Minden  hónap  első  péntekje,  a  Jézus  Szíve-tisztelet  napja.  Alacoque  Szent  Margit külön fölszólítást kapott az Úr Jézus Krisztustól, hogy minden hónap első  péntekén járuljon szentáldozáshoz. A kilenc egymást követő első péntek megtartásához, az első pénteki nagykilencedhez az Úr külön ígéretet fűzött. Ennek alapján,  főként a jezsuiták hatására, a Jézus Szíve tisztelet legnépszerűbb formája lett az  első péntekeken végzett engesztelő szentgyónás, szentmise (szövege votív mise  Jézus Szent Szívéről) és szentáldozás. Az első péntekek következetes megtartása  nagy segítség a lelki életben. Jellemzője és a hozzá fűződő ígéretek a bűnbánat, az  önismeret fejlődése, a tökéletesség köré csoportosulnak.

Mi is az a Jézus Szíve tisztelet?

A  középkorban  már  kimutatható  volt  bizonyos  körökben  a  kifejezett  Jézus  Szíve tisztelet, különösen a „német misztikusoknál” (1250-1350). Elmélkedésük  anyaga az Énekek éneke: az Egyház, mint Krisztus jegyese. A jezsuiták és a karthauziak átvették a Jézus Szíve tiszteletet, és elterjesztették az Egyházban. Eudes  Szent János is buzgólkodott ebben.

Itt kapcsolódtak be a Jézus Szíve tiszteletbe Alacoque Szent Margit látomásai (1673-75), melyekben Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a  Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. A  Szent Szív tisztelet terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita páter Colombière-nek. A felvilágosodás, illetve a jozefinizmus  nem kedvezett a Jézus Szíve tisztelet terjedésének. 1814-ben, a visszaállított Jézus  Szíve tisztelet azonban ismét legfőbb tömegpasztorációs programjának tekintette,  s a társadalmi szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás orvosságaként  hirdette meg Jézus Szíve tiszteletét. Azóta alig van templom, ahol ne lenne jelen  a Jézus Szíve tisztelete.

Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus  Szíve teológiája nem volt kidolgozva. XIII. Kelemen pápa (1758-69) 1765-ben  engedélyezte a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék  Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius pápa Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette 1856-ban. XIII. Leó pápa (1878-1903) 1888-ban elsőrendű ünneppé emelte, majd 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész  Egyház számára. XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában  már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. XII. Pius pápa  (1939-58) a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban  bevezetett ünnepről.

Főünnepe a pünkösd utáni 2. vasárnapot (Úrnap nyolcadát) követő péntek (az  egyházi év utolsó változó ünnepe). Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden  elsőpéntek és a június hónap.

A Jézus Szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza  és a hagyomány adataira támaszkodott. Jézus kereszten átszúrt Szíve a megváltó  szeretet szimbóluma. Ahogy Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg  Isten lelkét, úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is.

A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de  úgy, ahogy Szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén Jézus egész  embersége az isteni személy kifejezője. Az egyházi dokumentumok szerint a szív  nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem  lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség  belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a Szívét tiszteljük, akkor az elvont fogalom  helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a megtestesülés titkát is. Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas  arra, hogy a személyiséget a maga emberségében kifejezze. A Szívben nemcsak  Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre  tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a Jézus Szíve tisztelet  a szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt a latreutikus, vagyis  imádó kultusz körébe soroljuk.

A  Jézus  Szíve  tisztelet  megnyilvánulási  formái:  az  engesztelés,  a  viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása. Az engesztelés lényegében  bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus, mint főpap az Atya elé visz,  de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is.

Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, melylyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Kerülni kell, hogy az ájtatosság elszakadjon a teljes Istenembertől, és csak a szívre, mintegy jelképre irányuljon.

Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E  fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és  nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába  ajánlotta.

Az első péntek „időszerűsége”

Hitéletünkben  jártas  keresztények  ismerik  a  Jézus  Szíve-tiszteletet,  főleg  az  „első pénteki nagykilenced” gyakorlata révén.

„Isten  szeretete  Jézus  kereszten  átszúrt  Szívében  nyilvánult  meg,  és  viszontszeretetet hoz létre” (XVI. Benedek pápa).

Jézus célja tehát az, hogy nemes, érzelmekben gazdag, bensőséges, baráti kapcsolatra léphessen velünk. Ennek – a dolog természeténél fogva – bizonyos hitéleti gyakorlatokban is meg kell mutatkoznia. Ebben Jézus maga van segítségünkre:  szeretetének  viszonzását  kérve  kilenc  egymás  utáni  első  pénteki  szentáldozást  ajánl. A  maga  részéről  pedig  így  szólt:  „Szívem  irgalmában  megígérem,  hogy  mindazoknak, akik e kérésemet teljesítik, megadom a végső bűnbánat kegyelmét;  nem halnak meg a nekik szükséges szentségek nélkül.”

Jézus ezzel az ígéretével az utóbbi századokban hatalmas tömegeket vonzott  magához.

