És hogyan reagáltak erre az apostolok?

Ez olyan kedves, nem? Sértegetik őket, és ők nem sértődnek meg. És a megsértettségre nem sértettséggel válaszolnak. Nem mondják azt, hogy ha ti így viselkedtek, abbahagyjuk az egészet. Akkor maradjatok magatoknak. Mi itt a lelkünket kitesszük, és ez a válasz. Még a hála is elmarad. Nem várunk hálát, de legalább ne bántsatok bennünket. Nem. Sem a szolgálatukat nem érzik úgy, hogy azt lefokozták, megbántották, sem személyükben nem lehet őket megsérteni. Komolyan veszik a tényt magát: ennyi munkát mi már nem tudunk jól elvégezni. Valóban nem minőségi munka, amit végzünk, de nem is lehet ennyi embernek ennyi munkát. A munkát nem szabad csökkenteni, mert ezekről a testvérekről gondoskodni kell. Akkor a munkások számát kell növelni.

És Istentől kapják ezt a gondolatot, hogy azt, amit a morgolódok hát mögött suttogtak, azt mondják el nyíltak a gyülekezet előtt. Erről van szó: nem tudjuk jól végezni azt a munkát, amit szeretnénk. A megoldás: munkamegosztás. Válasszatok hét férfit. Megvannak a feltételei annak, hogy alkalmasak legyenek, és a munkának ezt a részét ők végezzék. Mi pedig, akik máris elhanyagoltuk azt, amivel maga az Úr Jézus bízott meg bennünket, visszamegyünk, és azt szeretnénk komolyan végezni. Az imádkozásnak és az igehirdetésnek a szolgálatát. Ebben a sorrendben. Ezt általában meg szokták fordítani a lelkészek. De a Biblia azt mondja: az imádkozás és az igehirdetés feladata elsősorban az, amit némelyek Jézustól kaptak. Mások meg kapják a szeretetszolgálat, a diakónia szolgálatát, ami semmivel sem kevésbé fontos, mint az előbbi, semmivel sem kisebb rangú. Ugyanannak az Úrnak szolgálunk, ugyanannak a Gazdának az alkalmazottjai vagyunk, csak más területen, mást kell végeznünk. És az így jó minőségű munka lesz.

Ők tehát nyilvánosságra hozzák azt, amit a morgolódók a sötétben, vagy a félhomályban akarnak tartani. Kiállnak a gyülekezet elé, elismerik a tényeket, hogy valóban szükség van erre, mert ez így nem megy tovább, és új szolgatársak állnak be. Ez egyháztörténeti jelentőségű fordulat a gyülekezet életében. (Most erre nem térek ki, csak megemlítem, hogy ilyen szemmel is olvassuk a Bibliát.) Itt kezdenek kialakulni a különböző szolgálatok. Itt kezd kialakulni az egyház szervezete, netalán az egyházjog, sőt a tisztségek is itt indulnak el, amiket aztán később Isten Szentlelke szépen kifejlesztett, mi pedig sokféle formában eltorzítottuk és megterheljük.

Most itt az a fontos, hogy akiket megsértettek, nem sértődnek meg. Jellemző-e ez ránk? Ha szabad ilyen személyesen kérdezni: meg lehet-e téged sérteni? Lehet-e olyat mondani, hogy attól megsértődsz? Lehet, hogy fáj, lehet, hogy nem esik jól, de a megszentelt életű embert nem lehet megsérteni. Mert nem a bennünk élő Krisztus sértődik meg – megint mondom, hanem a mi még mindig élő és virulens régi természetünk. Az pedig nagyon jó lenne, ha egyre erőtlenebbé válna. Ha valóság lenne az életünkben Keresztelő János programja, hogy Jézusnak növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé lennem. Kipusztítani az óem-bert nem lehet, de lehet egyre erőtlenebb. Mikor? Ha nem kap táplálékot. Nem szabad táplálni, és ugyanakkor táplálni kell az új embert. Hadd növekedjék a krisztusi lelkület. A szolgálatra kész, az áldozatra kész, a másokért élő lelkület.

(részlet a refpasaret.hu alatt található, 2005-ben elhangzott prédikációból)

Létrehozva 2013. február 6.