“Egymással békességben éljetek!”  (1Tessz 5,13)

Margharita nővér első lelkigyakorlata után 2013 novemberében elmentünk ketten Zsolt atyával Krakkowba az Isteni Irgalmasság Centrumba, ahol korábban Jézus megjelent Faustina nővérnek és az irgalmasságról adott kinyilatkoztatást a világnak. Nem sejtettem, hogy mekkora meglepetésben és örömben lesz részem az Irgalmasság Szívében, de boldogan mentem, mert még nem jártam ott és mindig szívbéli lelkesedéssel tanítottam az Isteni Irgalmasságról is.

(Sokan nem tudják, hogy az irgalom szó a héber rehem/rahamím vagyis az anyaméh szóból származik. A bűnbocsátó irgalmas Isten úgy óv és véd minket  a bűn következményétől az örök haláltól, amint egy jó anya védi méhében a gyermeke életét. Ezért istentelenül irgalmatlan az abortusz, és ezért jár önmagától beálló egyházi kiközösítéssel, amikor a védtelen életet a saját anyja veti ki méhéből és daraboltatja szét halál műtőasztalán. A halál urának, az ördögnek a neve a diabolosz, ami azt jelenti, hogy az aki szétdarabol. Az abortuszban tehát az ördög munkatársa az anya, az orvos és bárki, aki ezt elősegíti, támogatja.)

Nos, Krakkow felé útközben sokat imádkoztunk és mindenféle fontos dologról beszélgettünk. Többek között felkerült a lelkem mélyéről az a Személy is, akiről a „Villanyszerelés érintésvédelemmel” c. írásomban szóltam. Ő volt az, aki elvitte a fényképemet egy ingáshoz, hogy az ördögi inga segítségével információkat szerezzen meg rólam. Neki is és magamnak is köszönhettem, hogy mivel a kapcsolatunk nem volt jó, az ingázásával rám is démoni kötelék került és kapcsolatunk tovább romlott.

Sokszor vittem szentgyónásban ezt a Személyt Isten Irgalmassága elé, milliószor megáldottam jóakarattal, valahányszor eszembe jutott, kétszer vittem el magammal belső gyógyulás lelkigyakorlatra, sokszor megbocsátottam Neki és ki tudja mi mindent meg tettem Érte az évek során, hogy teljes tisztaság legyen a lelkemben, valamiért mégsem sikerült és nem tudtam az okát. Mint a felső rög, amely mélyszántáskor alulra kerül, így szántottam fel újra és újra a lelkem Őérte, de minden alkalommal a pszichém nagyon mélyre tüntette, temette el előlem a gyökér problémát. Sebeim megmaradtak sötétségben, az évek során a fájdalom enyhült ugyan, de most a Krakkowba vezető úton újra élő fájdalommal szakadtak fel. Rezignáltan konstatáltam, hogy ez bizony még korántsem gyógyult meg.

A tanúságtétel Tibor atya blogján olvasható.

Létrehozva 2014. augusztus 15.