Lutetiae parisiorum, die XXI mensis aprilis, dominica III post Pascha
[Párizsban, április 21-én, a húsvét utáni 3. vasárnapon]

Nemzetközi kampány a tradicionális liturgia teljes szabadságáért

Katolikusnak lenni 2024-ben nem könnyű vállalkozás. A Nyugat masszív keresztényietlenítésen megy keresztül olyannyira, hogy a katolicizmus eltűnni látszik a közéletből. Máshol egyre nő a hitük miatt üldözött keresztények száma. Ráadásul az egyházat belső válság sújtja, amely a vallásgyakorlás csökkenésében, a papi és vallási hivatások visszaesésében, a szentségi gyakorlat csökkenésében, sőt a papok, püspökök és bíborosok közötti egyre növekvő széthúzásban nyilvánul meg, ami egészen a közelmúltig teljesen elképzelhetetlen volt.

Mégis, mindazok között, melyek hozzájárulhatnak az egyház belső megújulásához és missziós buzgalmának megújulásához, mindenekelőtt ott van a liturgia méltó és tiszteletteljes ünneplése, melyet a tradicionális római liturgia példája és jelenléte nagyban elősegíthet.

Minden elnyomásra tett kísérlet ellenére, különösen a jelenlegi pontifikátus alatt, tovább él, tovább terjed és megszenteli a keresztény népet, amely áldott helyzetben van, hogy részesülhet ebből. Bőséges kegyelmi gyümölcsöket hoz, valamint a hivatások és a megtérések számának növekedését. Vonzza a fiatalokat, és számos virágzó mű forrása, különösen az iskolákban, és szilárd katekézis kíséri. Senki sem tagadhatja, hogy a hit és a vallásgyakorlat megőrzésének és továbbadásának közvetítője a vallásos hit fogyatkozása és a hívők számának csökkenése közepette. Ez a mise, tiszteletre méltó antikvitásának köszönhetően büszkélkedhet azzal, hogy számtalan lelket szentelt meg az évszázadok során.

Az egyházban még mindig ható egyéb alapvető tényezők közül a liturgikus életnek ez a formája kiemelkedik a megszakítás nélküli lex orandi [imádság törvénye] által biztosított stabilitásával.

Bizonyos, hogy vannak olyan istentiszteleti helyek, ahol ezt a liturgiát ünnepelni lehet, vagy inkább megtűrték ezt, de túl gyakran előfordul, hogy amit az egyik kéz adott, azt a másik visszaveszi anélkül, hogy valaha is sikerült volna eltüntetni.

A II. vatikáni zsinatot közvetlenül követő időszakban bekövetkezett tömeges hanyatlás óta számos alkalommal tettek meg minden kísérletet a vallásgyakorlat újjáélesztésére, a papi és vallási hivatások számának növelésére és a keresztény nép hitének megőrzésére. Mindent, csak azt nem, hogy az emberek megtapasztalhassák a tradicionális liturgiát azáltal, hogy a tridenti liturgiának adnak egy tisztességes esélyt.

Ma azonban a józan ész sürgősen megköveteli, hogy az Egyházban minden alapvető tényező élhessen és virágozhasson, különösen az, amelyik több mint egy évezredre viszanyúló joggal rendelkezik.

Félreértés ne essék: a jelen fellebbezés nem egy új tolerancia megszerzésére irányuló kérvény, mint 1984-ben és 1988-ban, de még csak nem is a 2007-ben a Summorum Pontificum motu proprio által biztosított státusz visszaállítása, amely elvileg elismeri a jogot, de valójában a szűkös engedélyek rendszerére redukálódott.

Laikusokként nem a mi dolgunk, hogy ítéletet mondjunk a II. vatikáni zsinatról, annak az egyház korábbi tanításával való folytonosságáról vagy megszakítottságáról, a belőle eredő reformok érdeméről vagy érdemtelenségéről, és így tovább. Viszont meg kell védenünk és tovább kell adnunk azokat az eszközöket, melyeket a Gondviselés arra használt, hogy egyre több katolikusnak tegye lehetővé a hit megőrzését, a hitben való növekedést vagy annak felfedezését. A tradicionális liturgia ebben a folyamatban alapvető szerepet játszik transzcendenciájának, szépségének, időtállóságának és doktrinális bizonyosságának köszönhetően.

Ezért egyszerűen kérjük, hogy az egyházban élő Isten gyermekeinek valódi szabadsága érdekében adják meg a tradicionális liturgia teljes szabadságát, az összes liturgikus könyv szabad használatával, hogy akadályok nélkül, a latin rítusban minden hívő részesülhessen ebből, és minden klerikus ünnepelhesse ezt.

Jean-Pierre Maugendre, a Renaissance Catholique ügyvezető igazgatója, Párizs, Franciaország

2024. április 22.

Ez a felhívás nem egy aláírásra váró petíció, hanem egy üzenet, amelyet terjeszteni kell, esetleg újra fel kell venni, bármilyen formában, amely megfelelőnek tűnik, és el kell vinni és meg kell magyarázni az egyetemes Egyház bíborosainak, püspökeinek és prelátusainak.

Ha a Renaissance catholique kezdeményezte ezt a kampányt, az csak azért történt, hogy kifejezze azt a széleskörű vágyat, amely az egész katolikus világban megnyilvánul ebben az irányban. Ez a kampány nem a sajátja, hanem mindazoké, akik részt vesznek ebben, továbbítják és erősítik, mindenki a maga módján.

A Renaissance Catholique egy párizsi székhelyű, laikusokból álló mozgalom, amely Krisztus társadalmi uralkodásának helyreállításán dolgozik.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. április 22.