Mára a monogámia intézménye általános támadás alatt áll. Ezzel párhuzamosan a nyugati világ s kultúra teljes széthullásának vagyunk tanúi. Nem születnek gyermekek, a családok nem látják el a funkciójukat és már sem az erkölcsi alapokat, sem a családképességet nem örökítik. Társadalmi szinten, kulturális mélységben kell ismét helyére tenni azt, hogy monogámia és az abszolút monogámia az egyik legfontosabb, és a szexualitás megélésénél sokkal összetettebb társadalomszervezési kérdés.

Több monogámiát támadó érvet sorolok fel és néhányat cáfolok, többek között, hogy a monogámia genetikai meghatározottság, illetve az absztrakt „igazi társ” megtalálása híján nem működtethető. Vázolom a monogámia társadalomszervezésben betöltött gerinc szerepét, kis kitekintve a nem monogám társadalmak eltérő működésére, fejlődésére, hangsúlyozva azt, hogy a férfiak energiájának társadalmi felhasználása minden közösségben kulcskérdés. Rámutatok arra, hogy a monogámia az az intézmény, ami a férfiakat civilizációformáló felelősségvállalásra kényszeríti és ami nélkül semmilyen fejlődés nem képzelhető el. A nők különleges szerepéről szólva, kulturális veszteségként emelem ki az átlag-férfi házastársként való elfogadásának megszűnését. Rávilágítok, hogy miért volt sikeres és miért kellene ma is a szexualitás korlátozást kifejezetten a nők kulturális motiválásán keresztül megtenni, illetve kiemelem a nők által szabatosan nyújtott szex társadalom-, férfi- és nő-romboló hatásait.

Tovább menve hozok egy-két kutatási adatot, amelyik az abszolút monogámia fontosságát hangsúlyozza. Tekintettel arra, hogy kulturális szintű probléma kulturális szinten oldható meg, olyan kérdésekkel zárom, amelyek megválaszolása a következő konferencia témája lehetne és a konkrét megoldás irányában keresnének utat.

 Párkapcsolati kultúra és demográfia konferencia (2021. május 27-29, Budapest, Magyarország), csaladtudomany.hu

Létrehozva 2023. március 1.