AZ ELSŐ „ÁLDÁSOK”

Hasznos, ha az ilyen betegekkel szemben eufemisztikus kifejezésekkel élünk. Az ördögűzéseket mindig áldásoknak nevezem; ha bebizonyosodik a gonosz jelenléte, ezt negatív jelenségként írom körül. Nagy előny, hogy maguk az imádságok latin nyelven hangzanak el. Mindez azért van így, mert nem kell felesleges riadalmat kelteni; ez csak ellentétes hatást váltana ki és csalóka képzeteket szülne.

Vannak olyan emberek is, akiknek az a mániája, hogy beléjük költözött az ördög; szinte biztos lehet benne az ember, hogy ezeknek semmi bajuk.

Zavart elméjük számára az a tény, hogy valaki ördögűzést végez náluk, kész bizonyítékként szolgál arra nézve, hogy igenis, bennük a sátán, és ezt soha senki nem fogja kiverni a fejükből. Amikor még nem ismerek kellően egy személyt, inkább azt mondom, hogy áldást adok, még ha valójában ördögűzést is végzek; ám sokszor csak a betegekre vonatkozó áldást mondom el a szertartáskönyvből.

A teljes szentelmény hosszas bevezető imák után három   tényleges  ördögűzési   imából   áll. Ezek különböznek egymástól, kiegészítik egymást és logikus sorrendben következnek a megszabadulás felé vezető úton. Nekem nem számít, hogy régen választották ki éppen ezeket az imádságokat (1614-ben), csak az, hogy hosszasan érlelt és közvetlen tapasztalat gyümölcsei.

Akik ezeket az imákat lejegyezték, alapos tapasztalattal rendelkeztek, tudták, hogy az egyes mondatok milyen hatást váltanak ki a megszállott személyekből. Van ugyan néhány apróbb hiányosság bennük, de ezeket P. Candido – majd pedig én – pótoltuk. Például nincsen bennük semmilyen utalás a Szűzanyára. Mi  hozzáfűztük  ezt  mindhárom  exorcizmushoz, felhasználva XIII. Leó ördögűző imádságának szavait. Ám ez mind semmiség, hiszen a szövegek többsége a IX-X. századból származik.

Mondtam már, hogy az ördögűzés tarthat néhány percig, de több órán keresztül is. Amikor először űzünk valakiből ördögöt, még ha már kezdetben nyilvánvaló is a gonosz befolyás, jobb, ha röviden végzünk; elegendő néhány bevezető imádság és egy a három exorcizmus közül. Általában ilyenkor az elsőt választom, amely alkalmat kínál a szent kenet feladására. A szertartáskönyv ezt nem említi, amint még sok olyan dolgot sem, amire utalni fogok; a tapasztalat azonban arra tanított bennünket, hogy (a keresztség szertartásában történő felkenés mintájára) igen hatásos a katekumenek olajának használata a következő szavak kíséretében: „Sit nominis tui signo famulus tuus munitus”. Az ördög igyekszik elrejtőzni, hogy fel ne fedezzük s így ne kelljen távoznia. Ezért előfordulhat, hogy az első alkalmakkor csak kevéssé, vagy egyáltalán nem mutatkozik meg a jelenléte. Aztán már az ördögűző imák ereje kényszeríti rá, hogy előjöjjön. Sokféleképpen lehet erre késztetni, az egyik mód éppen a kenet.

A szertartáskönyv nem rögzíti, hogy az ördögűzőnek milyen testhelyzetben kell lennie: van, aki áll, van, aki ül, az ördöngös személy jobbján, balján vagy éppen mögötte. A rituálé csak annyit ír elő, hogy az „Ecce crucem Domini” szavaktól kezdve a pap helyezze stólája egyik végét az érintett személy nyakára, jobb kezét pedig helyezze a fejére. Tapasztaltuk, hogy az ördög nagyon kényes az öt érzékre („ott jövök be” – mondta nekem egyszer) – de főként a szemekre. Ezért az a szokásunk, P. Candidónak és a tanítványainak, hogy két ujjunkat könnyedén a beteg szemére helyezzük és az ima bizonyos pillanataiban felnyitjuk velük a szemhéját. Ha fennáll az ördögtől való megszállottság, a szemek ilyenkor majdnem mindig csak a fehérjéjüket mutatják, a pupillák csak alig látszanak fent vagy lent; olykor a másik kéz segítségére is szükség van.

