A gonosz lelkekről és az ördögűzésről beszél Pedro Barrajon exorcista pap, a római Athenaeum Pontificium Regina Apostolorum antropológia professzora, a pápa tanítását terjesztő Legio Christi közösség tagja.

– XVI. Benedek pápa röviddel megválasztása után exorcistákkal – ördögűzést végző papokkal – találkozott. Tekinthetjük ezt jelzésnek?

– Nem, az csupán az olaszországi exorcisták szokásos találkozója volt. A Katolikus Egyháznak a gonoszra vonatkozó tanítása nem változott az évszázadok folyamán.

– Mi ez a tanítás?

– A tanítás alapja a Szentírás, amely szerint Isten teremtett minden élőlényt: az embert éppúgy, mint a tisztán szellemi lényeket, vagyis az angyalokat és a gonosz lelkeket.

– A gonosz lelkeket is Isten teremtette?

– Ő teremtett mindent. A keresztény hagyomány szerint a sátán és a gonosz lelkek bukott angyalok. Olyan angyalok, akik a teremtés kezdetén fellázadtak Isten ellen.

– Hogyan engedhette meg Isten a rosszat?

– A szabadságunk miatt! A rossz lehetősége a szabadság ajándékával függ össze. Isten szabadnak teremtette az embert. Amikor döntött, hogy megtiltsa a rosszat vagy megadja a szabadságot, Isten a szabadság mellett döntött. Ha nem dönthetnénk jó és rossz között, nem volnánk szabadok. Ez azt jelenti, hogy Isten szemében többet számít a szabadság, mint az összes bűnünk. Az állatok nem gonoszak – de nem is szabadok. Isten a szabadság ajándékával az állatok fölé emelt minket.

– Hogyan kell elképzelnünk a tisztán szellemi lényeket?

– Van akaratuk és értelmük. De nincsenek érzékeik. Nincs testük. Csak az embereknek és az állatoknak van testük.

– A keresztény hit szerint Isten személy. A sátán és a gonosz lelkek is személyek?

– Karl Barth svájci teológus megfogalmazásában a sátán személytelen személy. Mi a személy? Szellemi természetű, akarattal és értelemmel rendelkező lény, akinek értelme az igazságot kutatja, akarata pedig a jóra törekszik. A gonosz léleknek is van értelme és akarata, de akarata rosszra törekszik, értelme pedig a nem-igazat kutatja. Ilyen értelemben, mondja Karl Barth, a sátán személytelen személy, maga a „nemlét”.

– Van arca?

– Nincs. De Isten megengedheti, hogy az angyalok és a gonosz lelkek testi formában is megjelenjenek. Így jelenhettek meg angyalok, és így közvetíthettek üzeneteket az embereknek. De Isten a gonosz lelkeknek is megengedheti, hogy testi alakot öltsenek, és így jelenjenek meg embereknek vagy állatoknak – ám ez a lényüket nem érinti. Felvehetnek valamilyen testi formát, de az nem a sajátjuk.

– Van szaguk?

– Egyes szentek, mint pl. Avilai Szent Teréz, állítólag érezték a gonosz szagát. Szent Teréz azt mondta, a sátán bűzlik.

– Kénes szaga van?

– Egyes szentek szerint igen. De inkább valami undorító bűz jellemzi őket.

– Hol laknak a gonosz lelkek? A pokolban?

– Igen. A pokol nekik készült, nem az embereknek.

– Tehát a pokol is teremtett valóság?

– Igen. Az angyalok is teremtmények, a bukott angyalok is, a pokol is. Nem magától lett. A pokol nem hely, hanem állapot. Az az állapot, amelyben az Istent gyűlölő gonosz lelkek élnek. A szeretet tagadásának állapota. Isten a szeretet. A pokol a szeretet ellentéte, a gyűlölet. A pokol nem más, mint ezeknek a lelkeknek az állapota. A pokol az örök gyűlölet állapota. Isten szeretetének örökre szóló visszautasítása.

– Vannak objektív kritériumai az ördögtől való megszállottságnak?

– Az exorcizmus új szertartáskönyve nagyon jól összefoglalja a megszállottság kritériumait. Számomra, papként, a legnyilvánvalóbb jel az, hogy az illető viszolyog a szent tárgyaktól, pl. a feszülettől, a rózsafüzértől vagy a kereszt jelétől. Isten neve is taszítja – amikor elhangzik, az ilyen ember nagyon ideges lesz. Kevésbé fontos jel, hogy a megszállottak olykor természetfeletti képességekre tesznek szert. Nem tanult idegen nyelveken szólalnak meg. Levitálnak, lebegnek, nem hat rájuk a gravitáció. Néha megmagyarázhatatlan fizikai erőre tesznek szert, és dühöngeni kezdenek. Mindazonáltal egyáltalán nem könnyű megállapítani a megszállottság esetét. Mielőtt valakivel foglalkozni kezdek, általában pszichiáterhez vagy neurológushoz küldöm. Csak akkor kezdem meg a lelki kezelést, ha ezek a szakemberek azt mondják, nem tudnak vele mit kezdeni. Azt szoktam mondani, hogy tíz exorcizmusra jelentkező közül egy az, aki valóban megszállott.

– Mi lehet az oka annak, hogy valaki megszállott lesz?

