A bánat „a lélek fájdalma az elkövetett bűnök miatt, és ezek megutálása”. És ezzel kapcsolatos az erős fogadás, vagyis „eltökélt akaratbeli elhatározás, hogy életünket megjobbítjuk, és többé nem vétkezünk”.

Az igazi bánat benső, lelki fájdalom; tehát nem elég csak szóval, gondolat nélkül mondani, hogy bánjuk vétkeinket. Viszont nem szükséges, hogy a benső bánat külsőleg és érezhetőleg nyilatkozzék meg, pl. sóhajokban, könnyekben; ezek lehetnek a bánat jelei, de nem ezekben áll a bánat lényege. A bánat lényege az akarat elhatározásában áll; abban tehát, hogy az akarat elfordul a bűntől és odafordul Istenéhez, Teremtőjéhez.

A bánatnak továbbá általánosnak kell lennie, vagyis minden, legalább is minden halálos bűnre ki kell terjednie.

És végül legyen a bánat természetfölötti, és ne csak természetes, mert az ilyen bánat Isten előtt semmit sem ér. Mindenekelőtt ne feledd, hogy minden jó, tehát a bánat is, a jó Isten ajándéka; Isten kegyelme fakasztja a lélekben, s Isten kegyelme kíséri egész lefolyását. Azért nem kell aggódnod; Isten bizonyosan megadja a kívánatos kegyelmet, ha azt kéred és van őszinte jóakaratod. A fő, hogy helyes, természetfölötti okból bánjad bűneidet: Ha csakis természetes, a puszta ész állal belátott okból bánkódol (tehát pl. azért, mert anyagi kárt, szégyent, betegséget okozott a bűn), akkor bánatod csak természetes és értéktelen; ámde ha bánatod indító oka a szent hit valamely igazságára támaszkodik (pl. a pokoltól, tisztítótűztől való félelemre, mennyország után való vágyra, Isten iránti szeretetre), akkor a bánat helyes, természetfölötti.

Ez a helyes, természetfölötti bánat ismét kétféle lehet: tökéletes és tökéletlen; íme már közeledünk az áldott mennyországkulcshoz: a tökéletes bánathoz.

Mi a tökéletes bánat? Röviden kimondom: bánat Isten iránt való szeretetből; míg a tökéletlen: bánat Istentől való félelemből.

Akkor tökéletes a bánat, ha Isten iránti tökéletes szeretetből származik. Szeretetünk pedig tökéletes akkor, ha Istent szeretjük, mert Ő magában véve végtelenül tökéletes, jó és szép, és mert szeretetét s jóságát irántunk oly megható módon éreztette velünk. Tökéletlen Isten iránt való szeretetünk, ha azért szeretjük Őt, mert valami jót remélünk Tőle. A tökéletlen szeretetnél tehát főképp az ajándékra tekintünk, a tökéletesnél pedig az ajándékozó jóságára; a tökéletlennél az ajándék az, amit szeretünk, a tökéletes szeretetnél pedig magát az ajándékozót szeretjük, nem annyira az ajándékért, hanem inkább a szeretetért és jóságért, melyet az ajándékozásával kimutat.

Amilyen a szeretet, olyan a bánat is. Tökéletes a bánat, ha Isten iránti tökéletes szeretetből bánod bűneidet. Tökéletlen a bánatod, ha Istentől való félelemből bánkódol, mert a bűnnel elvesztetted Isten ajándékát, a mennyországot és megérdemletted Isten büntetését, a poklot vagy a tisztítótüzet.

A tökéletlen bánatnál főleg magunkra gondolunk, hogy ti. a hit tanítása szerint mily szerencsétlenné tett bennünket a bűn. A tökéletes bánatnál főleg Istenre, az Ő nagyságára, jóságára, szeretetére gondolunk, hogy íme mily sérelmet okoztunk neki a bűn által, sőt szenvedést és kereszthalált a megváltás művében! A tökéletes bánatkor Istennek akarunk jót s már nem a magunk javát keressük.

Egy példa megvilágítja az egészet: Péter megtagadta az édes Üdvözítőt; kiment a sötét éjszakába és „keservesen sírt”. (Lk 22,62) Miért sír Péter? Nem mintha azt gondolná: Oh, mennyire kell szégyenkeznem apostoltársaim előtt! (akkor bánata csak természetes, érvénytelen lett volna). Azért sem, mert fél, hogy isteni Mestere megfosztja az apostoli és főpásztori lelki hatalomtól és kizárja a mennyországból (akkor helyes lett volna ugyan bánata, de csak tökéletlen). Oh nem, Péter azért bánja és siratja bűneit, mert szeretett Üdvözítőjét bántotta meg, aki oly szent, jó és szeretetreméltó, és ő azt a végtelen szeretetet oly hálátlansággal viszonozta. Lásd, ezért volt bánata tökéletes.

Kedves lélek, van-e neked is okod arra, mint Péternek, hogy szeretetből, tiszta hálás szeretetből bánd és fájlald vétkeidet?

