol, a másik mindenért, ami az igazságnak és az erénynek ellene mond.

Az egyik Isten birodalma itt a földön, nevezetesen Krisztus igazi Egyháza, vagyis az, ami teljes lélekkel Istent és Krisztust szolgálja. A másik a sátán birodalma, minden, ami a sátánnak van alárendelve, ami az örök isteni törvénynek ellene mond. Ez a vagy-vagy az egész történelmen végig húzódik, és korunk szellemi harcának is ez a tárgya.

Ezzel el is érkeztünk a sátánizmus céljához. A sátánizmus célja a sátán imperializmusa. Egy világbirodalom megalapítása, amiben ő egyedül az isten és az úr, és minden más, az angyal-, az ember- és az anyag-világ a lábai előtt hever. Minden szellemiség az ő szelleméből, akarat az ő akaratából.

Minden birodalom az, ami a kormánya. Minden kormány az, ami az intelligenciája. Mivel a démonok puszta szellemek, intelligenciájuk az istenihez hasonló: hosszas gondolkodás és megerőltetés nélkül képesek a felismerésre. Az angyalok bűne ilyen volt, mert ez tartozik a természetükhöz. Az angyal, mondja Aquinói Szent Tamás, nem olyan, mint az ember, őt nem lehet megbüntetni azzal, hogy levágják egyik lábát vagy kezét. Mint egyszerű lények, az ő természetükből semmit nem lehet elvenni. Az angyal természetes intelligenciája ezért megmarad az ördögben is.

A sátán azonban nem csak intelligens, hanem aktiváltan intelligens, intelligens az ideák és a kivitelezés birodalmának területén. Ahogy Szent Tamás feltételezi, a sátán a természetes rendben tévedés nélküli intelligenciával rendelkezik. Az ördög csak a természetfelettiben ostoba. Az anyagi világ és annak törvényei, a természet igazságai fölött az ördög zseniként ítél. Az emberi test és emberi lélek zseniális ismerője, a legzseniálisabb politikus.

Még soha egyetlen emberi kormány sem rendelkezett olyan egyetemes tudással, olyan emberismerettel, és ezért a jövő lehetőségeinek akkora átlátásával, mint a sátán. Ennek következtében még egyetlen kormány sem volt képes, hogy a világ fölötti egyetemes uralom érdekében ennyire imperialista politikát folytasson.

A kormánynak erősnek kell lennie, hiszen mit ér a tudás a képesség nélkül? És mit ér a képesség a tett nélkül? A sátán, a nagy teoretikus egyúttal nagy végrehajtó is, az ő gondolkodása egyúttal cselekvés is. Sőt még ennél is több, fáradhatatlan aktivizmus.

A szellemnek lénye folytán természetes uralma van az anyagi világ fölött. És ez a hatalom annál nagyobb, minél feljebb áll a ranglétrán. Lucifer az angyalok vezére volt. Sátánná válva semmit nem vesztett el természetes hatalmából. Mivel a szellem uralma alatt tartja az anyagot, az emberi alkotás felett is uralkodik.

Ugyanakkor a sátánnak nincs közvetlen hatalma az ember belseje, az emberi akarat és lelkiismeret departmentja felett. De messzire ható hatalma van az ember teste fölött: az érzékszervek és az idegrendszeren keresztül. És az ezektől függő fantázia és érzelmi élet felett. És ezzel a sátánnak közvetve befolyásolási lehetősége van a külsőtől és a testitől függő emberi gondolkodásra és akaratra. Az értelem és az akarat szellemi azonosulására, a sátánizálására. Aki a külső világot kormányozza, az előbb vagy utóbb a belső világot is kontrollálja.

A kormány mindenütt jelenlevő, mindent tudó és mindenható lesz az őt kiszolgáló, tőle függő hivatalnoksereg segítségével. A démonikus világhatalomnak több milliós hadserege van sátánizált segéderőkből, ördögökből és elkárhozottakból és istentelen emberekből, akiket vezérük inspirál és dirigál. Nincs olyan evilági diktatúra, mely egységében az abszolút megbízhatók ilyen elitgárdájával rendelkezne.

