Főtisztelendő Érsek Úr! Főtisztelendő Püspök Urak! Kedves Atyák és Paptestvérek! Tisztelt Közjogi Méltóságok! Kedves Rádióhallgatók! Kedves Zarándoktársak a Kárpát-medencéből és a világ valamennyi részéről!

Az egyik koncentrációs táborban volt egy hegedűművész, aki – bár halálra volt ítélve – nem félt, és lelkében mindvégig szabad maradt. Egyik nap előhozta a hangszerét, kiállt vele az udvar közepére, és elkezdett játszani. Csüggedt és kétségbeesett honfitársai közül sokan gyűltek köréje a barakkokból, mert érezték, hogy játéka bátrakká teszi őket. Amikor ezt az őrök észrevették, megtiltották, hogy játszon. De a következő nap ismét oda állt. Még több fogoly gyűlt köréje, mert érezték, hogy játéka összekovácsolja őket. Az őrök összeverték az ujjait. Másnap azonban újfent megjelent, és olyan szépen játszott összeroncsolt ujjakkal is, hogy a köréje sereglő foglyok szíve megtelt derűvel. Az őrök erre szétverték a hegedűjét. A következő nap ismét ott állt az udvaron. Ezúttal énekelni kezdett. Istenem, milyen tiszta és boldogító ének volt! A foglyok bekapcsolódtak, és a közös ének lelküket tisztává és lebírhatatlanná tette. Az őrök erre kegyetlenül összeverték. A gyűjtőtáborra halálos csend borult. Mindenki azt hitte, hogy belehalt a verésbe. De másnap ismét ott állt az udvar közepén. Mivel játszani és énekelni már nem tudott, táncba kezdett arra a dallamra, amelyet csak ő hallott odabenn, a lelke legmélyén. Erre honfitársai mind kirajzottak a barakkokból, megfogták egymás kezét és önfeledten táncra perdültek. Középen vele, a művésszel, kinek a lelkét – bár teste sok sebből vérzett -, nem tudták megtörni. Az őrök pedig földbegyökerezett lábbal, tehetetlenül nézték ezt a lelkes – kezeit dacos zászlóként magasba emelő – legyőzhetetlen embert.

KT! Ma szerte a világon a Szentlélek kiáradását ünnepli a katolikus világ. Az ünnepi szentmise első olvasmányát az Aposto-lok Cselekedeteiből vettük. Ebben a könyvben Szent Lukács a fiatal Egyház történetét írja le Urunk mennybemenetelétől addig, amíg az apostolok az örömhírt az akkori világ fővárosáig, Rómáig elvitték. A felolvasott részben arról hallhattál, hogy a mennybemenetel után a félénk tanítványok elrejtőztek barakkjukban. Nem volt elég a fé-lelem, de lelküket kétely is marcangolta. „Vajon elküldi-e az Úr a megígért Vigasztaló Lelket? Egyáltalán ki ez a Lélek? Mit hoz majd a tarsolyában?” S ekkor berobbant a Lélek. Szent Lukácsnak, aki más-kor mindent olyan tudományosan ír le, most csak képek jutnak e-szébe: „Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szél-vész közeledett volna… Majd lángnyelvek jelentek meg… Majd ezt a fontos mondatot irja le: „…és mindegyikükre leereszkedett egy-egy.“ Hallod? „Mindegyikükre egy-egy!”

A kedvenc tanítványra, Jánosra épp úgy, mint az ingatag Pé-terre; a valamikor politikai hatalom után sóvárgó Jakabra épp úgy, mint a hallgatag Bertalanra; a hithű Nátánáelre épp úgy, mint a két-kedő Tamásra; a kétes múltú Mátéra vagy a politikailag szélsőséges Simonra épp úgy, mint a megnyerő Andrásra. Mindre, kivétel nél-kül. Miért? Tudós egyházatyáink azt írják: Mert Isten a Szentlélek kiáradásakor minden egyes embert – külön-külön – belülről akart boldoggá tenni! Benne akart lakást venni! Ez volt mindig is az Ő szíve vágya!