Oh hogyne! Előbb megszámlálhatod hajad szálát, mint Isten jótéteményeit irántad. Csak egynéhányat sorolok fel azok közül, melyekre méltán azt kell mondanod Szent Jánossal: „Tehát szeressük az Istent, mert az Isten előbb szeretett minket”. (1Jn 4,19)

És hogyan szeretett téged?

„Örök szeretettel szerettelek téged; azért vontalak magamhoz, könyörülvén.” (Jer 31,3)

Valóban „örök szeretettel szeretett engem”. Öröktől fogva, mikor nyomod sem volt a világon, mindentudása gondolt már reád; szeretetből teremtette érted e világot, s mint az anya leendő gyermekének mindent előre készít, úgy készítette el számodra Isten előre az eget és földet. Életet és egészséget adott, testet érzékeivel és tagjaival s belé halhatatlan lelket; és szívet, hogy Őt szeressed. Isten jótéteményeit nap-nap után atyai kézzel folyton halmozza reád. Épp azért már a pogányok is eljuthatnak Isten ismeretére és tökéletes szeretetére; mennyivel inkább te, keresztény. Te egész másképp, sokkal mélyebben, a szent hit természetfölötti világánál ismered Istennek irántad való szeretetét és jóságát. Mert:

Isten „megkönyörült rajtad”. Veszve voltál az áteredő bűn miatt az egész emberi nemmel; íme Isten odaadta érted egyszülött Fiát s ez, a te édes Üdvözítőd, megváltott téged véres kínhalállal a keresztfán; forró szeretettel gondolt reád az Olajfák hegyén haláltusájában, és midőn vérzett az ostorcsapások alatt, és midőn mély sebeket szaggatott szent fején a töviskoszorú, és roskadozva vitte súlyos keresztjét föl a kálváriára, és kimondhatatlan fájdalmak közt elvérzett a kereszt oltárán; égő szerelmében folyton terád gondolt, mintha csak egyedül volnál a föld színén. Ugyan mondd, mi következik ebből? „Szeressük Istent, mert Ő előbb szeretett bennünket.”

És Isten „magához vonzott” a keresztségben, mely az első főkegyelem az élet küszöbén. Az egyházba vezetett általa s míg mások küzdve, fáradva találják meg az igaz hitet, neked Isten tiszta szeretetből ajándékul szinte bölcsődbe helyezte azt. Isten „magához vonzott” és vonz folyton a szentségek által, melyekben részesültél, számtalan kegyelmével, melyekkel naponta eláraszt. Valóban egész életedet úgyszólván Isten szeretetének és jóságának tengerében úszod át! És nézd, szeretetét azzal akarja betetézni, hogy örökké boldogítani kíván az égben. Mivel illik mindezt viszonoznod, ha nem szeretettel?! „Szeressük tehát Istent, mert Ő előbb szeretett minket.”

De most felmerül a nagy kérdés: Hogy fizettél-e a jó Istennek jóságos szeretetéért? Lelkiismereted azt feleli: Hálátlansággal, bűnnel! Hát volna oly kőszíved hozzá, hogy e hálátlanságot ne fájlaljad? Lehetetlen! Bizonyosan kettőzött szeretettel akarod jóvátenni hálátlanságodat szeretett Jótevőd iránt! Lásd, itt a mód hozzá: a tökéletes bánat, Isten iránt való szeretetből fakadt bánat.

És ennek a tökéletes bánatnak a legfölsőbb fokát akkor érte el az ember, ha indítóoka legtisztább, legönzetlenebb; ha a lélek Istent önmagáért, szépségéért, szentségéért, tökéletességeiért, szeretetreméltó voltáért szereti. Könnyebb megérthetés végett egy hasonlattal fogom ezt megvilágítani.

Vannak csillagok, melyeket roppant távolságuk miatt nem is láthatunk, pedig ezek is oly nagyok, szépek, mint a mi napunk, mely életadó sugarait küldi hozzánk. Lásd, Isten végtelen hatalmas, szép, fenséges és szeretetreméltó még akkor is, ha nem volna világ, mely hatalmát, szépségét hirdesse; ha nem volnának teremtmények, melyek Őt dicsérjék és szeressék; ha nem volna emberi szem, mely Isten szeretetének művét szemlélte, és szív, mely szeretetének áldásait érezhette volna; azért Isten mégis: magában véve a legfőbb, legtökéletesebb, legszeretetreméltóbb Jóság.

Ha egyelőre homályos előtted ezen elvont kifejezés, tekintsd Istennek könnyebben felfogható és szívhez szóló szeretetét, amint ez édes Üdvözítőnk keserves szenvedésében megnyilatkozik.

Részlet von den Driesch János: A mennyország aranykulcsa, vagyis a tökéletes bánat című könyvéből

A mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK)  állományában található.

Bővebb felvilágosításért és a könyvtárral kapcsolatos legfrissebb hírekért látogassa meg a http://www.ppek.hu internetes címet.

Létrehozva 2024. november 28.