A pupillák helyzete jelentős az ördögök és a problémák fajtáját illetően. A sok-sok kérdés nyomán az ördögöket fel lehel oszlani a Jelenések könyvének 9. fejezete alapján: ha a pupillák felfelé néznek, skorpiókkal, ha lefelé, kígyókkal van dolgunk. A skorpiók vezére Lucifer (e név talán nem bibliai, de erősen meggyökeresedett a hagyományban), a kígyóké a sátán, aki Lucifernek is parancsol (ám az is lehet, hogy ugyanarról az ördögről van szó), csakúgy, mint minden más ördögnek is.

Hadd hívjam fel rá a figyelmet, hogy az „ördög” szónak a szentírásban általános értelme van, gonosz lelket jelent, mégis mindig és kizárólag csakis a sátánra vonatkozik, akinek a másik neve Belzebub. Sokak szerint Lucifer is a sátán szinonimája. Ebbe a kérdésbe most nem kívánok belemerülni; az én tapasztalatom azt mutatja, hogy két különböző ördögről van szó.

Az ördögök nem szívesen szólalnak meg, csak ha kényszerítik őket és csak a legsúlyosabb esetekben, amikor valódi megszállottság esete áll fenn. Olykor mégis nagyon közlékenyek maguktól is, de ez csak csel, amivel el akarja vonni az ördögűző figyelmét a kellő összpontosítástól és hogy később ne válaszoljon a fontosabb  kérdésekre,   amikor  faggatja.   Amikor kérdezünk,  nagyon  fontos  ragaszkodnunk  a szertartáskönyv előírásaihoz, nem szabad haszontalan, kíváncsiskodó kérdéseket feltenni, csak az ördög nevét szabad megtudakolni, azt, hogy vannak-e jelen más ördögök is, hányan, hogy mikor és hogyan lépett be a gonosz az illető ember testébe és mikor fog onnan eltávozni. Ha a gonosz lélek jelenléte valamilyen rontás, varázslat következménye, kikérdezzük, hogyan vitték ezt véghez. Ha az illető személy elátkozott dolgokat evett vagy ivott, ki kell ezeket hánynia; ha valahol el van rejtve valamilyen elátkozott tárgy, rá kell kényszeríteni, hogy megmondja, hol van, hogy elégessük azt kellő elővigyázatossággal.

Az ördögűzések folyamán a gonosz lélek jelenléte csak  lassanként lesz nyilvánvaló, ám olykor robbanásszerűen is végbemehet ez. Az ördögűző mindinkább megismeri a gonosz erejét és befolyásának súlyosságát, hogy megszállottságról, zaklatásról, vagy lidércnyomásról van-e szó. Megtudja azt is, hogy csak enyhe a befolyás, vagy már mélyen gyökeret vert az illetőben. Nehéz olyan szövegeket találni, amelyek világos eligazítást adnának ezen a területen. Én a következők szerint járok el: ha az illető személy az ördögűzések alatt transzállapotba kerül (hiszen ez az az időszak, amikor az ördög a leginkább kényszerül felfedni magát az exorcizmus ereje miatt; lehet, hogy máskor is hatalmába keríti az illetőt, de nem ennyire erősen), és így feltételezhető, hogy ha beszél is, rajta keresztül az ördög szólal meg és ha rángatózik, az ördög használja tagjait, az ördögűzés végeztével pedig nem emlékszik semmire sem abból, ami vele történt, akkor ördögtől való megszállottság esete forog fenn, vagyis az illető személyben ördög lakozik, aki olykor az ő tagjain keresztül cselekszik. Ha viszont az érintett embernek az ördögűzés folyamán van ugyan olyan reakciója, amely ördögi eredetre utal, de nem veszíti el teljesen az eszméletét és az áldás végeztével legalább nagyjából fel tudja idézni azt, amit hallott és amit tett, akkor ördögi zaklatásról van szó, azaz nincs benne állandóan a gonoszlélek a testében, de néha rátör és testi-lelki gyötrelmeket okoz neki. Ez azonban nem mindig van így.