– Nem tudjuk. Azt sem tudjuk, miért lesz az egyik ember rákos beteg, miközben a másik nem. Ezt sem tudjuk megmagyarázni. Csak azt tudjuk, hogy a testi és lelki betegségben jobban megnyilvánul Isten ereje és jósága. Így kell látnunk a megszállottságot.

– Hogyan történik az ördögűzés?

– Az Egyház erkölcsi bizonyosságot kíván az ördögűzést végző paptól, hogy valóban megszállottsággal áll szemben. Abszolút bizonyosság azonban nem létezik. Ezért igen fontos, hogy az exorcista az imádság és a böjt embere legyen.

– S azután?
– Az exorcizmus fontos, hivatalos imádság, amelyben erőteljesen jelen van az Egyház hatalma. Ez a lényeg. Olykor szenteltvizet vagy tömjént használunk, és a pap mindig feszületet tart a kezében. A pap mellett másoknak is jelen kell lenniük, mert megesik, hogy a megszállott személy erőszakosan kezd viselkedni. Az embert egészen megváltoztathatja a gonosz kiűzése. Más ember lesz belőle. A szertartás közben, Isten jelenléte és az emberek közös imája hatására a gonosz lélek megnyilvánul. Sokszor dühöngeni kezd, mert tudja, hogy valamilyen módon vereséget szenvedett. A megszállott személy hangja ilyenkor elváltozik, nagyon kellemetlenné válik.

– Félelmetessé is?

– Egyáltalán nem. A megszállottat ilyenkor csak szánni tudom, mert szenved, és az ember látja, hogy szenved. Ugyanakkor öröm tudni, hogy az exorcizmus megszabadítja ettől a szenvedéstől. Minden exorcizmus elején a Szentháromságot, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket hívjuk segítségül. Azután szentírási szakaszokat olvasunk fel, majd egyfajta párbeszéd kezdődik az exorcista és a megszállott személy között. Az exorcista megkérdezi a gonosz lélek nevét. Ez mindig nehéz pillanat. A gonosz sohasem akarja kiadni magát. Sokszor hazudik.

– Miért nem akarja elárulni a nevét?

– Mert a név felfedi a személyt. Franz Rosenzweig mondta egyszer, hogy a név nem csupán „hang és füst”, mint Goethe vélte, hanem „szó és tűz”. Jézus neve azt jelenti: „Isten megszabadít”. Izsák, Jákob – ezek a nevek mind jelentenek valamit. A név mindig felfedi a viselőjét. Amikor kimondom a nevemet, azzal azt is mondom: itt vagyok. A gonosz lelkek sohasem akarják megmondani a nevüket.

– És miután megmondta?

– A végén a pap azt mondja a gonosz léleknek: „Távozz! Tűnj el!” A gonosz lélek erre általában azt feleli: „Nem akarok.” Dacol, ellenkezik. Olykor azt mondja: „Nincs hatalmad fölöttem. Nekem te nem vagy semmi.” De egy idő után gyengül az ellenállása. Ez akkor szokott történni, amikor a Szűzanyát hívjuk segítségül, ő nagyon fontos ebben. Őt egyetlen gonosz lélek sem meri szidalmazni az exorcizmus folyamán. Soha.

– Máriát jobban tiszteli, mint magát Istent?

– Úgy tűnik. Rajta kívül azonban korlátlanul szitkokat szór a papokra, a jelenlévőkre, a püspökökre, még Jézus Krisztusra is. De a Szűzanyára soha. Ez rejtély.

– S azután?

– Az exorcizmus legfeljebb egy órán át tarthat, és imádsággal fejeződik be. Nem tanácsos tovább tartani, mert nehéz küzdelem, ami nagy feszültséggel jár mind a jelenlévők, mind pedig a megszállottságtól szabaduló számára. Az exorcizmus végeztével mindenki hihetetlen felszabadultságot él át. Mintha újból lélegzethez jutnánk. De sokszor újabb exorcizmusra van szükség. Tudok olyan esetekről, amikor több alkalom kellett ahhoz, hogy az illető valóban szabadon kezdhessen új életet. Azt szokták mondani, olyan érzés, mintha újjászülettek volna.

– Oly sok rosszat tapasztalunk a világban: háborúk, vérengzések, zsarnokok, gyilkosok. Nem különös, hogy a gonosz eközben nyomorult, magányos embereket kerít hatalmába? Nem dolgozhatna „hatékonyabban”? Nincs elég dolga e nélkül is?

– Ez valóban megmagyarázhatatlan. Úgy gondolom, a megszállottság esetei a csodák ellentét-párjai. A csodákat sem tudjuk megmagyarázni, de találkozunk velük. A gonosz mindenhol jelen van, ahol bármi rossz történik, a természet törvényein belül is. Ahol valaki azt mondja: nem fogadom el a szeretetet, testvéreim szeretetét, Isten szeretetét. És jelen van minden mészárlásban, minden gyilkosságban, minden katasztrófában, minden koncentrációs táborban, minden rosszban. Olykor, különös módon, megmutatja magát, a megszállottság eseteiben is. De sokkal veszélyesebb, amikor nem mutatkozik, amikor nem lehet vele exorcizmus keretében leszámolni. Ez biztos.

Magyar Kurír
A beszélgetés a Die Welt 2005. december 2-i számában jelent meg. Az interneten angolul megtalálható itt.

Létrehozva 2019. június 6.