Különböző próbálkozások a siker magyarázatára lehetnek intelligensek és nem éppen hamisak, de többet tussolnak el, mint amennyit a nyilvánosság elé tárnak. Ha pedig valaki meg merészelné nevezni a valódi okot, akkor a komoly Tagespost c. újság kész a csitítgatásra.

G. Garcia írja, hogy az Ezoterika gyanú mögött egy félreértés van. A klasszikus mesékben is előfordul mágia, varázslás, – végül Rowlingnál is a szeretet győz a hatalom felett. 

Az ilyen csitítgatások a jelenségnek csak egyik oldalát világítják meg, tehát egyoldalúak és tudatosan elhomályosítják a H. Potter könyvekből kiinduló veszélyeket és károkat. Ezektől nem lehet eléggé óvni, hiszen valóságos agymosásról van szó, mely a gyermekek fejét célozta meg és nyilvánvalóan a New Age-forradalomnak egy lényeges elemét képviseli. A Potter IV. kritikus olvasása világossá teszi, hogy egy antikrisztusi szellemről van szó, mely magától értetődően terjeszkedik és gyümölcshozó talajra hullik, különben a könyvsorozatnak nem volna ilyen hatalmas sikere. Itt a sötétség birodalma ábrázolódik ki, egy világ Isten nélkül. Sokféle területen tűnik ez elő. 

1. Pogányság

Azok az emberek, akik nem, vagy még nem merültek bele a mágiába és varázslásba, az u.n. ,muglik”, állandóan vesztes helyzetben vannak. Általában negatívan vannak ábrázolva, legalábbis szánandóak, sokszor nevetségessé vannak téve. Természetesen Potter varázsvilága nem nélkülözhet régi, természetes, keresztény értékeket. Apa, anya, család, hűség, barátság, sőt áldozatkészség, buzgóság fontos szerepet játszanak. Van karácsonyi és húsvéti szünidő. Korunknak sok aktuális kérdését megragadja és feldolgozza mágikus környezetben. Pl. Az iskola egy komolytalan, szenzációhajhászó zsurnalizmus miatt szenved, rasszizmus és elnyomás ellen kell küzdeni. A muglik, azaz az Old Age-esek pogány világában persze a kereszténység igazi gyökereinek nyoma sincs. Azt sugallja tehát, hogy a mágia világa egyedül a valódi, az igazi értékek hordozója. A gyerekek iskolába járnak, de egy varázsló-iskolába. Kell nekik tanulni és szigorú vizsgákon bírálják el őket de nem matematika, angol vagy földrajzból, – hanem ilyen és hasonló jellegű tantárgyaik vannak: varázslás, bájital-készítés, átok-kivédés, seprűnyél-lovaglás, sötét erők, átváltoztatás és eltűntetés , sóbálvánnyá változtatás, stb.

Ahol a valódi erényért való küzdés hiányzik, ott burjánzik a gonoszság mindenféle válfaja. Azért ezeknek a 14 éveseknek a beszédje durva, gondolkodásuk és nyelvük gyakran vulgáris és primitív. Bosszú, féltékenység, irigység, sőt gyűlölet, az ölés élvezete ezeknek a regényhősöknek járulékos tulajdonságai. Így a jó gyerek Hang a legtermészetesebben kívánhatja a mindenekfelett gyűlölt tanárjának, Snapenak: “….és elképzelte magának , hogy Snapevel szörnyű bajok történjenek, …bárcsak tudná, hogy működik ez az ártó átok …Snapet laposan a hátára fektetné, mint ezt a pókot és rángatózni és vergődni hagyná….” Egy másik fejezetben a következő mondat olvasható, mely világosságot vet Potter példás jellemére: “Elszántan. Snapet egyetlen pillantásra sem méltatva kezdte Harry újból az ő bogarait összezúzni, és minden egyesnek, úgy tűnt számára, Snape-arca volt.” – A tanárok nem kevésbé hazugok, lesben állók, hamisak. Ugyanebből a fejezetből: “Snape kereste Harry pillantását és Harry jól tudta mi vár rá. Snape megmérgezné öt. Harry látta már saját magát, amint megpakolja az üstjét és Snape zsíros fejére borítja.” – Itt már igazi nevelésről, erényekről, képzésről nem lehet szó. 

