„Így kezdett beszélni: ’Ide figyeljetek egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek.” 2Krón 20,15
Együtt nyaraltunk valamennyien az Adirondackon, és mikor a mozgásért rajongó barátaink meghívtak egy mérsékelten nehéz családi túrára, kiváló ötletnek tartottuk.
Nem pont így tanultam a folyamatot, de nem áll tőle távol. Érdekes, elgondolkodtató megközelítés. Innen van:
„Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Sir 3,19-23)
Beszélgetés Kocsis Fülöp görög katolikus püspök atyával
– Ön, mint az egyház püspöke, mit gondol a közösségekről, az egyházi csoportokról?
– Ennek teológiai jelentősége van. A közösség nem csak egy csoport, amelyben jól érzik magukat az emberek, hanem az egyházi közösségben Isten szentháromságos közössége jelenik meg.
Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27)
„Kövess engem a Twitteren!”- hív a híresség. Bennfentes információkat ígér, szellemes bejegyzéseket kevesebb mint 140 karakterben.
„A versenyző akkor nyer koszorút, ha szabályszerűen versenyzik” (2Tim 2,5).
„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó.” (Péld 25,11)
Szeretem Jézust. Szeretem Istent. Szeretem az Ő igazságát. Szeretem az embereket. De nem szeretem az előrecsomagolt kegyes szövegeket. Amiken olyan tökéletes kis masnik vannak. És kicsit túl simának mutatják az életet.
„… és egyszerre ott az egyetlen válasz karunkban: a Gyermek mosolya, amely elképeszt és lefegyverez”. (Paul Claudel)
Tegnap már a második gyertyát gyújtottuk meg az adventi koszorún. Nem rohan az idő, egyenesen vágtat! Két hét, és itt a karácsony. Mi, keresztény körben (és reméljük, nem csak mi) két síkon készülünk.
„Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned…” (Iz 62,4)
Megkérdeztek néhány gyereket, szerintük mi a szeretet. Egyik azt válaszolta, szeretet az, amikor az anyuka babát vár, és az apuka kilakkozza az anyuka lábujjkörmeit. Egy másik szerint az a szeretet, mikor az apja hazajön munka után koszosan, büdösen, és az édesanyja megdicséri, milyen jóképű.
„Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10)
Szia, Lysa vagyok, és arra vágyom, hogy szeressenek. Ezért néha igent mondok, amikor nemet szeretnék inkább. S ha néha mégis nemet mondok, azon izgulok, mekkora csalódást okoztam a másiknak.
„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön (folyót a sivatagban).” (Iz 43,18-19)
Néhány évvel azután, hogy barátnőm házassága súlyos vihart élt át, megkérdeztem tőle: „Hogy tudod megtenni, hogy ne foglalkozz vele, hogy ne légy dühös, mikor eszedbe jut, milyen fájdalmat okozott neked a férjed?”