“

Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.” (1Kor 6,16)

Ezzel az írásommal, lehet, hogy nem fogok nyitott kapukat döngetni, de olyan régóta terheli a szívem, hogy nem tudom tovább hordozni, és ki kell írnom magamból. A hippi korszak szexuális forradalma elindított egy új folyamatot a nyugati rendszerű világban aminek a következményeit egyre nyilvánvalóbban látjuk. Az emberi törvények rohamosan változnak, de ezek a változások a szellemi törvényeket nem tudják befolyásolni.

A bűnöknek van egy sajátossága. Mégpedig az, hogy az ember el tudja önmagától választani őket, kivéve egyet. Ez a paráznaság. Ahogy a fenti bibliai vers is mutatja, aki paráználkodik, az egyesül azzal a parázna személlyel és a paráznasággal, aki azt a kapcsolatunkba behozta, és lesznek ketten eggyé. Aki esetleg korábban nem is volt az, de ha akivel egyesül az az volt, akkor az esemény után már őbenne is ugyanúgy megtalálható lesz. Nézzük mit mond erre a Biblia:

„ Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.” (1Kor 6,18).

Minden más bűn kívül van a testemen, de a paráznaság belém költözik, és bennem marad. A többi bűn nem. Egyik másik bűnnek sincs ilyen súlyos következménye, csak a paráznaságnak.

Én nem oda szeretnék kilyukadni, hogy régen jobb, vagy más volt a világ, hiszen semmi olyan nem történik manapság, ami korábban már ne lett volna. Hogy a teljesség igénye nélkül átfussak a korokon, ha csak a Római Birodalomra gondolok, ott még a templomi prostitúció sem volt ismeretlen, a sok istenség felé, akiket tiszteltek. A középkorban is aki akart, az könnyedén létesíthetett házasságon kívüli kapcsolatot, sokszor még törvény adta joggal is, mint például az első éjszaka joga. A házasságon kívüli szexuális együttlét tehát nem új keletű. A mai korban, azonban a nyíltsága az, ami egy ideje nem volt tapasztalható a világban, és az a korosztály, amelyik ezt a nyíltságot újra elkezdte, most kezd felnőni, és most látszanak a „gyümölcsei” a tettüknek.

Most már felnőttek az ő gyermekeik is, és látszik is, hogy milyen hátteret kaptak. Jómagam is így nőttem fel, mintegy testközelből megélve mindezeknek a következményeit. Ma már természetes az egész világnak, hogy először „kipróbáljuk” egymást, és csak utána kötünk szövetséget, ha egyáltalán kötünk. De sajnos akkor már késő, hiszen mindkét résztvevőben megvan a paráznaság. Valahogy talán úgy a legegyszerűbb ezt látni, mint egy vírusfertőzést. Ha valakiben benne van, és én egyesülök azzal a személlyel, akkor a találkozásunk után, már bennem is bennem lesz. Hordozom azt, és akivel még tovább egyesülök, azoknak ezt mind továbbadom, és ők is viszik tovább.

A teljes  írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. július 28.