A legtöbb lelkipásztor ismeri a sötétedés utáni járőrözés kellemetlenségeit a plébánia területén. Miután megzavartak egy fiatal párt, akik a parkoló sötétjében magányt keresnek, egy fiatalember letekeri az autó ablakát. Miközben kizoomol, azt kiabálja: „Találkozunk a pokolban!” Lehet, hogy sokan nem hisznek Istenben, de hisznek a pokolban. Ez egy jó kezdet.

Az evangélium Jézus szavaival irányítja figyelmünket a pokol valóságára. Jézus a megbánás nélküli bűnökért a Gyehenna örökké tartó tüzére utal. Hagyományosan ezt a szót „pokolnak” fordítjuk. A szavak felcserélhetők. A gyehenna a gyermekáldozatok tüzes gödre volt, és metaforája azoknak az örökké tartó gyötrelmének, akik gyermekeiket Moloch démonnak áldozták fel.

Jézus figyelmeztet: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.” (Mt 23,15) „Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését? ”(Mt 23,33) „Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek.” (Lk 12,5)

A pokol létezik. A meg nem bánt halálos bűnökért járó kárhozat veszélye valós. De mi a teológusok és költők elmélkedéseire hagyatkozunk, ha olyan metaforákat keresünk a pokol büntetéseire, amelyek megfelelnek az Úr figyelmeztetései borzalmainak.

Dante az Isteni Vígjátékban, az Infernóban a pokol kilenc körét írja le. Dante a római költő, Vergilius kíséretében turistáskodik. A hatás kedvéért még történelmi személyiségeket is elhelyez a pokolban.

Dante menüje provokatív lelkiismeretvizsgálat a meg nem bánt bűneinkről, melyek megérdemlik a kárhozatot,: bujaság, falánkság, kapzsiság, harag, eretnekség, erőszak, gyilkosság, zsarnokság, csalás, csábítás, hízelgés, simónia [anyagi előnyök, üzletelés], jövendőmondók, csillagjósok, korrupt politikusok, képmutatók, tolvajok, gonosz tanácsadók, vallások feltalálói, hamisítók, hamisítók – és ami a legsajnálatosabb mind közül, az árulás.

Sokan élvezik az Infernót a klasszikus költészetért, de nem hajlandók túllépni az irodalmi vonzerején. Mint egy ijesztő filmet, amelynek vége van, könnyű az Infernót pusztán irodalmi kifinomultak szórakozásának tekinteni.

Jézus figyelmeztetései nem szórakoztatnak. Figyelmeztetései megzavarják lelki álmunkat. Egyesek csak ellenségeiket helyezik a pokolról alkotott elképzelésükbe, és kizárják magukat. Az Inferno segít megszabadulni a rejtőzködő bűneinktől.

A papok magasztos tisztséget töltenek be. Hirdetik az Evangéliumot, misét celebrálnak, Jézus nevében megbocsátják a bűnöket, az egyház nevében házasságkötésen tanúskodnak, csecsemőket és konvertitákat megkeresztelnek, és irányítják plébániájukat. Sok pap évente több mint 500 nyilvános misét celebrál. Papságuk ideje alatt több tízezer gyónást hallgatnak meg. Lenyűgöző önéletrajzzal készülnek az Ítéletnapjukra.

De mindezt tönkretehetik egyetlen egy, bűnbánat nélküli halálos bűn elkövetésével, amely egy titkos, erkölcstelen szokásban gyökerezik.

Tegyük fel, hogy Péter nem bánta meg [Jézus] háromszoros megtagadását. Tegyük fel, hogy Jakab és János továbbra is a dicsőség és a kényelem életét követte ahelyett, hogy felvette volna a keresztjét és követte volna Jézust. Tegyük fel, hogy Pál ellenállt Isten kegyelmének, és továbbra is üldözte a keresztényeket. Tegyük fel, hogy az apostolok a gyakorlati politikára építettek vallást Jézus keresztje és feltámadása helyett. A Szentírás leírja Júdás szörnyű végét.

Dante a pokol mélyére helyezi Júdást. A hit elárulása és a bűnbánat megtagadása utálatos bűn. Dante költői szabadsággal a kapzsiság belső körébe helyezi azokat a papokat, pápákat és bíborosokat is, akik pazarlással és vagyonfelhalmozással foglalkoztak. Dante még egy pápával is találkozik az eretnekek körében.

Jézus leírja a pokol kínjait. „Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki. Mindenkit tűzzel sóznak majd meg.” (Mk 9,47-49) Dante szemléletes metaforái segítenek nekünk abban, hogy ezeket a figyelmeztetéseket meghalljuk.

Dante leírja a heves szeleket, melyek a bujaságban bűnös embereket a sziklákba és hegyekbe zúzzák. Egy féregszörny áttekinti a falánkok lelkét, és a véget nem érő jégvihar közepette szenvedik el az emberi hulladékok véget nem érő esőjét. Élő szervek, szilárd hulladék és rothadó sár tölti be a tájat. A mohó bűnösök nagy súlyokkal a mellkasukon vívnak. A súlyok jelképezik véget nem érő mohóságukat a még több vagyon után. Ahogy ebben az életben is, a gyűlölettől hajtott lelkek dühödten harcolnak egymással. Gyűlöletük a pokol rothadó és bomló vizei között folytatódik.

Az erőszak körforgása a gyilkosokat és zsarnokokat perzselő vérrel és lángokkal bünteti. A részegeket kutyák tépik darabokra. Az istenkáromlók az égető homok és a lángoló eső örökkévalóságában szenvednek. A befagyott tó magával ragadja az árulókat. Lucifer, a dicsőséges angyal, aki fellázadt Isten ellen, derékig jégbe van zárva.

A gondolat, hogy egyetlen megbánatlan halálos bűn után örökké tartó kárhozat következik, borzongató. Még a sok jótette is kínozza a papot a pokolban, emlékeztetve őt a mennyei örökkévalóságra, ha hűséges maradt volna.

Az őszinte hitvallás a mi üdvösségünk biztosítéka.

Istenem, szilárdan hiszem, hogy te egy Isten vagy három isteni személyben, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.

Hiszem, hogy isteni Fiad emberré lett és meghalt bűneinkért, és hogy el fog jönni, hogy megítélje az élőket és a holtakat.

Hiszem ezeket és mindazokat az igazságokat, amelyeket a Szent Katolikus Egyház tanít, mert Te nyilatkoztattad ki ezeket, aki az örök igazság és bölcsesség vagy, akit nem tud senki megtéveszteni vagy becsapni.

Ebben a hitben szándékozom élni és meghalni. Ámen.

Jézus a mi Megváltónk, mert megment minket bűneinktől és a pokoltól. Hiszünk. Gyakran kudarcot vallunk. Kérlek, Istenem, add meg nekünk – add meg nekem – a bűnbánat kegyelmét, mert hiszek az örök dicsőségben Istennel és a szentek közösségében. „Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt.” (Zsolt 19,12)

Isten kegyelmével találkozom veled a mennyben.

Jerry Pokorsky az Arlingtoni Egyházmegye papja, aki Lincoln Egyházmegyében pénzügyi adminisztrátorként is szolgált. Üzleti és számviteli képzésben részesült, emellett istentiszteletből és erkölcsteológiából szerzett mesterdiplomát. Pokorsky atya társalapítója volt a CREDO-nak és az Adoremusnak, két olyan szervezetnek, amelyek mélyen elkötelezettek a hiteles liturgikus megújulásban. Rendszeresen ír számos katolikus weboldalra és magazinba.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. október 21.