Itt most nem akarok a harmadik formáról is beszélni (a megszállottságon és a zaklatáson kívül), amit ördögi lidércnyomásnak neveztünk: ezek legyőzhetetlenül jelentkező lidérces gondolatok, amelyek főként éjjelente, de olykor állandóan hatalmukba kerítik az embert. Jegyezzük meg azonban, hogy mindhárom esetben azonos a gyógymód: imádság, a szentségek vétele, böjt, keresztény életvitel, a szeretet cselekedetei, ördögűzés.

Most inkább néhány általános jellegű problémáról szeretnék szólni, amik ördögi eredetűek lehetnek, de nem mindig azok. Ezek tehát nem elegendőek a korrekt diagnózis felállításához, de segíthetnek benne.

A negatív jelenségek, vagyis az ördögi befolyás öt területen szokta megtámadni az embert, az ok súlyosságától függő mértékben: egészségében, érzelmeiben, üzleti életében, életkedvében és a halál utáni vágyakozásban.

Az egészség területe

A gonosz léleknek hatalma van rá, hogy testi és lelki problémákat idézzen elő. Már említettem a két legáltalánosabb fájdalmat, a fejfájást és a gyomorfájást.  Ezek a fájdalmak általában helyhez kötöttek. Vannak azonban vándorfájások is és sokszor csak az ördögűzés ideje alatt lépnek fel. Lehetnek ezek daganatok, szúrt sebek vagy véraláfutások…  A szertartáskönyv azt javasolja, hogy rajzoljuk rájuk a kereszt jelét és hintsük meg őket szenteltvízzel. Sokszor láttam annak hatásos voltát, ha egyszerűen ráterítjük a stólát és kezünkkel megnyomjuk. Többször előfordult velem, hogy olyan nők fordultak hozzám segítségért, akik műtét elé néztek, mert cisztát állapítottak meg náluk a petefészekben, a fájdalom és a műszeres vizsgálatok alapján. Az áldások után a fájdalmaik megszűntek, az újabb ultrahangos vizsgálatnál nem találták a cisztát és szóba sem került többé az operáció. P. Candido áldásai nyomán rengeteg féle betegség múlt el, még egy olyan agydaganat is, aminek meglétében az orvosok teljesen bizonyosak voltak. Természetesen ezek a dolgok csak olyan személyeknél fordulhatnak elő, ahol fennállnak az említett negatív jelenségek, s ezek alapján arra következtethetünk, hogy betegségük oka a gonosz lélek befolyása.

Az érzelmek területe

A gonosz lélek leküzdhetetlen idegességeket képes okozni olyan személyek esetében, akik rendkívüli mértékben szeretnek valakit. Így tönkretehet házasságokat, megszakíthat jegyességeket, őrjöngő veszekedéseket képes szítani olyan családokban, ahol valójában mindenki szereti egymást; az okok pedig minden esetben jelentéktelenek.   Barátságokat is szétzúzhat, az ördögtől sújtott emberben azt a benyomást kelti, hogy sehol sem nézik jó szemmel, hogy kerülik, hogy mindenkitől el kell szigetelődnie. A szeretet helyett értetlenséget, teljes érzelmi űrt, a házasságra való képtelenséget hoz létre. Ez a probléma is eléggé elterjedt: akárhányszor olyan baráti kapcsolatot létesít az illető, amiből szerelmi kapcsolat csírázhatna ki, de még olyankor is, ha már nyílt vallomás is elhangzott a másik fél részéről, egy csapásra minden tönkremegy, látható ok nélkül.

Az üzleti élet területe

Olykor nem képes az ember munkát találni, meg ha már szinte biztosan közelébe férkőzött is egy-egy állásnak – ok pedig nincs, vagy teljesen képtelen. Vannak olyanok is, akik találnak munkát, azután egészen ostoba okból otthagyják; nagy nehezen azután találnak másik munkát, de el se mennek, vagy ezt a helyet is otthagyják olyan könnyedén, ami a környezet szemében oktalanságnak tűnik. Láttam jómódú családokat, akik sötét nyomorba hulltak emberileg megmagyarázható ok nélkül. Voltak nagy gyárosok is, akiknek érthetetlenül  minden elkezdett ellenükre dolgozni. Láttam sikeres üzletembereket, akik hirtelen óriási hibákat kezdtek elkövetni az üzleti életben és azután egy nagy csomó adósságot szedtek össze. Ismertem jól menő kereskedőket, akiknek bejáratott boltjuk volt, azután egyszerre azt tapasztalták, hogy senki sem teszi be a lábát az üzletbe. Lényegében arról van szó, hogy valaki vagy képtelen munkát találni, vagy kiegyensúlyozott gazdasági helyzete egy pillanat alatt összeomlik, lázas munka helyett a munkanélküliség állapotába esik. És mindenült hiányoznak az ésszerű okok.

