„A Gyermek pedig növekedett.” (Lk 2,52)

Margharita nővér egyik lelkigyakorlatán történt néhány éve azon az estén, amikor a Nővér a szívek gyógyulásáért, szívcseréért imádkozott, Huber atya pedig egyenként megáldott minket az Oltáriszentséggel.

Láttam a szívem. Az ajtaja nyitva volt, ami azt jelentette, hogy várt Valakit. Láttam, hogy a szívem mélyén ott állt az ÚR trónszéke, ám nem ült rajta senki, üresen állt ott. Ekkor a bejáratnál megjelent a gyermek Jézus. Két, három éves lehetett. Egyenest odament a szentélybe és mivel a trón hozzá képest igen nagy volt, üggyel, bajjal ugyan, de azért felmászott rá. Ebből megértettem, hogy ez azt jelentette, hogy elég sok gondja baja lehetett velem, mire el tudta foglalni a szívem trónját.

Amikor felmászott és leült rám mosolygott. Majd abban a pillanatban növekedni kezdett és egy szempillantás múlva már a 33 éves Jézus ült ott és Ő is mosolygott. Nem maradt ott sokáig, mert gyorsen nőni kezdett és amint növekedésben felnőtté vált felállt a trónról és kisétált a trónteremből. Amíg Jézus növekedett éreztem, hogy ez a növekedés bennem történik, és amikor a növekedés véget ért éreztem, hogy a bőröm alatt közvetlenül Ő volt jelen és jelenléte teljesen betöltött. Mindez egy gondolatnyi ideig tartott. Tudtam hová ment. Az emberek közé, azért, hogy meggyógyítsa a betegeket, feltámassza a halottakat és kiűzze az ördögöket.

 „Isten Fia azért jelent meg a világban, hogy lerontsa az ördög munkáját.”(1Jn 3.8)

 Megkaptam az üzenet értelmezését is. Mivel sok időt elvesztegettem a szentté válás útján, ezért az ÚR be akarta hozni a lemaradást és felgyorsította a növekedésemet a három isteni és az emberi erényekben. Írva van, hogy a növekedést Isten adja, az idő pedig sürget. 

1Kor3.7 és Zsid10.37

Tibor atya további írásai elolvadhatók itt.

Létrehozva 2018. július 21.