Néhány hónappal ezelőtt éppen fogat mostam és lefekvéshez készülődtem úgy hajlani 1 óra körül, amikor hallottam a rádióban valamit, ami eléggé nyugtalanított ahhoz, hogy az éjszaka hátralevő részében ébren tartson. (Utoljára hallgatok rádiót lefekvés előtt.) Egy nyugtalanító riport volt arról, hogy miként talált meg a rendőrség még egy testet Long Island-en ezzel hatodik gyilkossági áldozatként azonosítva a szomszédságban.

A nyomozók rájöttek, hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk. Elkezdték összeállítani az áldozatok profilját – mindannyian nők voltak, hasonló korúak és kinézetűek. Kiderült még, hogy mindegyik áldozat prostituált volt. Szomorú és nyugtalanító történet volt éppen itt. De ami ezután jött az adásban azóta nem hagy nyugodni mióta hallottam és valószínűleg ez az oka annak, hogy bár szörnyű dolgokat hallunk a hírekben napi szinten, ez a történet különösen nyugtalanított.

A riporter egy nővel beszélt, aki a szomszédságban élt, és megkérdezte, hogy miként érinti a sorozatgyilkosság és ezek a támadások. Azt mondta, egy másodperc késés nélkül, hogy először aggódott, amikor először hallotta a gyilkosságokról, de amikor rájött, hogy a nők, akiket megöltek prostituáltak, megnyugodott. Amint ezt meghallotta, mondja, ő, családja és barátai visszatérhettek a szokott kerékvágásba. Megdöbbentő volt hallani – ez a szörnyű dolog a saját szomszédságában történik, a közösségét terrorizálva, de hirtelen már nem is számított neki – azért, mert azt érezte, hogy mivel ő és közeli hozzátartozói nem illenek az áldozatok profiljába, így már ,,biztonságban” vannak.

Lehet, hogy túl sok C.S.I. Miami helyszínelőket vagy Gyilkos elméket nézett és azt gondolja, hogy a gyilkos nem támadná meg őt. Kétlem, hogy biztonságban érezném magam, ha egy gyilkos hajlamú mániákus szaladgálna a városban vagy a szomszédságban. Ahogy kiköptem a fogkrémet rákiáltottam a rádióra: ,,Hé, Okoska, az emberek megölése nem éppen egy logikus cselekedet, talán egy napon ez a gyilkos úgy dönt, hogy mást is megöl, nem csak prostituáltakat.”

A kezdeti szónoklatom mellett, ami elképesztő volt számomra, az a felszabadultság érzése ezzel a szörnyű dologgal kapcsolatban, amely a szomszédságában történt. Őszintén megkönnyebbült ahogy a riporterrel beszélgetett. Amilyen szörnyű egy gyilkosság, ez a hölgy egy olyan hasonlóan szörnyű dologra mutatott rá, amely egyenlő módon kárt okoz a társadalomnak – a közömbösségre.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2014. április 23.