Az életkedv területe

Logikus, hogy a testi bajok, az érzelmi elszigeteltség, vagy a gazdasági csőd pesszimizmust szülnek, vagyis az illető mindent feketén lát az életben. Az ember képtelenné válik az optimista látásmódra, de legalábbis a reményre, az egész élet fekete színben tűnik fel előtte, nem lát kiutat, minden kibírhatatlannak tűnik számara.

A halál utáni vágyakozás

Ez a végső cél, amit a gonosz lélek maga elé tűz ki: az ember kétségbeesésbe és öngyilkosságba hajszolása. Hangsúlyoznom kell, hogy amikor valaki az Egyház védelme alá helyezi magát, akár csak egyetlen áldás érejéig, ez az ötödik lépcsőfok ki van zárva. Olyan ez, mintha újra átélnénk, amit az Úr Jóbra vonalkozóan a sátánnak mondott: „Odaadom őt hatalmadba! Csak az életét őrizd meg” (Jób 2,6). Egész sor olyan epizódot tudnék felsorolni, amikor az Úr a csodával határos módon mentett meg egyes embereket az öngyilkosságtól.

Sok olyan emberrel találkoztam, akik ezt az öt pontot hallván úgy érezték, éppen róluk van szó. Ismét hangsúlyozom, hogy ezeknek a bajoknak lehet a gonosz lélek jelenléte az okozója, de lehetnek más okai is: önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy valakiről megállapítsuk, megszállta vagy zaklatja az ördög.

Az ötödik, legsúlyosabb lépcsőfok, a halálvágy és az öngyilkossági kísérlet kapcsán szeretnék csupán két példát felidézni.

Kapcsolatba kerültem egy képesített ápolónő esetével, aki mély válságba zuhanva, teljes kétségbeesésben a következő képtelen gondolatra jutott: „A betegnek más vércsoportú vért adok; az belehal, engem letartóztatnak és lecsuknak.” Meg is tette, amit elhatározott, biztos volt benne, hogy a vérátömlesztésnél más vércsoportot használt, mint amit kellett volna. Azután bement a nővérszobába és várta, hogy letartóztassák.  Az órák azonban hasztalanul teltek. A vérátömlesztés kitűnően sikerült (ki tudja, hogyan) és az ápolónőnek nem maradt más hátra, mint megbánni ostobaságát.

Giancarlo, egy szép szál 25 éves fiatalember látszólag teljesen egészséges és életvidám volt. Lakott benne azonban egy „albérlő”, aki kegyetlen kínokkal gyötörte. Az ördögűzés kicsit enyhített rajta, de nem eléggé. Egy este azután elhatározta, hogy ebből elég volt neki, ahogy feltette ezt már magában más alkalmakkor is. Egy fontos vasútvonal mentén elgyalogolt egy nagyívű kanyarig és lefeküdt a két vágány közül az egyikre. Egyetlen hálózsák segítségével 4-5 órán keresztül várt ebben a kényelmetlen testhelyzetben. Számos vonat haladt el arra, mindkét irányban, de mindegyik a másik vágányon. És egyetlen mozdonyvezető vagy vasutas sem vette észre, hogy fekszik ott valaki. Ezek tények; én nem tudok rájuk természetes magyarázatot adni.

