Kategória: NOHA (nézni-olvasni-hallgatni ajánljuk)
Istennel a buszon
A minap Budapesten egész hosszan buszoztam átszállás nélkül. Ilyenkor az emberek több dolgot szoktak csinálni: megállás nélkül nyomkodják telefonjukat, cöcögnek és kritizálják a többi utast vagy a sofőrt vagy a hülye gyalogosokat, bömböltetik a zenét a fülükbe, bámulnak kifelé az ablakon, vagy jobb esetben olvasnak, ha nem egyedül vannak, akkor beszélgetnek. Teljesen hangulatfüggő, hogy mikor melyik megoldást választom. De most eszembe jutott, hogy ez alatt a 20 perc alatt pont el lehetne mondani egy kötött imát, amibe este már fáradtan biztos, hogy belealudnék.
Megújulás
Jézus sokszor tanított tömeget, vagyis ismeretlenségből összeverődött embereket, és gyakran beszélt a megújulásunkról. A megújulás értelméről: arról, hogyan tudunk továbbjutni a hallásnál. Mert halljuk az igét, az igazságot, amire szomjazunk, halljuk, ha nem vagyunk süketek. De hiába. Valami oknál fogva elszáll a szélbe.
Mi lehet ez a „valami ok”?
Az Urat nézd!
Különösen a feszület körüli árnyékot… Készítette egy dominikánus nővér (Congragation of St Cecilia (Nashville TN) a 2016. aug. 7-i szentmisén
Az én papom: Györfi Szabolcs
2007 őszén Isten kezdeményezésére helyet és lehetőséget kerestem magamnak, ahol megismerkedhetek a katolikus egyházzal. Egy kedves ismerősöm a Sziklatemplomot, a Magyar Pálos Rendtartomány budapesti templomát és kolostorát ajánlotta. Itt találkoztam Györfi Szabolccsal, a fiatal és lelkes pálos atyával, akit 2005-ben szenteltek pappá, és aki helyet adott nekem a fiatal felnőttek számára vezetett hittancsoportjában.
Jordánok énekelték a magyar himnuszt Tihanyban
Pénteken a tihanyi apátsági templomban lépett fel a Fountain of Love, a Szeretet Szökőkútja nevű kórus és kamarazenekar. A keresztény és muszlim énekesekből álló zenekar karmesterük saját szerzeményű oratóriumát adta elő, ezen kívül pedig Magyarország és Jordánia nemzeti himnuszai is elhangzottak. A koncert előtt Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója a különböző vallású és bőrszínű emberek közösségének fontosságáról beszélt, amit szerinte a migrációs válság sem tesz zárójelbe.
Az Eucharisztiáról
„Semmi sem olyan hatalmas, mint az Eucharisztia. Ha Istennek lenne értékesebb, azt adta volna oda nekünk.” (Vianney Szent János)
Te hogyan kezeled a lányokat: tárgyként vagy ajándékként?
Nemrégiben kis autómmal és benne négy lány utassal tartottam a főváros felé, amikor a hátsó ülésről hirtelen megszólalt egyikőjük, hangjában kis büszkeséggel, kekeckedve:
– Képzeljétek, tegnap beszélgettem az öcsémmel, és mondta, hogy 54 lánnyal feküdt le eddig!
A bejelentést némi moraj követte, majd az anyósülésen elhelyezkedő lány felém fordult, s érdeklődve kérdezte:
Pál Feri atya a megbocsátásról
Miért jó a megbocsájtás? Lehet -e haragudni, és miért érdemes kiélni „bosszúvágy-képzeteinket”. Ha lemaradt adásunkról, vagy szeretné ismét meghallgatni H.
20 dolog, amit bárcsak tudtam volna, mielőtt lelkipásztor lettem
A felsorolt pontok értelemszerűen nem katolikus paptól, hanem egy lelkésztől származnak, semmit nem vonva le ennek értékéből.
Ne szépítsük, és legyünk reálisak egy pillanatra. Lelkipásztornak lenni hihetetlenül nehéz – ezzel a mondattal kezdődik a Churchleaders.com oldal írása, amelyet a pardi.ro oldal fordított le. Itt van tehát pár dolog amit bárcsak valaki leült volna és elmondott volna nekem mikor 20 éves voltam.
Miért vagyok
Amíg még itt vagyok, amíg lélegzem,
még itt a helyem, mert
– még nem éltem át mindent
– még nem tapasztaltam meg mindent
– még nem tanultam meg mindent
– még nem ismertem meg mindent
– még nem nyújtottam mindent
– még nem adtam mindent
– még nem alkottam meg mindent
– még nem cselekedtem meg mindent, ami kell,
hogy azzá váljak, akivé válni teremtettem.
Védőnők és támadónők
Valóságos kommentáradat érkezett az utóbbi órákban a 777 cikkéhez, amelyben a Bethesda Kórház azon döntését közöltük, amely szerint az épülő szülészeti osztályon – egyedüliként Magyarországon – nem végeznek abortuszt.
Negyedik gyerek vagyok a családban, ez már két évtizeddel ezelőtt is különlegesnek számított – most meg már lassan sajnos az elképzelhetetlen kategóriába tartozik. Születésem előtt néhány hónappal – miközben én békésen szunyókáltam édesanyám méhében – ő elment a szokásos kontrollvizsgálatra, ahol szóba került, hogy bizony engem már három jövevény megelőzött. A nem túl jó formában lévő védőnő ezt meghallva az alábbi kérdést szegezte édesanyámnak: “Biztos, hogy megtartja ezt a babát, ha már a negyedik? Nem akarja elvetetni?” Be se fejezhette a gondolatot a fehér ruhás dolgozó, kapásból érkezett édesanyám válasza: “Elnézést, maga védőnő, vagy támadónő?”
Álca nélkül
„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48)
Gimis fényképek néha szembesítenek akkori idétlen önmagunkkal. Egyik hajdani osztálytársam feltett nemrég egy osztálykiránduláson készült csoportképet rólunk, s ahogy megláttam magam, vihognom kellett, de szégyenkeztem is.
Ott álltam a többiekkel a múzeum lépcsőjén, harcias pózban, mint Charlie angyalai, lobogó hajjal, kidüllesztett csípővel, mintha enyém lenne a világ. Emlékszel még arra a fura időszakra, mikor egyszerre voltunk önteltek és arrogánsak?
Az ember az egyetlen olyan állat, mely képes megsemmisíteni önmagát
José Mujica, Uruguay elnöke az emberi természet fejlődéséről