Hogyan tudjuk végigcsinálni az elhúzódó járványhelyzetet?

Mintha maratont futnánk. Anélkül, hogy készültünk volna rá. Anélkül, hogy pontosan tudnánk: meddig is kell futni. Már úgy érezzük, mintha görcsbe állt volna minden izmunk. Minden lépés fáj, és mégis, egyre csak futni kell tovább.

Nem volt reális, hogy enyhítések jönnek, de titokban  mégis reménykedtünk. Hideg zuhanyként jött, hogy még egy hónapig marad minden korlátozás…mintha a maraton vége a végtelenbe tolódott volna. Hogyan szedjük össze magunkat az újabb erőfeszítésre, amikor már belefáradtunk az eddigiekbe? Hogyan fussunk tovább, vagy legalábbis tegyük egyik lábunkat a másik után?

M. Basilea Schlink gondolatai a karácsonyról

Karácsony – a lámpák elaludtak; a karácsonyfa gyertyák fénye felragyogott. A kisgyermekek boldogan nézik ezt a ragyogást, és csodálkozással tölti el őket a rájuk sugárzó fényözön. Még nem tudják, hogy ez a ragyogás csupán szimbólum: a bölcsőben fekvő gyermek Jézus jelképe. Jézussal valóban a világosság érkezett el a Földre, mindenki számára. Ő a Világosság – amint meg van írva -, és ő éppen azoknak világít, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek (Lukács 1:79).

„Köszönöm, apa” – Ungváry Zsolt megható novellája

Ungváry Zsolt megható írásának a hatására mindenki újraértelmezi azt, hogy mi igazán fontos az életben. 

Bölcsesség könyve 4,13

Az orvos tekintetéből azonnal megértette, hogy nagy a baj. Gyorsan odasúgta a feleségének: „Vidd ki Lacikát a folyosóra, jobb ha ezt nem hallja!”

Újrakapcsolódás az elkülönülés idején

Az idei globális járvány nagy árat követelt sok szempontból. Az egyik, amelyet néha figyelmen kívül hagyunk vagy alábecsülünk az, hogy elszakadunk a fontos, személyes kapcsolatoktól, a korlátozások és a távolságtartás szükségessége miatt. Néhányan szociálisabbak vagyunk, mint mások, de még az introvertáltaknak is rendszeres kapcsolatra van szükségük más emberekkel, akik segítenek egy kiegyensúlyozottabb életet élni.

Adventi körlevél 1940-ben

Tisztelendő Testvéreim! Krisztusban szeretett Híveim!
Az Egyház az adventi hivatalos imádságában naponta örvendezve ismétli a felhívást: „Már közel van az Úr, jöjjetek, imádjuk Őt!” A bizonyosságnak a hangja ez, Krisztusban szeretett Híveim! Isten, akit az emberiség évezredeken keresztül epedve várt és hívott, megérkezik, meghozza a vigasztalást, és megmutatja a földi szenvedés értelmét.

Hogyan tárhatják fel az online hozzászólások a lelked állapotát

Szalézi Szent Ferenc szerint a beszélgetésben használt szavak egy kezdeti vizsgálat lehet a lelki egészségedről.

Az internet lehetővé tette számunkra, hogy kapcsolatba kerüljünk emberekkel a világ minden tájáról, olyan emberekkel, akikkel soha nem találkoztunk. Ugyanakkor ez a kapcsolat gyakran anonim, lehetővé téve számunkra, hogy online megjegyzéseket tegyünk közzé olyan embereknek, akiket soha nem fogunk személyesen látni.

Megjelent Varga László püspök legújabb lelkigyakorlatos kötete

Nem kell mindig vidámnak lenni, ha nem jön őszintén, nem kell egy könyvajánlónak mindig rábeszélnie az olvasásra. Most egy szomorú könyvajánlót tart kezében az olvasó, ám a szomorúság meghozhatja a kedvét az olvasáshoz, és ha megfogadja a könyv sorait, vidám, kiegyensúlyozott lehet önmaga, és az élete is kerekebbé válik.

Nyolc tipp este nyolc utánra

Most, hogy ismét szigorúbbak lettek a járványügyi szabályok, és este 8 óráig haza kell érnünk, több időnk lesz otthon. Sokaknak nehéz ez a helyzet, de ha már így alakult, fordítsuk az időnket arra, hogy többet legyünk Istennel, a családunkkal és önmagunkkal is! Íme 8 tipp otthonra.

Soha nem túl késő!

A „TÚL KÉSŐ” csüggesztőnek és reménytelennek tűnhet, de hadd emlékeztesselek néhány dologra.

Túl késő lehetett volna, hogy Ábrahámnak és Sárának gyereke legyen.

Túl késő lehetett volna, hogy Lázár feltámadjon a halálból.

Nézz fel! Imre atya írása

Szeretek gyalogolni… Egyedül is… Ilyenkor nem csak rendeződnek gondolataim és visszatalálok belső békémhez, de tanulok is… Mindentől és mindenkitől… Leginkább a tájtól…
Ezúttal egy ősrégi, keményre taposott, itt-ott nagy kövekkel borított úttól, amelyre magam sem tudom, hogyan tévedtem…

– Vajon mi a titkod? – kérdeztem csak úgy magam elé merengve.
Nagy csodálkozásomra megszólalt, és olyan készségesen válaszolt, mintha már nagyon régóta várta volna, hogy valaki megszólítsa.