Megkérdeztem P. Candidót, hogy hosszú tapasztalata folyamán volt-e halálos kimenetelű eset az általa megáldott személyek között. Egyetlen egy volt csak, azt elmondta nekem. Egy római lány, akit már igen rossz állapotba sodort az ördögtől való teljes megszállottság, elkezdett járni hozzá ördögűzés  céljából. Már mutatkoztak is az első eredmények, bár még mindig hatalmas erőre volt szüksége ahhoz, hogy legyőzze az öngyilkossági kísértéseket. A lány édesanyja is elment P. Candidóhoz; az asszony meg volt róla győződve, hogy a lánya egyszerűen „csökönyös” és ezért folytonos szemrehányásokkal illette. Úgy tűnt, P. Candido magyarázata meggyőzte őt, ám valójában nem ez volt a helyzet. Egyszer a lány bevallotta az anyjának, hogy állandóan az öngyilkosság gondolata kísérti, mire az szokásos módján kifakadt: „Te csökönyös semmirekellő, te még megölni sem tudnád magadat! Próbáld csak meg!” – és kitárta előtte az ablakot. A lány kiugrott az ablakon és szörnyethalt. Ez volt P. Candido praxisában az egyetlen öngyilkosság az általa megáldott személyek között. De itt az anya bűne több mint nyilvánvaló, annál is inkább, mert lánya korábbi állapotáért is felelősséggel tartozott.

Utaltunk az ördögűzések időtartamára, és arra, hogy beláthatatlan, mennyi idő alatt érhet el valaki a teljes megszabadulásig. Nagyon fontos ugyanis az érintett személy tevékeny közreműködése, de olykor ennek ellenére csak javulást lehel elérni, a gyógyulás nem sikerül.

Egyszer P. Candido egy hatalmas, kövér fiatalemberből próbálta kiűzni az ördögöt. Az ilyenek megizzasztják az ördögűző papot, mert nagy fizikai erő is kell hozzájuk. Néha valóban olyan volt az ördögűzés, mint egy igazi birkózómeccs. A fiatalember már kezdettől fogva mondogatta az atyának: „Nem tudom, jó lesz-e ha ma exorcizál, atyám; az az érzésem, hogy bántani fogom.” Valóban szabályos mérkőzés volt kettejük küzdelme és kétes volt a dolog kimenetele. Azután egyszercsak összecsuklott a fiú és egy rövid időre P. Candido is rázuhant. ĺgy emlékezett erre mosolyogva: „Ha valaki belépett volna abban a pillanatban, biztosan nem tudta volna, ki az ördöngös és ki az ördögűző.” Aztán magához tért az atya és befejezte az exorcizmust. Nem sok napra rá P. Pio megüzente neki: „Ne vesztegesse erre a fiúra az idejét és az energiáját. Kárbaveszett fáradozás.” A magasból jövő sugallat nyomán P. Pio tudta előre, hogy ebben az esetben semmire sem fog menni. A tények igazolták a szavait.

Szeretnék hozzáfűzni ehhez egy megjegyzést: az ördögtől való megszállottság nem ragályos betegség, sem a családtagok, sem az ördögűzésen jelenlévők, sem az ördögűzés helyszínéül szolgáló termek szempontjából.

Fontos ezt aláhúznunk, mivel mi, ördögűzők, gyakran nagyon nehezen találunk csak helyet, ahol kiszolgáltathatjuk ezt a szentelményt. Sokan éppen azért hárítják el jelenlétünket, mert attól tartanak, hogy az érintett szobák „átok alatt” maradnak. Legalább a papoknak tudnia kellene, hogy az ördögtől megszállt személyek jelenléte és az ördögűzés szentelményének elvégzése semmilyen következményt nem von maga után a helyre és az ott lakókra vonatkozólag.

Inkább a bűntől kellene félnünk: a megrögzött bűnös ember, az istenkáromló tönkreteheti családját, munkahelyi környezetét és mindazokat a helyeket, ahol csak megfordul.

Idézek ismét néhány esetet, nem a leglátványosabbakat, amik velem megtörténtek, hanem közönséges, tipikus történeteket.

