Beszélgetés Mihalovics Mihály görögkatolikus kórházlelkésszel
Egy családos pap, aki a haldoklóknak nyújt lelki támaszt. Félelemről, imáról és megváltozott feladatokról kérdeztük Mihalovics Mihály budapesti kórházlelkészt, aki rámutatott: a karantén nem zár el Istentől.
„A keresztfához megyek,
Mert máshol nem lelhetek
Nyugodalmat lelkemnek.
S ott talállak, ó, Szűz Anya,
Fájdalom közt, bágyadozva,
Tőr veré át lelkedet.”
Nagyböjt pénteki napjain a mi templomunkban is keresztútjárásra gyülekeznek a hívek. Újságunk aktuális számában az évezredeken át öröklődő ájtatosságeredetéről, kialakulásának, átörökítésének történetéről írunk.
Egy középkori történet szerint Al-Hakim kalifa, Egyiptom muszlim uralkodója elrendelte, hogy 9 évre zárjanak be minden templomot. Nem sokkal később
Beszélgetés Dávid Katalin művészettörténésszel
Damaszkuszi Szent János írja, hogy ami a beszéd a fülnek, az a kép a szemnek. Képek-jelképek és kereszténység szorosan összetartoznak. Dávid Katalin művészettörténész a szakrális szimbólumok világát kutatja ma is. Elmélyült könyvei, tanulmányai új felfedezések a XXI. század ajtajában, amikor mintha ismeretlenségbe halna a jelkép-világ.
Engedjék meg, hogy előre bevalljam: ha egyházmegyém a Seattle-i érsekség példáját követi, és felfüggeszti a mise nyilvános ünneplését, akkor keresek egy papot, aki nyitva hagyja az ajtót, amikor „privát” misét tart.
Nem feltétlenül szükséges, hogy áldozni tudjak. Ha a közegészségügyi aggályok ezt lehetetlenné teszik, legyen így. De rendszeresen részt kell vennem a szent áldozatban; nélküle az életnek nincs értelme. Ha a mise „föld alatti” lesz, akkor én is.
Akár Milne is megírhatta volna már 1926-ban: mi a teendő egy ilyen helyzetben. De nem tette. Negyven évvel később a Beatrice zenekar viszont megénekelte, majd 2020-ban egy négy gyermekes anyuka is leírta. A szerk.
1.
– Tudod, mit csinálunk most, Malacka?
– Mit csinálunk, Micimackó?
– Most szépen hazamegyünk, otthon maradunk, és még az orrunkat se dugjuk ki onnan!
– Soha többet??
A napokban, amikor a koronavírus járvány miatt egyre többet panaszkodunk fizikai mozgásterünk beszűkülése miatt, eszembe jutott egy korábbi olvasmányomból egy félperces írás. Nem tudtam szabadulni az üzenetétől, újra megkerestem.
Szabadnak lenni
Dr. Csókay András és Skrabski Fruzsina “Párbeszéd a megpróbáltatásról” című közös kötetét mutatták be a Szent István Hitoktatási és Művelődési
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót és hallasz egy kis faluról, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott.
Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség.
Olvasom a hírekben, hogy Bergamóban a krematóriumok nincsenek felkészülve a rengeteg halottra. Drámai a helyzet, senki nem volt erre a járványra felkészülve.
Az első világháború idején, Marosvásárhelyen 1917 végén kitört a diftéria járvány, hulltak az emberek. Nagymamám mesélte, hogy 1918 tavaszán az édesanyja elkapta. Nagymamám akkor 14 éves volt, az apja valahol a fronton, és még volt három kisebb testvére: 3 és 12 év közötti.
Az American Enterprise Institute (AEI) adatai szerint az abortusz minden más politikai kérdésnél jobban befolyásolja a randevúzási döntéseket.
Az AEI 2020. januári felmérése szerint szinte minden negyedik amerikai, 24%-uk mondta azt, hogy soha nem randevúznának valakivel, akinek nem ugyanaz a véleménye az abortuszról. Az amerikaiak negyvennégy százaléka azt mondta, hogy nehéz lenne randevúzni valakivel, aki nem ért egyet velük az abortusz kérdésében, míg 32% szerint ez nem lenne nagyon nehéz.
Felelős döntést kell hoznia mindenkinek, hogy kora, egészségi állapota, a környezetében élők veszélyeztetettsége okán mit csinál és hova megy, kivel találkozik élőben – és hol kell áttérni a virtuális találkozás lehetőségeire, a rizikó csökkentése érdekében.
Néhány tippet szeretnék adni elsősorban olyan kisközösségek, imacsoportok számára, akik még nem döntöttek, vagy tanácstalanok ebben a kérdésben.
Sokszor tehetetlennek érezzük magunkat a társadalom legégetőbb problémáival kapcsolatban. Ez a lista arra inspirál mindannyiunkat, hogy gondolkodjunk kreatívabban a segítségnyújtásról, találjuk meg, hogyan tehetjük meg valóban, “ami tőlünk telik”.