Az ima, a  szentmise és a Szent Vér erejéről

Kedves Testvérek,

Nem tudom, hogy emlékeztek-e rá, de kértem, hogy segítsetek nekem imádkozni, mert az édesapám kórházba került és nagyon kritikus volt az állapota.

A két héttel ezelőtt hétfőn megkaptuk az összes eredményt Vele kapcsolatban. Tüdő és mellkas CT negatív, torok, gége vizsgálat negatív. Elküldték Őt egy másik tüdővizsgálatra (ahol a Doktornő azt mondta nem is érti miért küldték ide, merthogy a CT eredmény negatív), ez a vizsgálat sem mutatott semmit.
Kedves Barátok, ugyan már többször tapasztaltam, de megint az imáink meghallgatottak. Hála az Úrnak.

Engedjétek meg, hogy megosszak Veletek egy, én csak úgy, hívom, hogy Isten közeli élményt, ami velem történt múlt vasárnap egy hete, itt a westerham-i római katolikus templomban.

Én folyamatosan, amióta megtudtam, hogy a papám kritikus állapotban kórházba került, egésznap imádkoztam és imádkozom a mai napig. Rózsafüzért, Szabadulás Rózsafűzért, a Szent Vér Rózsafűzért és egyéb imákat gyógyulásért. Amikor úgy éreztem, hogy tele vagyok rossz érzéssel csak a Most segíts meg Máriát és a Szent Mihály imát imádkoztam felváltva (sikerült megtanulnom, hogyan imádkozzam a Rózsafüzért segédeszközök nélkül, igaza volt Vikinek, lehet imádkozni a Rózsafűzért anélkül, hogy bármin is számolnánk a szemeket)

Amikor megtudtam, hogy Apu kórházba került, az volt a felajánlásom, hogy többet soha nem fogok panaszkodni a munkaadómra ( ez a höly egy angol hölgy, akinek megvannak a maga rossz napjai, elég sok sajnos, és amikor rossz napja van, általában és mindig belém törli a lábát). Minden rosszat és bántást, ami Tőle jön, azt felajánlottam és azóta is felajánlom a papám és más beteg ismerősök és nem ismerősök gyógyulásáért.

Az első csoda az volt, hogy két héttel ezelőtt hétfőn reggel, amikor átmentem dolgozni, mintha egy kicserélt nő állt volna előttem, csevegett, fecsegett, beszélgetett, megkérdezte mit csináltam hétvégén, divattanácsokat adott (ez egy angoltól nem nagyon szokás). Az egész hét úgy telt, hogy partnerként kezelt, megbeszélte, hogy ki mikor melyik gyerekért megy. Sőt nem parancsolt, hanem megkért. Ha én kértem tőle valamit, hogy vegyen a házi munkához nem volt a plafonom az idegességtől, és nem vádolt meg, hogy pazarlok, hanem nyugodtan kezelte ésha másnap nem is, de a következő nap megvolt. Minden békében ment egész héten.

A szombat és vasárnap nekem szabad.

Persze két héttel ezelőtt a szombatot is végig imádkozással töltöttem. Nem egyszer előjött az a tény, hogy nem hallgatja meg senki az imámat, el voltam keseredve, de sokkal kevesebbszer, mint a hét előző napjain. Egyre inkább az izgalmat és a félelmet egy jóérzésű várakozás töltötte el.

Két héttel ezelőtt vasárnap, reggel felébredtem. A szokásos reggeli imáimat végeztem, azonban ezen a reggelen valahogy minden mésként ment. Minden mondatnak, minden szónak külön értelme volt. Igazán, amikor Jézus Szentséges Vérének védelmét kértem Apura úgy éreztem, hogy kiárad a Vér és nemcsak Apura, hanem Rám is és a családom minden tagjára. Kértem, hogy Jézus Szentséges Vére gyógyítsa meg a sebeket, amik véreznek, hogy szünjön meg a vérzés és Apa kijöhessen a kórházból.

A Szentlelket kértem, hogy járja át a kezelőorvosok minden gondolatát és cselekedetét, hogy megkapják a helyes útmutatást, hogy mit kell Apával tenni.
Amikor a reggeli imámmal végeztem egy hatalmas nyugalom járt át. Az az érzésem volt, hogy kész meggyógyult. Aztán elmentem a Szentmisére.
Én mindig egy férórával korábban megyek misére, mert hétközben nem tudok templomba menni (mire a munkával végzek, minden templom be van zárva és nekem kell, hogy egy héten legalább fél órát egyedül töltsek az Úrral, muszáj, hogy fizikálisan is jelen legyen)

A misét Apuért és Anyuért ajánlottam fel. Apu gyógyulásáért, Anyunak bátorságért és kitartásért. Újból kértem Jézust, hogy a Megsebzett Kezeit tegye Apu sebeire és gyógyítsa meg, a Szentséges Vérével pedig mosson tisztára minden beteg sejtet.

