Ezt a képet és a listát levélben kaptam.
Idézem egy testvéremet: “Nagyon beszédes a két kép. Nem Benedek pápára nézve rossz, hanem Ferenc pápa szemléletére nézve örömteli az a friss szemlélet, ahogy a már megszokott dolgokban észrevette az ellentmondást!”
„módfelett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk. …/mindez azért történt/, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.” (2Kor 1,8b, 9b)
Minden oldalról éreztem a nyomást. Egy pillanatra sem engedett. Anyagi terhek aggasztottak. A gyermekeim viselkedése idegesített. Az elvégzendő munkák miatt késő éjjelig fennmaradtam. Legszívesebben máglyán égettem volna el mindent, ami előttem tornyosult.
Előszó
Amikor véres harcok dúltak Felsőolaszországban V. Károly császár és I. Ferenc király között, melyek – mint napjainkban szomorúan tapasztaljuk- a legrosszabb hatással voltak a közerkölcsökre, amikor a hitújítás árja áthatolt az Alpeseken s veszéllyel fenyegette Itáliának ősi hitét, “Milánóban néhány jámbor férfiú arra szövetkezett, hogy a nemzetek apostolának lelkes buzgóságával újból lángra gyullasztják a hivekben az isteni szeretet iránti tiszteletet és példás keresztény élettel, szentbeszédekkel, a szentségek gyakori kiszolgáltatásával visszaállítják a régi hitéletet és azt tovább terjesztik”.
Emlékeznek arra az időre, amikor az „ügyfélszolgálat” a kiemelkedő vállalatok jellegzetessége volt? A J.C. Penney és Sam Walton áruházláncok megértették, hogy az ügyfeleik elégedettsége a legértékesebb számukra és arra vállalkoztak, hogy kikutassák: hogyan szolgálhatnák ki szükségleteiket a lehető legjobban. Úgy tűnik, ez a filozófia valahol elveszett a XXI. században.
„Véleményed szerint Dávid atyádat akarja megtisztelni, azért küld hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek a szolgái, hogy az országot szemügyre vegyék, elpusztítsák és kikémleljék?” 1Krón 19,3b
Szépiaárnyalat vonja be napsütötte arcát a tengerparton. Ugyanez módosítja a tegnap esti vacsoráról készült fotót, meg még a dívány előtt szundikáló kiskutya képét is.
Kocsis Fülöp püspök atya buzdítása
Összehívta őket… aztán küldte… mint bárányokat a farkasok közé. „Ne féljetek hát tőlük!” – mondta nekik. Ezt háromszor is megismétli Jézus, amikor kiválasztott tanítványait fölkészíti a küldetésre: „Ne féljetek azoktól!” „Ne féljetek hát!” Olvasd el Szent Máté evangéliumának 10. fejezetét és megérted, miről beszélek.
„Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli.” Zsid 12,11
Már késésben voltunk a templomból, mikor a csata kezdődött. Egyik lányom kiborult, mert a másik hazudott. Nagyot sóhajtottam. Nem járja, hogy épp most, indulás előtt! Nehéz hét állt mögöttem, fáradt voltam. De a hazugság tilos a Glasgow családban, olyasmi, amit azonnal el kellett intéznem. Odahívtam mindkét lányt a Rózsaszín Kanapéra – a gyermekeinkkel való beszélgetés kijelölt helyére a házban.
„Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.” Zsolt 119,105
Vidám lakodalmi vendégsereg ünnepelte az ifjú párt azon a jókedvbe, gyertyafénybe burkolt estén. Táncolt a menyasszony az édesapjával, a vőlegény az édesanyjával. Gyönyörködő tekintetek követték őket az egész teremből.
A szekszárdi katolikusok Kisboldogasszony ünnepén a Remete-kápolnánál tartják a város „igazi” búcsúját, így a két plébániatemplom patrociniuma kissé háttérbe szorul. Kevesen tudják, hogy a belvárosi templomot Jézus mennybemenetelének, az újvárosit pedig Szent Mihály és a Bibliában név szerint említett másik két arkangyal: Gábor és Rafael tiszteletére szentelték.
„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25)
Igyekeztem belemosolyogni a fényképezőgépbe az élelmiszerüzletben. A könnyek addig híztak a szemem sarkában, hogy nem bírván tartani az egyensúlyt, végiggördültek az arcomon, magukkal húzva egy réteg szempillafestéket.
Jogász ismerősömtől gyakran megkapom a mondatot, mikor dühöngök valami égbekiáltó igazságtalanság miatt, hogy a bíróság már régen nem igazságot, csak jogot szolgáltat. Sorolni lehetne a képtelenebbnél képtelenebb helyzeteket, mikor gazemberek megússzák, mert jól használják a törvényi/szabályozási kiskapukat.
Sokak kérésére ismét megjelent, új formátumban és gazdagabb énektárral a Búcsújárók Ima- és Énekeskönyve, a Mária Rádió legújabb kiadványa.
„A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.” (Róm 12,10)
Volt egy kedvenc pulóverem, nagyon szerettem. Nem olyan pihe-puha, de mégis kényelmes, meleg. Egyetlen gond az volt vele, hogy túl lazák voltak a szemei. Mindegyre beakadt a szál, ügyelnem kellett, mihez érek hozzá. Vigyáztam rá, mert szerettem, védeni akartam, hogy soká tartson, és élvezettel hordhassam, mikor úgy adódik.
“Szeretem Freund Tamás gondolkodását. Különösen, ahogyan a közösséget közelíti meg, és ahogy arról beszél. Mi a közösség és kreativitás közötti összefüggés? Pontosabban a kisközösség és kreativitás között. Az önző egyed nem bújhat el, mert ismerik, látják. Nem tud vérszívó módon létezni. Nem tud here lenni. Nem tud hosszútávon parazitaként élni. Mert a kisközösség kiveti magából. Kénytelen hasznossá válni. Tenni. Mert van kontroll. Az igazi kontroll maga az élet. Sőt ez már nem is kontroll, hanem visszaigazolás, siker, élmény, valami. Identitás. Na ennek már van értelme.”