Ha figyelmesen elolvasod a Szentírást, arra a következtetésre juthatsz Te is, hogy benne – más és más szövegekkel és képekkel u-gyan, de – mindig ugyanaz a téma: Isten minden egyes embert nagyon szeret és boldoggá akar tenni! Függetlenül nyelvétől, nemzetiségétől, bőre színétől, társadalmi rangjától, erkölcsi milyenségétől. S ezt a szándé-kát soha nem adja fel!

Először saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. A teremtéskor az ember Isten partnere lett! De mert bűnbeesett és boldogtalan lett, Isten Jézusban testet öltött, hogy visszavezesse őt magához. A megtestesüléskor az ember Isten barátja lett! És mert az ember még ekkor sem volt boldog, Isten az embernek ajándékozta Lelkét, hogy belülről újítsa meg, formálja át és tegye boldoggá őt. A Szentlélek kiáradásakor az ember Isten otthona lett!

T! Pünkösd óta Isten hazája már nem csak a menny, hanem az ember is. S amint akkor a Lélek az apostolokba költözött és őket egy új világrend megteremtésére hívta, úgy költözött belénk is bérmáláskor, és úgy hív bennünket is – mindegyikünket külön-külön -, hogy alkotótársaivá legyünk a világ újrateremtésében, jobbá, szebbé formálásában és lakhatóbbá, boldogabbá tételében.

T! Pünkösd óta Te is Isten otthona vagy, Isten kiválasztottja vagy! Nem véletlen tehát, hogy ebben a korban születtél, épp azon a helyen, abban az országban, és olyan körülmények között élsz, amelyekben vagy. Isten hívott oda, hogy – Vele lelkedben – ott légy boldog, ott alakítsd, ott formáld és ott tedd szebbé a világot.

Ne azért ünnepeld hát Pünkösdöt, mert kötelező! Ne is azért gyere ide, Csíksomlyóra, mert itt kell lenned vagy mert más is itt van! Azért gyere ide, hogy itt, ezen a szent helyen szorgosan vizsgálgasd bensődet és kérdezgesd: „Milyen saját, rámszabott talentumot kaptam Istentől, amellyel boldog leszek és boldogabbá tehetem a körülöttem lévő világot?” Vagy hogy a beszéd elején mondott Anthony de Mello (+ 1987) lelki író tollából származó történet szavával mondjam: „Milyen dallamot zeng bennem a Lélek, amelyet, ha Vele éneklek, szabadabb, derűsebb, legyőzhetetlenebb és boldogabb lehetek én is és embertársaim?”

Oscar Wilde (1854-1900) angol írónak mindent megadott az élet: karriert, pénzt, sikert. Mégis ezeket írta: „Csodálatos személyiséged van. Fejleszd ki. Légy saját magad. Ne hidd, hogy külső dolgok felhalmozása vagy birtoklása által leszel tökéletes. Saját bensődben rejlik a tökély. Csak ezt bírnád elérni, nem vágyódnál gazdagság után. Az embertől ellophatják azt, amit közönségesen kincsnek neveznek, a valódi kincseket nem. Lelked kincstárában olyan végtelen értékű dolgok feküsznek, amelyeket soha nem vehetnek el tőled.”

T! Istentől csodálatos ajándékokat kaptál. Ne csak a karriert, a siker, a gyors meggazdagodás vágya vezessen, ne csak a pénz után loholj. Tapasztalatból tudom: pár euróért nem érdemes eladni önmagad. Nem leszel maradandóan boldog! Bányászd elő inkább lelked kincseit, csiszold és használd őket, akkor boldog leszel. Ha isteni kincseiddel tisztában vagy, semmi és senki nem tud megtörni. Állj bátran, szabadon a magad kijelölt helyén, kövesd a Lélek jóra, nemesre és szépre hívó ösztönzéseit, s meglátod, boldog leszel te is, és a világ is boldogabb lesz körülötted!

Ezt kérd először ma itt, Csiksomlyón.

A szentbeszéd elolvasható itt.