Elkezdődött a Szentmise. Persze angolul ment, így sokkal jobban odafigyeltem minden szóra (annak ellenére, hogy kezünkbe kapjuk, kinyomtatva a mise menetetét én nem olvasom, mertha hallgatom jobban megértem)

Jött a Felajánlás, a kedvenc részem. Itt ebben a Templomban az átváltoztatáshoz a misebort és az ostyát a hívek közül ketten viszik fel az Oltárhoz és adják át az Atyának, fizikálisan is Isten elé viszik a hívek összes aznapi felajánlását az Oltárra. Én is elküldtem gondolatban a magam kéréseit és felajánlásait.

A Csoda akkor történt velem, amikor az Átváltoztatás volt. Egyszer hallottam egy tanúságtételt, amikor valamelyik rádióban egy szentmisén részvevő elmesélte, hogy milyen Isten-élménye volt az Átváltoztatás alatt. Én is mindig vágytam egy ilyen élményre, de mivel nem jött ez az élmény elképzeltem, azt, amit a tanúságtételben hallottam.

Nem is tudom, hogy fogom-e tudni érzékeltetni Veletek ezt élményemet. Akkor történt, amikor az Atya a kelyhet a borral felemelte, bennem, a testem bensőjében valami forroság ment át, olyan, mintha valami forró folyam folyt volna végig a testemen. Apura gondoltam és arra, hogy nemsokára jön a Szentáldozás.

Itt Angliában kétszín alatt áldoznak. (Én is áldoztam két szín alatt egy időben, egészen addig, amíg az én saját kezemből áldoztam. Aztán egyszer, mentem ki az Oltárhoz és nem nyújtottam a kezem, mert valami a kezemet nem engedte kinyújtani az Atya felé, hanem nyitottam a számat, azóta bármikor is Szentáldozáshoz járulok nem a saját kezemből teszem.)
Amióta nem a saját kezemből áldozom, csak egyszín alatt áldoztam, őszintén azért, mert féltem mások után inni a kehelyből, pedig az agyammal tudtam, hogy ott akkor semmi bajom nem lehet, ha más után veszem a kelyhet a számhoz, mégsem tettem.

Ezt a kitérőt csak azért írtam, mert ahogy az Átváltozatás alatt éreztem azt a forró folyamot bennem, az a gondolat jött az agyamba, hogy “áldozz kétszín alatt ezt Apádért tedd meg. Most nem te fogsz áldozni, hanem Apád helyett áldozol”. Remegés fogott el, hogy Istenem Te beszélsz hozzám, vagy csak én gondolom és különben is, hogyan áldozzak két szín alatt, a Szent Véreddel telt kehely olyan nehéz, mivan, ha kiejtem, amikor a kezembe adják. Mit kell csinálni, amikor a kezembe adják?

Elkezdődött a Szentáldozás, én remegő lábbal közeledtem az Oltárhoz, végig zakatolt az agyam, hogy mit csináljak, hogy csináljam. Aztán vitt a lábam, tele voltam félelemmel, de amikor Krisztus Testét a számba vettem nem fordultam a helyem felé, hanem mentem az Oltár-szolga felé, aki a Szent Vérrel telt kelyhet tartotta.

Megáldoztam két szín alatt. Ahogy a kelyhet kezembe vettem, ahogy a Szent Vér az ajkamat megérintette azt hittem, hogy elfogok elájulok mindenki előtt, de újból az az erős forró folyam ment végig rajtam. Abban a pillanatban, ahogy Szent Vér az ajkamat megérintette úgy éreztem, hogy az a forró folyam Apun is átmegy és akkor azt az üzenetet hallottam, hogy meggyógyult.

Visszamentem a helyemre, imádkoztam és teljes nyugalom járt át. Teljesen megnyugodtam. hazamentem, délután felhívtam Anyukámat, és mondta, hogy Apunál péntek óta megszűnt, hogy vért köhögött volna és a vizeletében sincs már vér. (ekkor nagyképűen és remélem ez megbocsátatik nekem, azt gondoltam, de nem mondtam, hogy azon csodálkoztam volna, ha ez másként van és nem ezt a hírt mondja nekem)

Másnap, hétfőn tudtuk meg az eredményket, egésznap imádkoztam, de már, anélkül, hogy féltem volna, mert tudtam, hogy mi lesz a hír délután, amikor telefonálok haza. Úgy éreztem akkor, hogy ez az imádság más, ujjongott a szívem és meg is ijedtem, a nyugalomtól, és a boldogságtól decsak folytattam az imám, anélkül, hogy tudtam volna, hogy mi az eredmény. Ez az imádság már nem kérés, hanem Dicsőítés és Hála volt. Ebben az örömben és imában benne volt az is, hogy hálát adtam az előző napi templomi élményemért.

Amikor felhívtam a Mamámat, nagy boldogsággal mondta, hogy Apu minden lelete negatív és másnap mehetnek érte és vihetik Őt haza.

Kedves Barátok, köszönöm Nektek az imáitok.

Isten áldjon meg Benneteket!

Létrehozva 2022. április 10.