Az igazi…
Rég nem láttalak. Tudtam rólad, hisz olykor-olykor felhívtál vagy találkoztunk egy-egy szentmisén Stuttgartban vagy a környéken. De mert nemzedéked gyermeke vagy Te is, és közösségünk többi fiatalja is így tesz, nem aggódtam miattatok.
Ezúttal egyedül jöttél. Mikor oka felől kérdeztem, szomorúan azt mondtad: „Nem jött össze a kapcsolat. Nem tudom, hol romlott el. Egyszer csak azt éreztem, hogy idegenné váltunk egymás számára…“
Majd hallgattunk egy sort. Mivel sokszor átéltem már, hogy ilyenkor minden szó csak sebet üt, hallgattam én is. Amikor ismét megszólaltál, akkor éreztem, hogy nagyon szenvedsz.
„Atya, honnan lehet tudni, hogy valaki az igazi?“
„Nem tudom, – mondtam, hisz az igazi szerelemnek annyi arca van, ahány ember él ezen a földön. Viszont tudok pár vonást, amely hozzá mindenképp szükséges.
Akinek a jelenlétében jól érzed magad, mert nincs az az érzésed, hogy álarcot kell viselned, olyat, amilyet ő szívesen lát…
Ő lehet az igazi számodra, mert bizalmat képes ébreszteni benned.
Az igazi kapcsolat legelső feltétele pedig a bizalom.
Az írás elolvasható Fr. Szilveszter blogján.
Létrehozva 2014. február 21.