Sajnos, a múlt század közepétől ez a buzgóság lehanyatlott. Sokféle oka van  ennek. Egyik az, hogy a jobb megértés hiánya miatt a hívek számára a gyónás  volt a fontos: „Gyónni megyek – első péntek van!” Már az is baj volt, hogy a sok  gyónó láttán a gyóntató nem foglalkozott alaposan a lelkekkel. A „hamari munka”  itt sem ért sokat. Pedig Jézus a gyónást nem is említette. Igen, gyónjon meg, aki  lelkiismerete terhén könnyíteni akar, de a cél a bensőséges eucharisztikus találkozás gyümölcse: az elmélyülő találkozás Jézussal. A szívek találkozása.

Manapság egyre kevesebb a gyónás (különböző okokból). És vele – az „első  péntekes” hívők száma is csökent.

Ugyanakkor  megfigyelhető  a  személyes  Jézus-kapcsolat  növekvő  igénye.  E  változást jobban megértjük, ha összeillesztünk két jézusi kijelentést: „Aki megtartja parancsaimat, az szeret engem” – „Aki szeret engem, megtartja tanításomat”.  Mindkét  kijelentésben  a  parancsszámba  menő  tanítás  megtartásáról  és  a  szeretetről is szó van. Régebben inkább a parancsok megtartását láttuk fontosabbnak – ebben rejlett Jézus szeretete. Mint láttuk, egyre inkább érvényesül – főleg a  komolyan vallásos fiataloknál – a fordított sorrend: szeressük meg Jézust, éljünk  vele személyes, szívtől szív felé forduló barátságban. Igen, bűnösök vagyunk, de  hát Jézus „nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket” (Mk 2,17).  Őket vonzza Jézus irgalmas Szíve – többek közt az első pénteki felhívással is.  Mennyire kedvez ez a fordulat a Jézus Szíve szerinti lelkiségnek!

Vannak mégis, akik e gyakorlatot kifogásolják. Jézus nekik is azt mondja, amit  a zúgolódó szőlőmunkásoknak: „Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?!” (Mt  20,16) Mások arra a teológiailag biztos tanításra hivatkoznak, hogy nem lehetünk  biztosak üdvösségünk elérésében, így például abban sem, hogy ez vagy az az első pénteki szentáldozásunk a kegyelem állapotában történt-e; teljesült-e a gyakorlat  egymásutánisága. Válaszunk: az Isten irgalmas szeretetére számító ember nyugodtan hagyatkozhat az üdvösségnek őbenne rejlő, legalábbis valószínűsítő jeleire. Ilyenek: jótékonykodó szeretetben él, tiszteli Jézus Anyját, és – nem utolsósorban – Jézus nagylelkű ígéretében bízva végzi az első pénteki kilencedet.

Hogyan ébresszük fel tehát mind többekben az igényt a nagykilencedre? Tudatosítsuk, mit jelent az örök élet, örök boldogság – és mit a kárhozat.  Emlékeztessünk rá, hogy Jézus várja barátságunkat – baráti szívvel.  Kapcsolatunk elmélyítése igényli a rendszeres ismétlést – kilenc alkalommal,  ahogyan Jézus akarja. A gyónás e téren csak eszköz, szükséges eszköz. És hogy  jól használjuk ezt az eszközt, ne elsietve, ne tömegben, hanem komolyan, tehát  inkább pár nappal előbb végezzük el gyónásunkat.

Jézus Szíve ünnepe

Az  egyházi  évben  egymás  mellett  van  három  nagy  és  egy  kisebb  ünnep:  Szentháromság  vasárnapja,  Jézus  Szent  Testének  és  Vérének  az  ünnepe,  Jézus  Szíve ünnepe, és Mária Szeplőtelen Szívének az ünnep. Ezek tartalmilag is szorosan összetartoznak.

A szív a szeretet középpontja, forrása, legfőbb motorja. A Szentháromság legbensőbb szeretetét Jézuson keresztül ismerhetjük meg. Szívének szeretetét mutatja a Nagypéntek, amelyen feltárult ez az irgalommal, könyörülettel, irántunk  való szomjúsággal, szeretettel teljes szív. Ennek szeretetáramát nyújtja nekünk az  Eucharisztia, az Úrnapja, minden szentmise és minden szentségimádás.

Akik ott voltak a kereszt alatt, Szűzanya, János apostol, és az a néhány asszony  átélték ezt a szeretetet annak minden gyönyörűségével és fájdalmával, és ezt, főleg  a Szűzanya, közvetíteni is tudják a többi embernek. És átélte ezt néhány misztikus  szent is. Nagy Szent Gertrud egy misztikus párbeszédben kérdezte János apostolt.

– Amikor az utolsó vacsorán az Üdvözítő áldott keblén nyugodtál, nem érezted  ennek a szeretetnek az édes lüktetéseit?

– De igen éreztem – válaszolt az apostol.

– Akkor miért nem beszéltél róla evangéliumodban? – kérdezi szemrehányóan  Gertrud

– Mert az én feladatom az volt, hogy a testté lett Igét mutassam be a világnak.  Ennek a titoknak a felfedése későbbi századok számára lett fenntartva – válaszolta  az apostol.