Egy 16 éves lány, Anna Maria aggódott, mert egy bizonyos ideje semmire sem ment a tanulásban (korábban sohasem voltak gondjai ezen a téren) és mert furcsa zajokat hallott. A szüleivel és a nővérével együtt jöttek el hozzám. Megáldottam és észleltem, hogy enyhe negatív jelenségek tapasztalhatók nála. Utána az édesanyát áldottam meg, aki szinten panaszkodott enyhe tünetekre. Amint a kezemet a fejére helyeztem, felsikoltott és a székről, amin addig ült, lecsúszott a földre. Megkértem a két lányt, hogy menjenek ki a szobából és folytattam az ördögűzést a férj jelenletében. Sokkal erősebb gonosz befolyást éreztem a hölgynél, mint a lányánál. Anna Mariánál elegendő volt három áldás a gyógyuláshoz, könnyű eset volt. Az édesanyának több hónapra volt szüksége heti egy áldás mellett, de ő is teljesen meggyógyult sokkal előbb, mint ahogyan az első áldásnál tapasztalt reakcióiból gondoltam.

Giovanna, egy 30 éves asszony, három gyermek édesanyja, a gyóntatója tanácsára keresett fel engem. Fej- és gyomorfájdalomra, ájulásokra panaszkodott. Az orvosok szerint teljesen egészséges volt. Lassanként kiderült, mi a baj: három ördög kínozta a jelenlétével, mind a három átok révén jutott belé, élete három eseménye kapcsán. A legerősebb átok attól a lánytól származott, aki Giovanna házassága előtt arra pályázott, hogy férjhez menjen Giovanna vőlegényéhez. Ebben a családban intenzív imaéletet éltek és ez nagyban segítette az ördögűzést. Két ördög viszonylag hamar elhagyta az asszonyt, a harmadik keményebben tartotta magát. Majdnem három évig kapott tőlem hetente egy áldást.

Miután megbeszéltünk egy időpontot, eljött hozzám egy szőke, 19 éves, nagyon magabiztos lány, Marcella nevezetű. Kínzó gyomorfájások gyötörték és arra panaszkodott, hogy nem tud magatartásán uralkodni sem otthon, sem a munkahelyén: sértő, maróan gúnyos válaszokat adott mindenkinek és képtelen volt ebben megfékezni magát. Az orvosoknak az volt a véleménye, hogy semmi baja. Amint a szemhéjára helyeztem a kezemet az áldás kezdeteként, szeme teljesen kifordult, csak a fehérje látszott, pupilláit éppen csak sejteni lehetett az alsó szélen s eközben gúnyos kacajban tört ki. Éppen csak átvillant az agyamon, hogy a sátánnal állok szemben, amikor hallottam, hogy ezt mondja: „A sátán vagyok” – és újra felkacagott. Lassanként Marcella komolyabban vette az imaéletét, rendszeres áldozó lett, naponta mondta a rózsafűzért és hetenként gyónt (a gyónás sokkalta hatásosabb az ördögűzésnél!). Fokozatosan javult az állapota (bár néha visszavisszaesett, amikor elrestült az imaéletben) és csak két év alatt gyógyult meg teljesen.

A 28 éves Giuseppe édesanyjával és húgával együtt jött el hozzám. Azonnal megláttam rajta, hogy csak azért jött, mert örömet akart szerezni a szeretteinek. Bűzlött a dohányfüsttől, ráadásul kábítószert is szedett (sőt árult), és hozzá még káromkodott is. Hasztalan volt beszélni neki imáról és szentségekről. Igyekeztem rávenni, hogy jóakarattal fogadja az áldásomat. Rövid voltam, az ördög azonnal, erőszakkal jelentkezett és én rögtön abbahagytam az áldást. Amikor   megmondtam Giuseppének, mi a baja, ezt válaszolta: „Úgyis tudtam már és én örülök is neki. Jól érzem magam az ördöggel.” Nem láttam többé viszont.

Angela nővér, bár fiatal volt még, szörnyű állapotban került hozzám; szinte alig tudott már beszélni, imádkozni még kevésbé. Nyilvánvalóan egész testében szenvedett, nem volt olyan tagja, amely ne tükrözte volna ezt a kínt. Fejében káromkodások visszhangoztak és gyakran hallott furcsa neszeket, olykor még a többi nővér is hallotta ezeket. Úgy kezdődtek a bajok, hogy megátkozta egy méltatlan pap. Angela nővér minden szenvedését rendje javára ajánlotta fel. Sok áldás után, amik egy kis javulást eredményeztek nála, más városba helyezték. Remélem, talált ott is ördögűzőre, aki tudta folytatni a megszabadítás munkáját.

