Egy irracionális program, amit kevesen akarnak

A “transz” és a “transznemű” kifejezések tele vannak ideológiai kétértelműséggel.

Egy nemrégiben megjelent írásomban amellett érveltem, hogy fel kellene hagynunk a „transz” vagy „transznemű” szó használatával. Megmutattam, hogy ezek a kifejezések nyolcféle embertípusra használhatók. Ha egy kifejezést ennyi különböző dologra használunk, az biztosan zavart okoz.

Ebben az írásban megmutatom, hogy az aktivisták hogyan használják ezt a zavart arra, hogy egy olyan irracionális programot támogassanak, melyet nagyon kevés ember akar valójában. Javaslatokat is teszek arra vonatkozóan, hogy mit kellene mondanunk.

Előző cikkemben megjegyeztem, hogy az Amerikai Pszichológiai Társaság a transzneműséget úgy definiálja, mint „egy gyűjtőfogalom azon személyek számára, akiknek gender identitása, gender kifejeződése vagy viselkedése nem felel meg annak a [biológiai] nemnek, amelyhez születéskor hozzárendelték őket.”

Az APA a gender identitás fogalmát így határozza meg: „A gender identitás egy személy belső érzésére utal, miszerint férfi, nő vagy valami más.”

Ha a „gender identitás” meghatározását behelyettesítjük a „transzneműség” meghatározásába, a következő állítást kapjuk:

„A transznemű egy gyűjtőfogalom azokra a személyekre, akiknek ’belső férfi, női vagy valami más érzése’, gender kifejeződése vagy viselkedése nem felel meg annak a [biológiai] nemnek, amelyhez születésükkor hozzárendelték őket.”

A „transznemű” kifejezés tehát definíció szerint szubjektív. Nincs ésszerű módja annak, hogy valakit bevonjunk vagy kizárjunk a címke alól. Nem lehet racionálisan vitatkozni valakivel arról, hogy „belső érzése szerint férfi, nő vagy valami más.”

Ezért lehet hallani ilyen beszélgetéseket. Ha szóba kerül annak lehetősége, hogy egy férfi „transz” címkével jelöli magát, hogy női börtönben helyezhessék el, a transzjogi aktivista így vág vissza: „Azt állítja, hogy minden transz ember ragadozó?”

Nem, nem állítom. Azt mondom, hogy az emberek bármilyen okból felvehetik a „transz” jelzőt.

Vagy a transz jogvédő így válaszolhat: „Nem szimpatizálsz az elnyomottakkal? Nem tudod, hogy a transz emberek…”, amit olyan kijelentések követnek, melyek célja, hogy empátiát keltsenek. A hallgató gondolatai azonnal az előző rovatomban említett emberek valamelyikére ugranak – például egy autentikus gender diszfóriás tinédzserre, vagy esetleg egy interszexuális személyre -, akik megérdemlik a különleges együttérzésünket. Eközben a ragadozó vigyorogva bezárkózik egy női börtön cellájába, ahol korlátlanul hozzáférhet az általa preferált prédához.

Elképzelhetetlen, hogy egy ragadozó vagy egy színlelő úgy döntsön, hogy „kijátssza a rendszert”, amikor a rendszer szisztematikusan szubjektív?

A legerősebb törvénye az egyetlen módja annak, hogy feloldjuk a véleménykülönbségeket arról, hogy egy személy „transz” vagy sem. A leghangosabb, a leggazdagabb, a legbefolyásosabb és a legerősebb fog érvényesülni. Itt nincs helye az észnek vagy az igazságnak.

Nézzük meg a szívüket összetört szülőket, akik elveszítik gyermekeiket a kormányzati hatóságok miatt, akik úgy döntenek, hogy a gyermek “transz”. Nézd meg a veszekedő, elvált szülőket, akik nem értenek egyet egymással gyermekük „valódi identitásával” kapcsolatban. A családjogi bíróságok, a gyermekvédelmi szolgálatok és az állam más képviselői döntenek a gyermek „hiteles identitásáról”, bármilyen kritérium alapján, amit csak akarnak.

