Az írás egy bekezdésben érinti Medugorje témakörét – bár a párhuzam valós, de értékelésnek kevés. Medjugorje gyümölcsei nem a tömegek, hanem a megtérések és szabadulások – a téma iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánljuk elolvasni Mark Mallett írását: Medjugorje és a megdönthetetlen bizonyítékok. A szerk.

Mivel annyi jámbor és jóakaratú ember követi az üzeneteket és elkötelezettje az azokból fakadó “lelkiségnek”, érdekelt az alapmű, elolvastam hát Kindelmann Károlyné Szeretetláng lelki naplóját. Nem könnyű olvasmány, és igen sok kérdést vetnek fel az üzenetek. De a napló legfurább részei mégis a szerkesztő által betűzdelt lábjegyezetekben és magyarázatokban találhatóak. Ezek utalásai alapján kerestem meg a Kovács Zoltán mariológus által készített teológiai szakvéleményt, amely nyomán Erdő Péter érsek 2009-ben nihil obstat-tal látta el a naplót, és nyomtatásban is megjelenhetett Magyarországon, sok évvel számtalan külföldi kiadása után.

Még sosem olvastam olyan teológiai szakvéleményt, amely alapján ilyen minősítéssel láttak el valamely magánkinyilatkoztatást, és rákeresve sem találtam hasonlót, így nagy érdeklődéssel olvastam a fehér hollót. Annál is inkább, mert diákjainak személyes beszámolói alapján a szakvéleményt jegyző mariológus a nem a hagyományos értelemben vett Mária-tisztelet „elkötelezettje”, hiszen ő bátran merte előttük kijelenteni, hogy Liguori Szent Alfonz és társai Mária-tisztelete felett eljárt az idő, és „az Egyház ma már mást mond”. Kíváncsi voltam hát, hogy mi vehette rá „a” mariológust egy magánkinyilatkoztatás pozitív értékelésére, de arra is, hogy vajon mi miatt jelenhetett meg nagy nyilvánosság előtt ez a szakvélemény. És hát van az a helyzet, amikor azért csalódunk, mert nem csalódunk…

A Magyar Sion egyházi tudományos folyóirat 2009/2. száma hozta le a tanulmányt, ami formailag, apparátus szempontjából kiváló munkának tűnik, amely joggal tölthetné el büszkeséggel szerzőjét. Mert amellett, hogy a kellő hivatkozásokkal operál, adekvát alapműveket használ és logikus felépítésű, még egy igen nehéz kérdést is mesterien old meg: azt, hogy a lelki naplóban fellelhető nyilvánvaló teológiai és egyéb problémák miatt hogyan lehet mégis engedélyezésre javasolni az állítólagos gyümölcsök (és a pozitív értékelésre feltehetően őt indító nyomás?) alapján.

A Kovács Zoltán által végzett vizsgálat kiterjed a tartalmi összetevőkre és az üzenetekben részesülőre is, ebben az írásban ezek közül a tartalmi vizsgálatra térek ki.

A tartalmi vizsgálat szükségességét a Kovács által idézett Royo Marin OP (Teologia della perfezione cristiana) és Tanquerey (Aszketika, misztika) is hasonlóképpen fogalmazza meg. A domonkos szerző hét szabályt állít fel, amelyek közül az első kettő a szorosan vett tárgyi vizsgálatra vonatkozik:

1) Minden olyan kinyilatkoztatást, amely ellentétes a dogmával vagy az erkölccsel, hamisként el kell utasítani. Isten nem mond ellent önmagának.

 2) Minden olyan kinyilatkoztatás, amely ellentétes a teológusok közös tanításával, vagy amely a teológiai iskolák közötti vitát hivatott eldönteni, súlyosan gyanús. A legtöbb szerző azt állítja, hogy el kell utasítani, de XIV. Benedek pápa, bár mindkét véleményt említette, nem döntötte el a kérdést. 

A tartalmi kritériumok közül Kovács Zoltán vizsgálata a dogmával, azaz a katolikus hittel ellenkező részletek kérdésében alkot maradandót. Maradandó sérülést… Az elemzésének 6.6 pontjában (K. Z. figyelmességéből ennek csak három alpontja van, a 6.6.3 pontig terjed) foglalkozik a Napló teológiailag problémás részeivel, és elemzésének fájdalmas volta nem a problémák helytelen beazonosításából fakad, hanem az azok kezelésére adott javaslatából.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. június 26.