Az egész családon ülő átkok szörnyű esetei közül is felidézek egyet. Az apa ügyes kereskedő volt, ám egyszercsak azon vette magát észre, hogy senki sem rendel tőle árut teljesen érthetetlen módon. Raktárai dugig voltak termékekkel, de egyetlen ügyfele sem jelentkezett. Amikor mégis sikerült eladni egy bizonyos mennyiséget valakinek, az áruért küldött kamion az úton többször elromlott és nem ért célba, ezért felmondták ezt a szerződést is. Amikor egy újabb üzletet sikerült nagy nehezen nyélbe ütnie s megjött a szállító kamion, a raktár ajtaját nem lehetett sehogyan sem felnyitni és ezért ekkor sem lett semmi az eladásból. Ugyanebben az időszakban az egyik lányát elhagyta a férje, a másikat pedig esküvője előestéjén hagyta faképnél a vőlegénye, amikor már feldíszítve állt a ház. Mint ezekben az esetekben általában, itt is egészségi panaszok és különös neszek kísérték e jelenségeket. Azt sem tudta szegény ember, mihez kezdjen. Amellett, hogy szokás szerint elláttam tanácsokkal az imaéletre, a szentségek vételére és a következetes keresztény életre vonatkozóan, elkezdtem a családtagokat sorban megáldani. Azután ördögöt űztem és szentmisét mondtam a lakásukban és az apa munkahelyén. Egy év után nyilvánvaló javulás állt be, és bár kissé lanyhult a család, mégis kitartottak tanácsaim mellett. Igazán kemény próbáit jelentik ezek az alkalmak a hitnek és a kitartásnak!

Antoniát, egy húszéves lányt cukrász édesapja hozta el hozzám. Szinte egyszerre kezdődtek velük a furcsa  jelenségek: Antonia jósolni kezdett, furcsa hangokat hallott és nem tudott sem aludni, sem dolgozni, édesapja pedig gyomorpanaszokkal küszködött, amit az orvosok és a gyógyszerek nem tudtak csillapítani. Amint megáldottam a lányt, észleltem, hogy enyhe negatív jelenségek tapasztalhatók nála és meg is mondtam neki, hogy valószínűleg elég lesz neki néhány áldás a szabaduláshoz, ha semmi nem jön közbe. Amikor azonban az apját is megáldottam, ő teljesen transzállapotba került, bár teljesen néma maradt és nem is gesztikulált. Amikor magához tért, láttam rajta, hogy semmit sem vett észre. Azt ajánlottam akkor a lányának, ne mondja el apjának a történteket, hogy meg ne ijedjen, hanem jöjjenek legközelebb is ketten együtt. Otthon a lány nem tudta megállni, hogy el ne meséljen mindent a papának, aki megijedt és elment… egy kuruzslóhoz. Megtudtam attól a személytől, aki annakidején hozzám küldte őket, hogy mind a ketten nagyon rossz bőrben vannak, de többet nem jöttek el hozzám. Másszor is előfordult, hogy emberek türelmüket vesztették a lassú gyógyulás miatt és inkább kuruzslókhoz fordultak, ami súlyos következményekkel járt. Isten szabadnak teremtett bennünket, arra is szabadságunk van, hogy tönkretegyük magunkat.

E fejezet végén szeretnék hangsúlyozni egy dolgot: minden egyes ördögűzőnek megvannak a maga megismételhetetlen tapasztalatai, amelyeknek még a többi ördögűző tapasztalatában sincsen megfelelője.

Nem lep meg, hogy vannak olyan ördögűzők, akiket megdöbbentett mindaz, amit eddig kifejtettem a szemek helyzetéről, a fejfájásról, a gyomorpanaszokról. Vannak más olyan tények is, amelyek velem ismételten előfordultak. Szinte mindig olyan reakciókat írok le, amelyeket P.  Candido észlelt és tanítványaival megismétlődtek. Akkor is igazak, ha más ördögűzők nem tapasztalják meg ugyanezt. Úgy gondolom, hogy tisztelettel kell tekinteni a különféle módszerekre és tapasztalatokra. Nem csökken azáltal a reakció vagy módszer igazságtartalma, hogy egyetlen ördögűző sajátossága, amely nem lelhető fel másoknál.

Létrehozva 2025. szeptember 30.