„Nem, atyám, középiskolás korom óta nem gondoltam a tisztaságra. Különben is, házas vagyok.” Sokszor hallottam már ezeket a szavakat, amikor férfiakkal beszélgettem a szexuális bűnnel való küzdelmükről. Úgy tűnik, van egy ki nem mondott egyetértés a katolikus férfiak között, hogy a tisztaság csak azok számára erény, akik nem kötelezték el magukat egy feleséggel. Mintha azt gondolnánk, hogy a tisztaság olyan erény, amelyet csak addig kell birtokolni, amíg egy törvényes szexuális kapcsolatba kerülünk. De miért lenne a házastársi aktus szabadsága engedély arra, hogy ne törekedjünk a tisztaság egyetemes javára?

Urunk Jézus minden tanítványát, nem csak néhányat, arra hívta, hogy a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség evangéliumi tanácsai szerint éljen.

A Katolikus Egyház Katekizmusa beszél erről a tisztaságra való hivatásról, és tömör és szép meghatározást ad az erényről. „A tisztaság a szexualitás személybe integráltságát jelenti, azaz az ember belső egységét a maga testi és lelki valóságában. A szexualitás, amelyben az embernek az anyagi és biológiai világhoz tartozása jut kifejezésre, akkor válik személyessé és valóban emberivé, amikor beépül a személytől személyhez irányuló kapcsolatba, a férfi és nő kölcsönös, teljes és időben korlátlan odaadásába.” (KEK 2337)

Úgy gondolom, hogy sok férfi összekeveri szexualitásuknak a házassági aktuson belüli használatát és szexualitásuknak a személyükön belüli sikeres integrációját. Ha az Úr Jézus minden követőjét tisztaságra hívja, akkor – ahogy a Katekizmus kifejti – mindannyiunkat arra hív, hogy a szexualitásunkat integráljuk személyiségünkbe.

Sok férfi számára szexualitásunk úgy tűnhet, mint egy teremtmény saját akarattal. C. S. Lewis például A nagy válás című könyvében egy férfi torz szexualitását úgy ábrázolja, mint egy gyíkot, amely a férfi vállán ül. Ez egy hátborzongató és természetellenes kép, de így jelenik meg egy lelkileg erkölcstelen férfi. Isten az embert szentnek teremtette, vagy ha szabad szójátékkal élnem, Isten az embert egésznek teremtette. A bűn önmagunk széteséséhez vezet, a kegyelem pedig önmagunk integrálásához. Akkor vagyunk a legigazibb emberek, és akkor vagyunk a legigazibb önmagunk, ha a szexualitásunk és a személyiségünk integrálódik, vagy legalábbis az ehhez vezető úton van. Ezért van szükségünk mindannyiunknak a tisztaság erényére és ajándékára.

Az Úr Jézus és az Egyház nem állítja, hogy ezt a célt könnyű lesz elérni.

Sok férfi a szexet az élvezethez társítja, ami lehet oka annak, hogy nehezen gondolunk arra, hogy a szex és a fegyelem együtt jár, különösen azért, mert sokan közülünk a fegyelmet a kellemetlenséggel társítják.

A Katekizmus arról beszél, hogy a tisztaság magában foglalja „az önuralom megszerzését” (KEK 2339), és hogy ez az „önuralom hosszú állhatatosság műve. Soha nem tekinthető úgy, hogy véglegesen megszereztük. Magában foglalja a törekvést, hogy minden életkorban újra meg újra megszerezzük.” (KEK 2342) Alapvetően a tisztaság kemény munka! Igazi férfi kell ahhoz, hogy valaki erényes legyen.

Nem növekedhetünk a tisztaságban a mi Urunk és az Egyház iránti elkötelezettség nélkül, és ami még fontosabb, egészséges önszeretetre van szükségünk! Gondoljatok bele, ha igazán szeretitek magatokat, nem hagynátok magatokat középszerűségben kanyarogni, különösen a szexualitás tekintetében. Ha mi férfiak tudjuk, hogy a szexualitásunk és személyiségünk szétesésével küzdünk, akkor azzal, hogy nem törekszünk és nem imádkozunk a tisztaságért, lényegében azt mondjuk magunknak: „nekem ez nem éri meg”.

Mi, férjek és apák, a családunkért éjjel-nappal dolgozunk, de amikor a saját lelki növekedésünkről van szó, lankadunk és elhanyagoljuk a saját szívünket. Itt az ideje, hogy úgy döntsünk, hogy mások érdekében dolgozunk saját magunkon.

Az is hasznos lehet, ha eszünkbe jut, mi a célunk a tisztaság gyakorlásával. A Katekizmus elmagyarázza, hogy „Az önuralom az önátadáshoz van rendelve”. (KEK 2346) Az önfeláldozás a szeretet kezdete. „A szeretet minden erény formája”. (KEK 2346) Ha hiszünk egy olyan Istenben, aki a szeretet, akkor életünknek teljesen a szeretet adására és vételére kell berendeződnie. Ahogy a régi közmondás mondja: „Nem adhatod azt, ami neked nincs”. Lehetetlen teljesen odaajándékozni magunkat másoknak, hacsak nem birtokoljuk teljesen önmagunkat. Ezt csak a tisztaság erénye és ajándéka révén érhetjük el. Akár házas, akár cölibátusban él, akár nőtlen, minden ember arra hivatott, hogy szeresse felebarátját, és a szüzesség gyakorlása „megmutatja a tanítványnak, hogyan kell követnie Azt, aki barátainak választott bennünket, teljesen nekünk adta Önmagát és a maga isteni állapotában részesít bennünket.” (KEK 2347)

C.S. Lewis A nagy válás című könyvéből vett jelenet végén a szexuális bűnökkel küszködő férfi, akinek a vállán egy gyík van, megengedi egy fényes és gyönyörű angyalnak, hogy leégesse a gyíkot a válláról. Ez rendkívül fájdalmas élmény, de az égetésen keresztül látjuk, hogy az angyal a gyíkot egy jóképű és erős csődörré változtatja. A férfi ezután felpattan a lóra, és mindketten kilovagolnak a napfelkeltébe, egyre mélyebbre a mennyország szívébe. Miért várjunk a tisztítótűzig? Kezdődjön az átalakulás most a tisztasággal.

Arra bátorítalak, hogy tekintsd át a Exodus 90-et (a magyar verzióról itt). Lehet, hogy pont ez az, amire szükséged van ahhoz, hogy elkezdj egy tiszta életet.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. december 10.