2. A jó és a gonosz

  Az értékeknek az igazi eredetüktől való ilyen tökéletes leválasztása nyomán következik az értékeknek a tulajdonképpeni átértékelése. Ezért Harry Potter egyáltalán nem hasonlítható össze a klasszikus mesékkel, melyek kivétel nélkül nevelői értéket tartalmaznak, ahol a jó mindig jutalomban részesül, a rossz pedig elnyeri büntetését. Bár a mi esetünkben is harc van a jó és a gonosz, vagyis Harry, a varázsló-minisztérium, az iskolavezetés stb. – és Lord Valdemort és az ő vérszomjős hozzátartozói, a “Todessem” között. De a gonosz nem lesz igazán legyőzve és a jó is gonosz, rossz eszközökkel győz: velejéig keresztényellenes gondolat. A rossz és a jó oldal hasonlóképpen varázslással, boszorkánysággal, mágiával viszi végbe tetteit. 

3. A sátán és az ő pompája 

Hogvarton a képzésnek a tárgya nem az igaz, a jó, a szép. Sokkal inkább a. rútság, a bosszú, a hazugság állandóan jelenlevő feladatok és témák. Két példa bizonyítsa ezt a rútságot és természetellenességet: ,Sprout professzor a legrondább nővényeket mutatta be az osztálynak, amilyeneket Harry még sohasem látott. Tény, hogy kevésbé hasonlítottak növényekhez, mint kővér, fekete óriáscsigákhoz, melyek könnyen görbülve és tekerődzve függőlegesen nyúltak ki a földből. A szárukon volt néhány nagy, fényes daganat, mely nyilvánvalóan folyadékkal volt tele. – Bubotubler – magyarázta nekik prof. Sprout kedélyesen. Ezeket össze kell zúzni, és akkor összegyűjtitek a gennyet. – A mit? – kérdezte Seamus Finnigan undorodva. – A gennyet F. a gennyet. – Mondta prof. Sprout. – És az rendkívül értékes, tehát el ne lötyögtessétek Tehát gyűjtitek a gennyet. A bubotublert kinyomni undorító, mégis különös módon megnyugtató munka volt. Minden daganatból, amit kinyomtak, nagy mennyiségű sárgászöld folyadék tőrt elő, melynek erős, benzinjellegű szaga volt. Kiváló szer az akné legnyakasabb formáira ez a bubotubler genny..” Prof Hagridnak legnagyobb büszkesége, amit alkotott: K varangyok ….Hagrid leírja őket az előbbihez hasonlító undorító tulajdonságokkal. – “Művészeti feladatként a tanulóknak a frissen kikelt varangyokat nagyra fel kellett táplálni hangyatojással, békamájjal, stb. – Hang nem tudta elnyomni magában a gondolatot, hogy az egész tökéletesen értelmetlen volt, mert ezeknek, úgy tűnt, nincs szájuk.” 

4. Fekete vagy fehér mágia ?

Harry és barátai a varázslásnak sok féle fajtáját tanulják, és hát az ember szívesen venné humorral tudomásul, hogy Rowling micsoda fantasztikus varázs-világba ragadja el az olvasót. Van itt sokkoló, átváltoztató-, díszvarázslat. Emberek állatokká lesznek változtatva, és fordítva, teljesen függetlenül a praktikus következményeitől a varázslásnak, ahol a drága ételek, vagy arany odavarázsolása a legegyszerűbbek közé tartozik. Boszorkányosítottak öregekké vagy fiatallá válnak, ahogy éppen hasznos, fogak nőlnek mérhetetlenségig, vagy meg lehet őket szabályozni, a varázsköpennyel sajátmagát vagy mást láthatatlanná lehet tenni, a ,muglik” bizonyos tárgyai mint kulcsok szolgálnak, amivel a boszorkányok és varázslók másodpercnyi gyorsasággal hatalmas távolságokat tudnak áthidalni, emberek és állatok eltűnhetnek, szükség esetén segít a mágikus bajelháritó kommandó, leveleket és csomagokat a bagolypostával intézik, aki a varázslással visszaél, az a mágiával való visszaélésekkel foglalkozó bizottság elé kerül, stb. A fantáziának semmi sem szab határt. Azonban az ártatlan játékból véresen komoly valóság lesz, amely nem riad vissza attól, hogy az ellenfelet megsemmisítse. Az iskolában és a varázsló-könyvekből megtanulják a gyerekek az átok-varázslást, hogy egymásnak kölcsönösen ártsanak, és a megbocsáthatatlan átkokat, melyekkel Moody prof. ismerteti meg őket: “A Gryffindor negyedikesei annvira fel voltak ajzva első órájára, hogy csütörtökön ebéd után túl korán megjelentek az osztályterem előtt és ott sorba álltak. Majd megrohanták közvetlenül a tanári asztal előtt levő székeket, kivették a Sötét erők – Útmutatás önmagunk megvédésére – c. könyvet és szokatlan csendben várták az elkövetkezendőket. Nemsokára hallották a tompa, kopogó lépéseket a folyosón felhangzani, és már jött Moody visszariasztóan, kinézésével is már félelmet keltve, -jött be az ajtón. A karmos fa-lábát meglátták elővillanni a köpenye alól.” Ő tanítja nekik az Imperiusz-átkot, mellyel az emberekei tökéletesen alá lehet vetni, a Kruciatusz-átkot, hogy határtalan fájdalmakat fűzzenek hozzá, és a halálos átkot, melyre nincs ellenátok, azaz, melyet az áldozat nem élhet túl. 