Ez az idő a 2. keresztény évezredben jött el. Annak elején a Ciszterci rend második  alapítójának  tartott  Szent  Bernát  (11.  század)  után  Szent  Bonaventura,  a

nagy ferences misztikus, a középkor nagy német misztikusai, Hackenborni Szent  Mechtild, Szent Gertrúd (13. század), írnak róla, majd a 16-17. században a jezsuita Canisius Szent Péter, Szalézi Szent Ferenc tisztelték különösen Jézus Szívét.  Majd nagy lendületet adott ennek a tiszteletnek ez utóbbi által alapított vizitációs  nővérek rendjébe tartozó Alacoque Szent Margitnak a látomásai Jézus Szívéről. A  jezsuiták dolgozták ki és népszerűsítették Jézus Szívének a tiszteletét.

Ugyanebbe  a  vonalba,  áramba  tartoznak  a  Szent  Fausztina  nővér  által  a  20.  században  kapott  kinyilatkoztatások,  amelyeket  elismert  az  Egyház,  nevezetesen Szent II. János Pál pápa, aki előbb boldoggá, majd szentté avatatta Fausztina  nővért, és bevezette az Egyházban az Isteni Irgalmasság vasárnapját. Ugyancsak

II. János Pál pápa kezdeményezte 2002-ben, hogy a Jézus Szíve ünnepe legyen a papok  megszentelődésének  a  világnapja,  amelyen  az  Egyház  világszerte  imádkozzon a papok megszentelődéséért.

És ugyanennek a szeretetáradásnak a folytatása a Szeretetlángról szóló kinyilatkoztatások – elsősorban a magyar Erzsébet asszony, de mások számára is. Éppen  az az érdekes, hogy több csatornán keresztül is áradnak ugyanazok a kegyelmek.  Ezek egyházi elismerése irányában még csak az első lépések történtek meg.

Az  emberek  közül  a  Szűzanya  szíve  állt  a  legközelebb  Jézus  Szentséges  Szívéhez. Az Ő szíve fogadta be a legjobban Jézus Szívének a szeretetlángját és  tudja azokra árasztani, akik neki szentelik magukat. Ez a Szeretetláng nem más,  mint a Szentháromság Szívének a szeretetlángja, amelynek kiáradását éppen a mi  nemzedékünk tapasztalja a leginkább.

Ennek a szeretetlángnak óriási sodrása van. Ha átengedjük magunkat ennek a  sodrásnak, magával ragad minket, mint az áradó folyó.

Kimentem  többször  is  a  napokban  az  áradó  Dunához,  és  szemlélődtem  egy  kicsit. Megfigyeltem, hogy hogyan viselkednek a sarkantyúk. Azt láttam, hogy  ahol valami akadály, mondjuk egy fal nyúlt a vízbe, annak a végénél nagy volt a  sodrás. De víz felszínén úszó levelek vagy egyéb tárgyak, ha a sarkantyú sodrás  felőli szélétől távolabb voltak, közel a szárazhoz, előbb belekerültek egy visszaáramló örvénylésbe, és ott forgolódtak, ellentétes irányba is sodródtak, mint az  ár. Egy jó időbe telt, amíg újra kijjebb sodródtak, és magával vitte őket az ár. Egy  kis segítséggel, egy bottal megtaszítva őket, kevesebbet forgolódtak volna, előbb  belekerültek volna a fő áramba.

Így látok ma sok embert, akik az ár szélén úsznak lassan, és fenn is akadnak  ilyen-olyan okok miatt, és egy bizonyos körön belül forgolódnak csak. És közöttük van nagyon sok papi lélek is. Ha imáinkkal, engesztelésünkkel megtaszítjuk  őket egy kicsit, magával fogja sodorni őket is ez az ár a Szentháromság Szívének  mérhetetlen óceánja felé.

Nagy a felelősségünk nekünk engesztelőknek! De ne feledjük, nekünk nem kell  mást tennünk, mint hogy ezt a kis lendületet megadjuk a körülöttünk lévő lelkeknek, különösen a papi lelkeknek, mert ők magukkal fogják vinni a rájuk bízott  lelkeket is. A Jézus Szíve ünnep erre a küldetésünkre figyelmeztet minket.

Ígéretek

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagykilencedet, vagyis  kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak?

Jézus ígéreteit 12 pontban foglalhatjuk össze, ezek a következők: 

1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket. 

2. Családjaiknak megadom a békét.

3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.

4. Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek. 5. Minden vállalkozásukat megáldom.

6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét. 7. A lanyha lelkek buzgókká lesznek.

8. A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.

9. Megáldom a házakat, ahol Szívem képét kifüggesztik.

10. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik.

11. Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.

12. Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagykilencedet elvégzőknek a következő: Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelmem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

Ez az utolsó ígéret tehát azt jelenti, hogy nem kárhoznak el azok, akik életükben  elvégezték a nagykilencedet. Nagyon fontos ígéret ez!

Június hónapban szokás imádkozni minden nap a Jézus Szíve litániát.

Forrás: Tengernek Csillaga, 2014/5. szám

Létrehozva 2021. március 2.