Nagy Szent Gergely magyar életrajzírójánál, Babura László-nál ezt olvassuk: „A Regula Pastoralis (Szent Gergely) összes műveinek koronája. Egyike azon örökéletű műveknek, melyek írójuknak is halhatatlanságot biztosítanak…
A szenteste napjához kapcsolódó népszokásokról olvashatnak összeállításunkban.
December huszonnegyedike, karácsony vigíliája böjti nap volt, a római katolikus családokban egészen az esti harangszóig böjtöltek. Karácsony böjtjének is nevezték ezért e napot, mely számos népszokást és hiedelmet vont maga köré. Ezek egyrészt a téli napfordulóhoz, illetve az évkezdethez, másrészt magához a karácsonyhoz kapcsolódtak.
A Gyulai Hírlap szerkesztője még 2010-ben gyűjtött össze néhány egészen zseniális idézetet gyerekektől, akiknek azt a nehéz kérdést tették fel, hogy “Mi a szeretet?”!
“A szeretet az, ami karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.”
Robi – 7 éves
✠ A francia forradalom idején Robespierre volt a legkegyetlenebb ember. Ügyvéd fia volt s teljesen vallástalan. Sikerült neki a kormány élére állani. Rémuralma alatt egymilliónál több ember végezte nyaktilón, többek között XVI. Lajos francia király és vagy kétezer pap. Mindenki félt, remegett tőle, míg végtére ellenségei elhatározták kivégzését, ami 1794 július 28-án meg is történt. Kivégeztetése előtt agyon akarta magát lőni, de csak arccsontjait roncsolta szét, úgy hogy bekötözve vitték nyaktilóra. Útközben folyton kegyelemért esengett, de ebben nem részesült. A nyaktiló láttára remegett, mint a nyárfalevél. Bírái közül egyik ki is gúnyolta őt gyávaságáért s vállára verve így szólt: „Ugyebár Robespierre, mégis van Isten?” S utána nyomban kivégezték. ✠
Részleges búcsút intünk.
Imádságos mérlegelés és közös eszmecserék után, a legörömtelibb okból tesszük: az elmúlt hónapokban a szerkesztőségünk több tagja is elérte családjában azt a gyermekszámot, amelybe felelős szülőséggel, teljesidős civil munka mellett, a szerkesztői szolgálat már nem fér bele.
Ebből az okból búcsúzott februárban Szerdahelyi Miklós, aki 2013-ban a Katolikus Válasz blog elindítója, és hat éven át felelős szerkesztője volt. Az eredetileg csak általa szerkesztett blog 2017. februárjában vált közösségi platformmá, kiegészülve számos új munkatárssal és funkcióval.
Leleplező cikk jelent meg a LifeSiteNews portálon ’George Soros észrevétlen terve, hogy bűncselekményt robbantson ki amerikai városokban’ címmel. A cikk az amerikai törvényhozásba történő közvetlen beavatkozásról szól. Számunkra a cikk elején található filmbeli idézet tartalmaz fontos részletet a jog mindent átszövő és befolyásoló szerepéről. A szerk.
“Nem akarok másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (1 Kor 2,2). Nincs más kiindulási pont. A Könyvnek és életemnek is ez a magja. Ez az egyetlen biztos alap, minden magát kereszténynek nevező ember és közösség számára. A kereszténység jövője egyedül a Jézus Krisztus melletti személyes és tudatos döntésre épül.
Ilyen értelemben használta egy Lélekkel eltelt keresztény férfi -David Duplessis- “Isten unokái”-nak a példáját. Az evangéliumban az áll, hogy mindazok, akik életükben Jézust befogadták, hatalmat kaptak, hogy Isten gyermekei legyenek ( Jn 1, 12).
Ha betegségünkben a gyógyulás Isten dicsőségét és lelkünk javát szolgálja, akkor az Úr – aki földi életében oly sokakat meggyógyított – bizonyosan meggyógyít. Ha viszont a betegség válik inkább javunkra, akkor erőt ad a szenvedéshez.
(Szentbeszéd a reményről)
Egy olvasótól:
“A mai misén egy helyettesítő nyugdíjas pap leült az áldoztatás után, és megdorgálta azokat, akik a Szentostyát a nyelvre fogadták. Azt mondta, hogy ezt abba kell hagynunk, mert egészségtelen, különösen az influenza-időszakban. Ezt követően nagyon elvetettnek éreztem magam, és azon gondolkodtam, miért érzi úgy, hogy ezt meg kellett tennie… egy olyan plébánián, ahol csak helyettesít, mert elment az egyik papunk. Mi a véleménye a nyelvre áldozás egészségügyi problémáiról? Ő a lelki atyám különben, de nem tudom, hogy mi az én felelősségem, hogy engedelmeskedjek neki.”
Sajnos, a férjhezmenés lehetősége ma fokozatosan rosszabbodott. Európában több nő születik, mint férfi. A háború, az alkohol, a munka is jobban pusztít a férfiak sorában. Leginkább pedig a szociális viszonyok akadályozzák számos férfi nősülését.
De e tényeken felül is vannak és lesznek is mindig leányok, akiknek a Gondviselés nem szánt férjet. Nem mintha ezek legtöbbjében hiba, hiány vagy fogyatkozás lenne. Ellenkezőleg, gyakran éppen a legjobb, legszerényebb, legháziasabb, legértékesebb és e mellett szép, csinos, bájos leányok, szinte eszményi asszonyjelöltek, maradnak pártában. Sőt az ilyen nők pártában maradásának nem ritkán épp az ő erényes voltuk, Istennek tetsző életmódjuk az oka.
“Adj nekem négy évet a gyermekek tanításához, és amit vetek, soha sem lehet gyökerestül kitépni. Adj nekem csak egy generációnyi
Lusta Pata igyekezett mások mögé bújni. Ez mindig is jól ment neki. Az igazság az, hogy semmi ötlete nem volt. Illetve már elhangzottak, ami eszébe jutott addig. Pokoli egy helyzet, mi? Egyik lábáról a másikra állva nézte jó barátját, akinek a feje már kikerült a hurokból.
-Pörögj nyugodtan tovább, hátha lesznek még jó ötleteid – bocsátotta útjára a Főnök Pörgős Patát.
A Egyházat, a társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.
Az életed egyetlen
lehetőségi feltétele
Édesanyád áldott méhe,
és a placenta mely táplál
és oxigénnel bőven ellát,
boldog vagy odabent,
ám elérkezik a biztos nap
amikor mindent odahagysz,
és először sírsz majd fel
egy ismeretlen új világban,
köldökzsinór a keresztséged
mely Isten méhével köt össze,
hisz a mennyből jött a lelked
erre a sanyarú, de áldott földre,