5. Az ezoterikától a sátánizmusig 

Szorongató véletlen kell, hogy legyen, hogy ez a halált hozó átok éppen a német kiadás 666. oldalán lesz használva. Bizonyára nem véletlen azonban, hogy a csúnyaság a gyűlölethez vezet és az a gyilkossághoz. Mindez csak harmónia nélküli játék? A Harry Potter IV. kötet történéseinek tetőpontján egy egyértelműen sátánista ritust ír le, amely gyermekgyilkosságot, halott- és temető gyalázást, véráldozatot és káromlást foglal magában. Lord Valdemort, a megszemélyesített sátán, akinek neve nincs kimondva, csak “te már tudod ki” – így körülírva nevezik – egyesíti az ő szellemét egy emberi testtel, és így magának új életet ad. Nem illő ezt a rituáléét itt leírva közölni. Mindenesetre legyen kimondva, hogy a közben használt ritus-forma kétségtelenül Istent sértő és Szentháromság ellenes, az isteni teremtőaktust őrdögi módon imitálja és életet hoz létre. Bár Harry Valdemortnak ellent tud állni, és emiatt elpalástolandó magyarázó teóriák kapnak lábra az isteni gyermek mítoszáról, – de a gonosz nem lesz legyőzve, inkább felmagasztalva. 

6. Végkövetkeztetés

 A Harry Potter könyvekben egy pogány, antikrisztusi világ van leírva, és a varázslatnak , mágiának és ezoterikának ez a világa lesz mint normális világ akceptálva és megcsodálva. A sátánnak ez a világa varázslatos, vonzó .”A te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet.[Jel1. 18,23J Másról van tehát szó, mint hogy ezek a könyvek diszharmonikusak vagy szórakoztatóak-e? Nagyon is úgy lehet, hogy a fiatal és felnőtt olvasók nem fogják fel teljességében a H. Potter könyveknek mélyebb összefüggéseit és károsító veszélyeit. Éppen ezért képesek tudat alatt hatva a fejeket és szíveket felkészíteni egy olyan korra, ahol a sátán mindenütt jelenlévően és hatalommal uralkodni fog és Krisztustól látszólag többé nem tud legyőzetni, ahol a mugliknak, a keresztényeknek már nem lesz erejűk a gonosz elleni harchoz. 

A Potter-sorozat szerzőnője a London Times* egy riporterének elismerte: “Ezek a könyvek a gyermekeknek segítenek, hogy megértsék, hogy Istennek gyenge, idióta Fia egy olyan karikatúra, aki meg lesz alázva, amikor a tűzeső jön.” Bizonyára nem túlzás tudomásul venni, hogy ennek a könyvsikernek a készítői és szervezői nagyon is jól tudnak a Krisztus és a sátán közötti gigantikus harcról – és tudják, hogy melyik táborhoz csatlakoztak. 

A keresztény ember Krisztushoz csatlakozott. Ezért magától értetődő hitvallása csak az lehet, hogy minden formában elhatárolja magát a Harry Pottertől. 

(megjelent az ethos újságban, 2002)

* A hivatkozott Time cikk pontos forrása sajnos nem ismert, kérjük a cikket ennek figyelembe vételével olvasni. (A webmester)

A németből fordított tanulmányrészlet írója : Niclaus Pfluger Megjelent a Mitteilungsblatt der Priester Bruderschaft SLPius X (2000. Dec. számában)

Létrehozva 2011. május 25.