A kormány mindenekelőtt az, ami a főnöke. A sátán kimagasló személyiség hatalmas originalitással.

Minden ország az, ami a kormánya. És minden ország az, ami a népe. Mi egy kormány azok nélkül, akik bíznak benne? Mi egy kormány hódolók, imádók, szimpatizánsok és együttműködők nélkül? Mi egy fej test nélkül? Mi a sátánizmus a megvalósítása nélkül? Ahogy az ördög és az ő kormánya történelmi valóság, úgy az ördög birodalma is az. Krisztus e történelmi kollektív tényállás számára új szót adott: a „világnak” nevezte. Világ nem a teremtés értelmében, hanem világ a naturalizmus értelmében. Világ, mint a természetfeletti, az égi birodalom ellentéte.

A világ, mint a sátánizált naturalizmus birodalma Káinnal jelenik meg. Káin az Isten nélküli világ első képviselője. A politika, mint öncél, lelkiismeret és erkölcs nélkül. A kapzsiság és a nagyravágyás, az irigység és a gyűlölet politikája. Ez a sátáni naturalizmus földi birodalmakat uralt, melyeknek politikai ideáljai sátáni bálványok voltak. Ahogy a Zsoltárok Könyvében áll: „Omnes dii gentium daemonia – A pogányok istenei démonok!’ (Zsolt 96,5)

Ezért mondhatta a sátán az akkori világ minden országára tekintve bizonyos joggal Jézus megkísértésekor: „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mert én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom.” (Lk 4,6)

A kereszténységgel és annak látható reprezentánsával, a pápával eltűnik a sátán imperializmusa Rómából, a világ középpontjából. A naturalista pogányság helyébe a katolikus középkorral egy új világ lép. A keresztény természetfeletti birodalma, a kegyelem atmoszférája. És ebben az atmoszférában lélegeznek és élnek nem csak az emberek, hanem a társadalom, az állam, a művészet, a tudomány, a gazdaság; egy szóval minden, amit kultúrának hívunk. Európa ördögtelenítve lett, mert katolikus lett.

Mindazonáltal a katolikus középkor csak fegyverszünet volt. Mint a fény angyala és a szépség istene éledt fel a régi pogányság a humanizmus zászlaja alatt, először az irodalomban és a művészetben, aztán az erkölcsökben, legvégül a politikában és a gazdasági életben. A modern világ megint pogány és naturalista világ lett. Nem mindig Isten nélküli világ, de hivatalosan Krisztus, a kegyelem Istene nélküli világ.

Ebben rejlik a bolsevista és a nyugati világ közötti különbség. A bolsevista világ nyíltan ateista. A nyugati világ naturalista. Mit érdekli az a sátánt, hogy hisz-e a Nyugat Istenben vagy sem? Ő is hisz Istenben és mégis ördög! Számára a Krisztushoz való hozzáállás a döntő. Naturalizmus vagy supra-naturalizmus? Egyedül a természet kegyelem nélkül vagy a természet a kegyelemmel? Oroszország meghalhat az ateizmusban, de a nyugati világ a sátáni naturalizmusban hal meg, a kegyelem birodalmától való aposztáziában!

Ezért ebben rejlik a Nyugat fennmaradásának kérdése. Mivel csak két birodalom létezik, nem három vagy több, és mivel e kettő mind az alacsony és a magas világot, az időt és az örökéletet felöleli, minden teremtmény, angyal és ember előtt ott áll a könyörtelen alternatíva, hogy e két birodalom közül melyikbe akar tartozni. És ez az alternatíva nem csak az egyesek, hanem az egész előtt ott áll.

A Nyugat bűne nem csak privát bűn volt, hanem a társadalom bűne, és ezért a Nyugat megmenekülése nem a privátemberek megtéréséből, hanem a népek megtéréséből áll. Nem csak a németek, angolok, franciák, stb., hanem Németország, Anglia, Franciaország stb. megtéréséből a naturalizmusból a természetfelettibe.

(forrás: katolikus-honlap.hu)

Létrehozva 2016. április 6.