A csend kútja
A magányosan élő remetéhez emberek érkeztek. Megkérdezték tőle: – Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A magányosan élő remetéhez emberek érkeztek. Megkérdezték tőle: – Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
De érdemben, végül is a malasztról szeretnék beszélni. A malaszt szó már a legrégibb összefüggő magyar szövegben, a XII. században keletkezett Halotti Beszédben előfordul: „Mënnyi milosztben tërümtéve ëlëve mü isëmüköt, Ádámut …” (Zolnay Gyula olvasata szerint), ami a mai magyar nyelven így hangzana: Mennyi malasztban teremtette eleve (Isten) a mi ősünket, Ádámot … A „malaszt” szó az ó-egyházi szláv milost?-nak felel meg, jelentése: irgalom.
Így szólt az Úr Noéhoz: „Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!”
Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön. Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.
Az áruházakban már megjelentek az első fehér, zöld, rózsaszínű és más meglepő színekben pompázó karácsonyfák, az árukat is átrendezték, hogy amikor betérünk egy közönséges fogkrémért, egyből a lehetséges jövendőbeli ajándékokon akadjon meg a szemünk és elkezdjünk gondolkodni, vajon melyik szerettünknek melyik ajándék lenne a megfelelő. Bizony, ez egy ilyen időszak.
„Mert én, az Úr, meg nem változom.” (Mal 3,6a)
Nehéz feldolgozni életünk változásait. Nemrég kisebb lakásba költöztünk. Az élettér szűkítése azt jelenti, hogy át kell nézned minden holmidat, és ami nem fér el, attól meg kell válnod.
A költözés önmagában is stresszes folyamat. Ezt csak tetézi, ha az új lakás kisebb az előzőnél.
Lánclevél az, ami arra buzdít, hogy „küldd tovább X embernek”.
A legtöbb ember, aki gyakran dolgozik számítógéppel, allergiás a lánclevelekre; azok ugyanazt a hatást váltják ki náluk, mint a spamek (kéretlen reklámlevelek viagráról és hasonlókról). Ráadásul a spamet általában hirdetésgeneráló gépek terjesztik, míg a lánclevelekkel a legjobb barátai bosszantják az embert.
Egy nap egy szegény fiú, aki házalásból próbálta összegyűjteni a pénzt saját tanulására, iskolába menet nagyon éhes volt. Kotorászott a zsebében, de csak egy tíz centest talált. Elhatározta, hogy bekopog a következő házba, és kér valamit enni. Ám amikor egy kedves fiatalasszony kinyitotta az ajtót, inába szállt a bátorsága, és étel helyett csak egy pohár vizet kért.
„(A szeretet) mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.” (1Kor 13,7-8a)
Ismerem a nem működő kapcsolatok szívhasogató reménytelenségét. Az egymás mellett létezést. A hangtalan feszültséget. A könnyeket.
Házasságom első 5 éve nagyon nehéz volt. Összekerült két bűnös ember, ki-ki a maga hátizsákjával, irreális elvárásaival, igen erős akaratával.
Az alábbi esetet a nemrég elhunyt Angelica anya, a nemzetközi EWTN televíziós hálózat világhírű alapítója írja le visszaemlékezéseiben:
Mindig jól szórakozom azon, ahogy az Úr időnként kijózanítja az embert a gőgjéből. Néhány éve egy jótékonysági vacsorán vettem részt Washingtonban. Nagyon elegánsan öltözött társaság volt, mindenki szmokingot, estélyi ruhát viselt; csak néhány embert ismertem közülük.
Egy vezető fontos, de gyakran elhanyagolt szerepe, a csapattal szembeni elvárások felállítása. Ez magába foglalja az egyéni elvárásokat, mint például a teljesítményt, termelékenységet, célkitűzést, de vonatkozhat a szervezeti elvárásokra is, kezdve az értékesítéstől és jövedelmezőségtől, a testületi küldetésig és értékekig.
A váci megyéspüspök szókimondó interjúkötetben vallott bátor nézeteiről, most jött ki a nyomdából a tabumentes dialógus folytatása. Ennek apropóján beszélgettünk a katolikus főpásztorral.
Fulton J. Sheen érsek gondolatai
Ha nem lennék katolikus, és az igazi egyházat keresném ma a világban, akkor azt az egyházat keresném, amelyik nem tetszik a világnak; más szóval azt az egyházat, amelyet gyűlöl a világ. Azért tennék így, mert ha Krisztus ma bármelyik egyházban jelen van, akkor bizonyosan éppúgy gyűlölik, mint földi életében.
Alexander Tyler skót filozófus a civilizációk felemelkedésének és hanyatlásának szakaszait írja le. Hol tartunk, merre tovább?
Tyler gondolatmenete megvilágítja és történelmi távlatba helyezi napjaink eseményeit. Íme a nyolc fázis:
1. A megpróbáltatásoktól a lelki érlelődésig
A nagy civilizációk a szenvedések olvasztótégelyében formálódnak. A zsidóság négyszáz évig élt egyiptomi szolgaságban. Az egyház háromszáz éves keresztényüldözésből nőtt ki.
Nincs erő, mely elszakíthatna tőle,
mert ketten egy vagyunk, én és a föld;
az én csiráim törnek ki belőle,
én vagyok az élet, a föld.
Testvér? barát? – Nincs testvére a hegynek,
minden hegy egy, mert teste-lelke föld.
Testvér? barát? – Én megmaradok egynek,
mert mindenkivel egy a föld.