A szent tér szekularizálása (228)
Liturgia mint egyházközségi piknik Hogyan nyeli el a mindennapi élet a szakrális szférát sok plébánián. A 30 évvel ezelőtti gúnyolódást
Liturgia mint egyházközségi piknik Hogyan nyeli el a mindennapi élet a szakrális szférát sok plébánián. A 30 évvel ezelőtti gúnyolódást
Lutetiae parisiorum, die XXI mensis aprilis, dominica III post Pascha [Párizsban, április 21-én, a húsvét utáni 3. vasárnapon] Nemzetközi kampány
Egy ifjú jezsuita azon elmélkedik, miért ne lehetne misekönyv helyett IPad-et, Tablet-et vagy más, hasonló digitális üzenetközvetítő eszközöket használni a Szentmisén. Úgy látja, több és komolyabb érv szól a használat mellett, mint ellene, sőt, az idő majd eldönti a kérdést, a modern technika győzedelmeskedni fog, előbb-utóbb a könyveket felváltják a digitális eszközök.
A II. Vatikáni Zsin SACROSANCTUM CONCILIUM kezdetű konstitúciója a szent liturgiáról
1963. december 4.
Hatodik fejezet
(A szent zene jelentősége)
112. Az egyetemes Egyház zenei hagyománya fölbecsülhetetlen értékű kincs. Minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik, leginkább azért, mert a szent szövegeket kísérő dallam az ünnepélyes liturgiának szükséges és integrális része.
A kényelem és a könnyűség, mint a liturgikus reform alapértelmezett jellemzői.
Péter apostol Máté 16. fejezetében elbeszélt bűne – “Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: »Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.«” (Mt 16,22) – a szentmise elleni pápai bűnök ősmintája.
Figyeljük meg, hogy a Péter által végzett “győzködés” a kereszt elkerülésére irányul. A szentmise a keresztáldozat jelenvalóvá tétele; ezért Péter magatartása ismét megvalósulna, ha a Szentlélek korszakában, vagyis a pünkösdtől a második eljövetelig terjedő korszakban valamely utóda bármikor is megpróbálna ellenállni azoknak a morális, aszketikus, doktrinális, esztétikai követelményeknek, amelyeket a szentségi áldozat támaszt velünk szemben; ha megpróbálna ellenállni a negatív és nehéz dolgok terhének, amelyeket a saját javunkra kell elviselnünk, és amelyeket figyelmen kívül hagyva vagy amelyeknek ellentmondva saját kárunkra cselekednénk.
Mi kötelező, megengedett vagy javasolt a liturgikus ünneplés során.
A szentmisén való részvétel az Istennel való élő kapcsolat egy kiváltságos módja, Jézus által és Jézussal.
A szentmise alkalom arra, hogy a hívek megéljék a közösséget Krisztussal és egymással. Mindenki szabadon fejezi ki Istenbe vetett hitét mindenkor, ahogyan jónak látja, de ez nem térhet el – annak érvényessége és tartóssága miatt – egy bizonyos formalizmustól. Az alábbiakban szólunk a liturgikus ünneplés néhány „kibicsaklásáról”, amelyeket egyik vagy másik napon mindannyian elkövetünk…
Interjú Raymond Leo Burke bíborossal – (The New Emangelization) Fordította: Kovács Ervin Gellért O.Praem.
Matthew James Christoff, a New Emangelization projekt szervezője: Eminenciás uram, nagyon örülünk, hogy együtt lehetünk és beszélgethetünk Önnel. Ma az Egyesült Államokbeli katolikus férfiak állapotáról szeretnénk beszélgetni és arról, hogyan tudunk még több férfit bevonni az új evangelizációba. Kezdetnek, hogyan írná le Eminenciád a férfiak állapotát a mai katolikus egyházban?
„Micsoda mérhetetlen költői kincset birtokol, micsoda átláthatatlan teret nyújt a művészetek számára az Egyház!” Ezt írta Karl-Joris Huysmans (1848-1907) francia irodalmár „En route” című önéletrajzi regényében (1895). Nem utolsósorban a liturgia szépségével való találkozásakor talált vissza a katolikus hithez, úgy, ahogyan a bencés nővérek ünnepelték azt a párizsi Rue Monsieur-on lévő kolostori kápolnájukban.
Hogy neki magának mit jelentett az egyházi év, azt a regény egyik jelenete kapcsán írja le, ahol a főhős szemei előtt ugyanabban a kápolnában végigmegy az egyházi év az összes himnuszával, szekvenciájával, zsoltárával és egyéb énekével, és mindezt Rekkeswith király értékes koronájával hasonlítja össze, amelyet a párizsi Musée de Clunyban őriznek: „Vajon az egyházi évet is nem díszítik-e hasonlóképpen kristályok és valódi drágakövek, melyeket bámulatos énekeiben, lángoló himnuszaiban valamint ájtatosságainak és vesparásainak aranyában ismerünk fel!?
Athanasius Schneider püspök ajánlotta a következő tíz pont alkalmazását, melyeket a liturgikus megújulás szempontjából alapvető fontosságúnak tart.
Schönborn bíboros ifjúsági miséje, 2008. november 16, Wolfsthal, Alsó-Ausztria