„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4,6)

Szeretnéd látni, hogyan konyul le egy apa arca, hogyan akad meg egy anya lélegzete? Akkor ülj le melléjük, mikor kibontanak egy új játékot, amire az van írva: „össze kell rakni”. Hosszú, éjszakába nyúló kínlódás következik ezután, hogy az A pont illeszkedjék a B-hez, a D pont meghajlítva elérje az F-et. És hogy a véletlenül kimaradt lépéseknek ne legyen látványos következménye. A szülők ajándékot szeretnének venni a gyermeküknek. Ehelyett mit kapnak? Feladatot. Néha életre szólót.

„Össze kell rakni” – nem egy olyan mondat, aminek mindig örülünk, de legalább őszinte. A házassági engedélyekbe is bele kéne írni ezt a pár szót, nagy nyomtatott betűkkel. Meg a munkaszerződésekbe is. Az anyaméhből kipottyanó csecsemőn is ott kéne fityegjen a cédula: „össze kell rakni”.

Az élet ajándék – csak szét van szedve. Szétjön, néha szétesik darabokra. Az A nem mindig illeszkedik a B-hez. Hosszúnak ígérkezik a küzdelem, és valami még mindig hiányozni fog.

Mindennapi probléma. Kinek az életében nincs egyetlen olyan terület sem, ami nem működik rendesen? Hogyan reagálsz, ha nem illeszkednek a darabok? Ideges leszel? Dühös? Imádkozni kezdesz?

Szeretném azt válaszolni, hogy igen, én mindig imádkozni szoktam ilyenkor. És mi az igazság? Csak botladozom az imádságban. Néha belealszom. A gondolataim eltekeregnek erre, majd arra, majd megint erre… Ha az imádkozásra is vonatkozik a figyelemzavar, akkor bizony én is érintett vagyok. Pedig tudom, mekkora ereje van az imádságnak, a legegyszerűbbnek is. Mária, Jézus anyja, tudta ezt.

Talán már hallottad a történetet. Párezer évvel ezelőtt volt egy közönséges lakodalom Kánában. A menyasszony nem a császár lánya volt. A vőlegény sem volt királyi herceg. Egyetlen apró részlet híján ez a lagzi a múlt homályába veszett volna. De mi számon tartjuk, mert Jézus rajta volt a vendéglistán. Ő jelen volt a lakodalomban, mikor elfogyott a bor. Itt lép a történetbe Mária, Jézus anyja. Szerintem ő túl keveset szerepel a Szentírásban. Pedig ki ismerte volna jobban Jézust, mint ő? Hegyezzük hát a fülünket, mit mond a ritka alkalmak egyikén, mikor megszólal: „Jézus anyja így szólt hozzá: ’Nincs boruk’” (Jn 2,3b).

Gondolj bele Máriának ebbe az imádságába. A részek nem illeszkedtek össze, ezért Ő odaadta az egészet Jézusnak. Nem parancsolgatott. Nem mondta: „Figyelj, Jézus, elfogyott a boruk. A következőt tedd: menj ki a ház mögötti szőlőbe. Gyorsítsd fel a bordeaux-i szőlőtőkék érését. Csinálj bort belőlük.”

Nem akarta ő maga megoldani a problémát. Nem ítélkezett. „Látod, Jézus, az a baj, hogy nem elég előrelátók az emberek. Egyszerűen nem gondolkoznak. Mi lesz ezzel a társadalommal?”

Jézust se hibáztatta. „Miféle Messiás vagy te? Ha jól végeznéd a dolgodat, ez nem fordult volna elő!”

És nem szidta saját magát sem. „Én vagyok a hibás, Jézus. Büntess meg. Megbuktam barátként. Lám, most tönkrement a lakodalom. Összeomlik a házasságuk. Én tehetek róla.”

Nem. A bor nem tette borússá Máriát. Egyszerűen megállapította a problémát. Majd „Jézus azt felelte: ’Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.’ Erre anyja szólt a szolgáknak: ’Tegyetek meg mindent, amit csak mond!’” (Jn 2,4-5).

Úgy tűnik, mintha Jézusnak nem állna szándékában megmenteni a lagzit. Nem ebben az órában és ezen a helyen akarta kinyilvánítani hatalmát. De Mária belépett a történetbe. Mária, akit ő szeretett, kifejezett egy valós szükségletet.

Mit tett erre Jézus? Szólt a szolgáknak, hogy töltsék fel a korsókat vízzel, és a víz borrá változott, ami ízlett az egész vendégseregnek.

Kimondatott a hiány. Az imádságra válasz érkezett. A krízist elkerülték. Mindez azért, mert Mária rábízta Jézusra a problémát. Egyszerű kérésére isteni válasz érkezett!

Talán te is úgy vagy vele, mint én, hogy ha minden gondodat Jézus elé vinnéd, akkor egész nap csak Vele beszélgetnél. Hát épp ez az. Mit mond a Filippi levél szerzője mai igénkben? „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4,6).

Amikor az élet darabjai nem illeszkednek, könnyen aggodalmaskodni kezdünk, ítélkezünk, magunk igyekszünk változtatni. Nézzük inkább Mária példáját. Ő fogta, és odavitte a problémát Jézushoz. És ott is hagyta. Egyszerűen megfogalmazta, hittel átnyújtotta, és alázattal bizakodott.

Atyám, Te jó vagy. Segítségre van szükségem, hogy lábad elé tudjam tenni a gondjaimat. Segítsd ebben a barátaimat is. Köszönöm, hogy meghallgatod segélykiáltásaimat, és hűséges szeretettel válaszolsz. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2014. november 5.