Megad minden kegyelmet, amire csak szükség van
A múltbeli dolgokat el kell feledni és meg kell bocsátani. A jövő még nem érkezett el. Ma szeretheted Jézust, ahogyan
A múltbeli dolgokat el kell feledni és meg kell bocsátani. A jövő még nem érkezett el. Ma szeretheted Jézust, ahogyan
Ha valaki – akár rangja okán, melyet visel, akár tekintélye folytán vagy hivatali kötelességből – meg akarja reformálni a világot,
A hétvégén érkezik Budapestre Marguerite Peeters, aki a globális etika kritikájáról tart kurzust, melynek közönségnapja szombaton a SYMA csarnokban lesz. Az előadó a Pontifical University Urbaniana, az Université Catholique du Congo és a Pontifical Lateran University tanára.
Roska Péter atya összefoglalója
„Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!” (Zsolt 141,3)
Máig emlékszem, mikor tűnt fel először a csukott ajkak ereje. A kollégiumi szobámban ültünk a lányokkal, és beszélgetés közben felmerült valakinek a neve, akit mindnyájan ismertünk a főiskoláról. Egymás után mindenki kifejtette a véleményét erről a személyről.
Ez a kis írás nem a szűken vett párkapcsolatról fog szólni, előre is elnézést érte. A bejegyzés a magányos ember veszélyeztett helyzetére, mint a modern világ egyik pusztító hatására kívánja felhívni a figyelmet. A könnyed vígjátékok üzenetén túl a szingliség legnagyobb veszélye – miképp az angolból vett kifejezés etimológiája is jelzi – az egyedüllét életformává válása, amely a kezdeti szabadság érzése után magányossá teheti és megbetegítheti az embert, elvéve annak cselekvési szabadságát.
A közel-keleti tömeges vértanúságot, mint minden korábbit, a kereszténység történelmi jelentőségű terjedése fogja követni. Szent II. János Pál megjövendölte.
„A második évezred végén az Egyház újra a vértanúk egyháza lett” – mondta a kereszténység harmadik évezrede elé tekintve. „Az első évezred Egyháza a vértanúk véréből született. „Vajon nem így lesz-e a most kezdődő évszázadban, évezredben is?”
A béke a lélek egyszerűsége,a szellem derűje, a belső nyugalma, a szeretet szövetsége.
A béke a rend. A közöttünk lévő harmónia, az az állandó öröm, amely a jó lelkiismeret eredménye, a szív szent boldogsága. A szívé, melyben ISTEN lakozik.
Mélyen el kellene szomorodnom, amiért (7 éve) elalszom elmélkedéseim és hálaadásaim alatt; hát én nem szomorodom el. Úgy gondolom, hogy
Minden gendertörekvés ellenére mégiscsak vágyakozunk női és férfi példaképek után.
Egy változásra buzdító jelmondat így hangzik: „Édesapák (és édesanyák), legyetek tudatában értelmes és természetes szülői szerepeteknek!” Mi van mindazokkal, akiknek apa nélkül kell felnőniük? Vajon az életük kezdettől fogva kudarcra van ítélve? Kétségtelenül nehéz az útjuk. Mégis van remény és biztos támasz!
A kopt orthodox egyház bejelentette, hogy az úgynevezett Iszlám Állam által meggyilkolt 21 egyiptomi keresztény gyilkosságáról megemlékeznek az egyházi naptárban.
„Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást.” (Zsid 10,24)
A bejárati ajtó ablakának támasztottam a homlokomat, könnycseppek szánkóztak le az arcomon. A férjemet néztem, ahogy kitolat a garázs elől, és munkába indul egy új nap reggelén. Aztán odafordultam ahhoz, amit az új nap nekem tartogat: egy ordító kisbabát, felfordult házat, mindent elborító rettegést. Hogy lehetséges ez?
Gyakran elég egy szó, egy szerető mosoly ahhoz, hogy egy szomorú lelket felvidítsunk. Mindenkivel szetetetreméItó akarok lenni, hogy örömére legyek
A honlapon megtalálható a szabadulás rózsafüzére ima, magyar tanúságtételek, legutóbb pedig a könyv bevezető tanúságtételeit adtuk közre (1, 2, 3, 4,).
Szent II. János Pál pápa a rózsafüzérről szóló apostoli levelében így ír: „A Boldogságos Szűz rózsafüzére a maga egyszerűségében és mélységében az épp megkezdődött harmadik évezredben is nagyon jelentős imaforma, s az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje.”
A szentek közöttünk élnek, szokták mondani. Úgy tűnik, ez a vértanúkra ugyanúgy igaz. A kegyetlen terrorcselekmények sora, amely az idei év elején kezdődött, egyelőre nem ért véget. A keresztény áldozatokról szóló hírek talán még inkább fájnak. Nem azért, mintha ők „ártatlanabbul” szenvednének, mint a megölt újságírók vagy az egyszerű bevásárlók, ahogy azt némelyek rendkívül együgyű módon hangoztatják.