Ezért kell felhagynunk a „transz” vagy „transznemű” kifejezések használatával. Ezekbe a kifejezésekbe beépítették az ideológiát.

Ha valóban segíteni akarunk a problémás tizenéveseken, nevezzük őket „gender diszfóriásnak”, ha ez a helyzet az adott személynél. Hívjuk őket „szociálisan esetlennek” és „barátságért küzdőnek”, ha ez az igazság.

Ha meg akarod védeni a nőket a ragadozóktól, ne használd a „transz” kifejezést. Nevezd a fickót „ragadozó férfinak, aki nőnek mondja magát, hogy könnyen hozzáférhessen az áldozataihoz.” Ha értékeled a női sportot, nevezd a fickót „középszerű férfi sportolónak, aki könnyű utat akar, hogy olyan versenyeket nyerjen, melyeket férfi versenyzőkkel szemben nem tudna megnyerni”.

És Isten és az egész emberiség szerelmére, ne hívd Bruce Jennert úgy, hogy „Caitlyn”. Ne hívd Richard Levine-t úgy, hogy „Rachel”. Ezek nagy valószínűséggel autogünefil [a saját magukat nőként látva felizguló „transzneműek”. Forrás] transzvesztita férfiak, akiknek az a szórakozása, hogy nőként látják magukat. Ne bátorítsuk őket. És ha valamelyik ilyen befolyásos férfi vitatkozik veled, követeld, hogy ismerjék meg azokat az objektív kritériumokat, amelyek meggyőznek arról, hogy [ő] nem autogünefil.

Röviden, ne használjuk a „transz” rövidített kifejezést. Használj egy hosszú, nehézkes kifejezést, amely pontosan leírja azt a személyt, akiről beszélsz. Ennek a stratégiának több előnye is van. Először is, ez a pontos kifejezés megakadályozza a félreértést, és megnehezíti az aktivistának, hogy elterelje a figyelmet a te álláspontodról. Átvetted az irányítást a retorikai mező felett.

Másodszor, a te hosszú, de pontos mondatod lelassítja azokat a mentális folyamatokat, melyeket az ideológiailag terhelt kifejezések titokban hivatottak létrehozni. Ezek gondosan megmunkált szavak, melyek fegyverként használják a kétértelműséget. Ha sok zajkeltés kíséri őket, rövidre zárják a normális, logikus gondolkodási folyamatot.

Például a „transz” szó hallatán mindannyiunknak meg kellene dermednünk: „Tudom, hogy itt valami nincs rendben, de nem tudom, mit mondhatnék, ami egyszerre igaz és megvéd a csőcseléktől. Ha rosszat mondok, kellemetlen zajjal vagy még rosszabbal sújtanak. Úgyhogy hallgatni fogok.” Vagy ami még rosszabb: „Meg fogok felelni [nekik].” A zajkeltés az ideológiai kifejezéssel együtt az elterelési és elhárítási folyamat lényeges része.

Amikor azt mondod, hogy „transz”, lehetőséget adsz az ellenfelednek, hogy szabadjára engedje a zajos csőcseléket, és averzív [idegenkedő] hatást váltson ki. Amikor azt mondod, hogy „egy középszerű férfi sportoló, aki azt mondja, hogy nő, hogy a változatosság kedvéért nyerhessen”, akkor lelassítottad a beszélgetést és ezt a reflexív gondolkodási folyamatot.

Lehet, hogy az igazán elkötelezett aktivistát soha nem tudod meggyőzni, de a beszélgetést figyelő embereknek lehetőségük van átgondolni, hogy mi is történik valójában. Néhányan közülük nagymértékben felbátorodnak és megvigasztalódnak.

Ezért nem mondom azt, hogy „transz”.

Forrás angol nyelven

A cikk első része elolvasható itt.

Létrehozva 2024. június 4.